A magyar reformációról európai kontextusban

A Magyar Nemzeti Múzeumban nagyszabású kiállítást rendeztek 2017-ben Ige-Idők – A reformáció 500 éve címmel. Az, hogy valóban nagyszabású volt, a puszta számok is jelzik.

A Károli-biblia első kiadását is meg lehetett tekinteni a 2017-es kiállításon Fotó: MTI Fotó: Bruzák Noémi

A Magyar Nemzeti Múzeumban nagyszabású kiállítást rendeztek 2017-ben Ige-Idők – A reformáció 500 éve címmel. Az, hogy valóban nagyszabású volt, a puszta számok is jelzik, hisz csaknem száz intézményből kölcsönzött a múzeum ez alkalomból több mint négyszáz tárgyat, s erre majdnem százezer látogató volt kíváncsi.

A siker titka a rendkívüli megközelítés volt, hisz a kurátorok a műtárgyakon keresztül azt az egész lelki folyamatot bemutatták, amely által a reformáció olyan hitbeli, művelődési és kulturális jelenséggé vált, amelynek során kialakult az önmagáért, szűkebb és tágabb közösségéért felelősséget vállaló modern ember lelkisége.

Ezt a protestáns szemléletet tükrözi nemzeti imádságunk, a Himnusz is. A magyar kultúra napján tartották az Ige-Idők című tanulmánykötet különleges bemutatóját a Magyar Nemzeti Múzeumban, amelyen a kiállításhoz kapcsolódó, azt kiegészítő csaknem ötszáz oldalas, szép kivitelű könyvet mutatták be.

A Károli-biblia első kiadását is meg lehetett tekinteni a 2017-es kiállításon
Fotó: MTI Fotó: Bruzák Noémi

– A kötet erénye, hogy magyarországi, erdélyi és felvidéki kutatók, egy olyan nagyszerű szerzőgárda írta, akik összeurópai kontextusba tudják helyezni a magyar reformáció irodalmát, művészetét és a maga nemében egyedülálló jelenségét – mondta Szörényi László irodalomtörténész, aki előadást tartott a 36 szerző írásait egybegyűjtő tanulmánykötet bemutatóján.

Szörényi szerint a közbeszédben rengeteg közhely ismétlődik a reformációról és a katolikus megújulásról, de ha meg akarjuk érteni az utóbbi 500 évünk történelmét, akkor tanulmányoznunk kell ezt a korszakot.

– Milyen érdekes, hogy egy katolikus költő, Vörösmarty Mihály azt írja Pázmán című epigrammájában: „Megtért térítő állok az isten előtt, / S hirdetek új tudományt, oh halld, s vedd szívre magyar nép: / »Legszentebb vallás a haza s emberiség.«” Hogyan lehet az, hogy a XIX. század nagy triásza, Vörösmarty mellett az evangélikus Petőfi Sándor és a református Arany János is erre az álláspontra jutott? Ehhez ismernünk kell az előzményeket – mondta a kutató.

A könyv valóban puritán, különös módon a kötet gerincére nyomtatták a tartalomjegyzéket, amely átnyúlik a borítóra. Benne pedig egységes egésszé összeérő történeti, teológiai, művelődés- és egyháztörténeti munkák, a liturgiára, az iskolázásra, oktatásra, az épített és tárgyi kultúrára vonatkozó alapvető tanulmányokat találhatunk.

Kovács András erdélyi művészettörténész tanulmányából például megtudhatjuk, hogy miért irtóztak a képektől és szobroktól a kor protestánsai, miért meszelték fehérre a templomokat, de azt is, hogy egy református fejedelem, Báthory Gábor a korabeli dogmatikus tiltás ellenére miért építtetett egy hatalmas, díszes orgonát és szószéket. Ez is bizonyítja, hogy a korszak összetettebb a sokunk fejében lévő sablonoknál.

A szerkesztők egy olyan kézikönyvet kívántak létrehozni, amelyben az elmúlt évtizedek új megközelítéseit tükröző, korszerű ismereteket tesznek elérhetővé nemcsak a tudományos világ, hanem minden érdeklődő számára, mindezt pedig több száz fénykép, ábra, térkép egészíti ki, amelyek nagyobb részét eddig még soha nem publikálták.