A közös csendből az élet zenéje születik

Egészen elképesztő távlatokat nyitnak Hamvas gondolatai a borról való gondolkodás terén.

Szüret Fotó: Kurucz Árpád

A tárcaíró sokáig nem tudta eldönteni, hogyan viszonyuljon az őszhöz. Mert egyrészt az őszről az elmúlás jut az eszébe, másrészt viszont ilyenkor van például szüret is. A késői érésű szőlő szürete. A szüret kapcsán pedig mindenki a borra gondol. A tárcaíró igencsak szereti idézni Hamvas Béla írásait, de általában olyan mondatai kerülnek a cikkekbe, amelyek kevésbé ismertek. Persze tehet néha kivételt, ahogy most is. „Megkülönböztetek szőke hajú (világos) és sötét hajú (vörös-) borokat; aztán hím (száraz) és női (édeskés) borokat; sőt megkülönböztetek szoprán, alt, tenor, basszus hangú, egyszólamú és többszólamú, szimfonikus borokat. De meg szoktam különböztetni szoláris (napszerű), lunáris (holdszerű) és asztrális (csillagszerű) borokat is. A borra egyébként mindennemű megkülönböztetés egészen könnyen alkalmazható. Van például logikus és misztikus bor, vizuális és akusztikus, jobbról balra és balról jobbra folyó bor, és így tovább a végtelenségig. Minden bor az embert újabb és újabb megkülönböztetési feladatok elé állítja” – írja Hamvas Béla A bor filozófiájában. Egészen elképesztő távlatokat nyitnak Hamvas gondolatai a borról való gondolkodás terén. A tárcaírót mindig is lenyűgözték ezek a hasonlatok. Hogy vannak szőke hajú, logikus vagy éppen szimfonikus borok. Bár sokan a borkóstolást a nyárhoz kötik, ahogy a neves borospincékhez való zarándoklatot is, de a tárcaíró arra jött rá, hogy neki ez mégiscsak őszi foglalatosság. Ha tehát jobban belegondol, szereti az őszt.

A szüret kapcsán mindenki a borra gondol
Fotó: Kurucz Árpád

Ma már a tárcaíró másként is tekint erre az évszakra. Az ember életében is eljön az ősz időszaka, amelyet modern korunk már nem tart annyira figyelemre méltónak. Pedig az. A női és a férfi lelki érettség az emberi életnek abban az időszakában jön el, amely az évszakok közül az őszhöz áll a legközelebb. Az élet tavasza a világ felfedezéséről szól, a nyara arról, hogy magával foglalkozik az ember. Amikor beköszönt az ősz, akkor az ember képessé válhat arra, hogy egészen éles fókuszban lássa a világot, amely őt körülveszi. Ha pedig ebben az időszakban megfelelő társ áll mellette, akkor a legmélyebb érzéseket is megélheti, ezekre ugyanis az emberi élet őszi időszakában már képes figyelni. Ilyenkor a másik lelkét is látja, a másik szellemével is tud egyesülni. Az emberi élet őszi időszakában az egyéni önzőség helyét átveszi a figyelem. Tavasszal örvend az ember a rügyfakadásnak, nyáron tobzódik az örömben, ősszel pedig lát. Színről színre. A természet ilyenkor úgy alakul át, hogy közben színkavalkáddal kápráztat. Ilyenkor a lélek és a szellem legmélyebb tónusú színei láthatók. Mindez egy párkapcsolatra is jellemző, ekkor kezdődik ugyanis a leg­izgalmasabb kaland. Amikor észreveszi az ember a párja lelkéből és szelleméből feltörő mélységeket. Ilyenkor megéli a lassúságot, eltűnik a hirtelenség, megszólal a csend. A közös csendből pedig az élet zenéje születik. Két ember hozza létre. Egy nő és egy férfi. Néha csendes kis dallam, néha isteni szimfónia. De mindig közös alkotás.