A revütáncosok és a szocialista erkölcs

A kiállítás elsősorban arról szól, hogy a két világháború közötti népszerű show-műsorokat hogyan próbálta átalakítani a Rákosi-korszak kultúrpolitikája a szocialista embertípus kinevelésének egyik eszközévé.

A tárlat egyik tanulsága: akkoriban nem lehetett a hatalommal szembemenve karriert csinálni Fotó: Teknős Miklós

– Azt jól megtanultam, hogy a szórakoztatóipar a színházi és cirkuszi kizsákmányolás megtestesítője – mondta Gyökössy Zsolt rendező a Vörös csillagok – A Rákosi-korszak szórakoztatóipara és a szocialista revük című kamarakiállítás megnyitóján az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Színháztörténeti Tárában. Hozzátette, hogy kellő humorral lehetett túlélni a diktatúra időszakát.

– A kiállításon igyekeztünk a legtöbb látványelemet felsorakoztatni, képeket, fotókat, színlapokat, színeseket és a korszakra jellemző fekete-fehéreket, de ebből a korszakból kevés dokumentum maradt meg – mondta lapunknak Sirató Ildikó, a Színháztörténeti Tár osztályvezetője.

A kamarakiállítás az 1945 és 1952 közötti időszakot fogja át, és elsősorban arról szól, hogy a két világháború közötti népszerű show-műsorokat hogyan próbálta átalakítani a Rákosi-korszak kultúrpolitikája a szocialista embertípus kinevelésének egyik eszközévé. A kiállításon elhelyezett szövegekből kiderül, hogy a cél eléréséhez nemcsak a tartalomhoz, de a formához is hozzá kellett nyúlni. Formai probléma volt például, hogy a revük erotikusan ábrázolták a nőt.

– Az erotika esztétikumát a polgárság kultúrájához tartozónak vélték, és megállapították, hogy mindez nem fér össze a szocialista erkölccsel, ezért azt a célt tűzték ki, hogy ne hassanak erotikusan a színpadra lépő fiatal táncosnők – magyarázta lapunknak Sirató Ildikó. Viszont a kiállításon bemutatott fotókon látható táncoslányok munkásruhában, nyakig felöltözve is erotikus hatást érnek el a mozdulataik és kacér tekintetük révén. De olyan jelmeztervezői megoldást is láthatunk, hogy csillogó díszekkel irányították a nézők figyelmét a nyakig felöltözött táncoslányok mellére.

A tárlat egyik tanulsága: akkoriban nem lehetett a hatalommal szembemenve karriert csinálni
Fotó: Teknős Miklós

A formai „megújulás” tehát nem igazán járt sikerrel, a tartalom átalakítása pedig kifejezetten ellenszenves volt a korabeli nézőnek, mert nem traktorokért, csatahajókért és munkaversenyért mentek a revükbe a szórakozni vágyók. A tárlatból kiderül, hogy a Rákosi-korszakban ezt kapták.

– A hajó egy nagyon régi revütoposz – fejtette ki a rendhagyó tárlatvezetése során Molnár Dániel színháztörténész, a kiállítás kurátora, akinek a témában írt doktori disszertációja februárban jelent meg nyomtatott formában a Ráció Kiadónál, a kiállítás is az ő kutatómunkájára épül. Hozzátette, hogy a revük nézőközönségének nagy része nem tudott megfizetni egy világ körüli utat, de mivel mindenki szeret utazni, a műfaj egyik sikeres kerettörténete volt a kezdetek kezdetétől az utazás, illetve a világ körüli hajóút. A szocialista revük tartalmi megújulását mi sem ábrázolja jobban, mint az, ahogyan ehhez a témához hozzányúltak. – Egy hadihajót láthatnak a nézők a Békehajó című revüben. Ez a műsor nem a kéjutazásról szólt az Atlanti-óceánon – hangsúlyozta Molnár Dániel.

A kiállításon sétálva, ha nem figyelünk oda, akkor könnyen ráléphetünk egy-egy művésznő fényképére – ez a tárlat koncepciójához tartozik. Négy hölgy fényképe hever a földön rövid kötéllel rögzítve, így aki kézbe szeretné venni, annak le kell hajolnia. – Olyan művésznőkről van szó, akik a háború előtt nagyon népszerűek voltak, de a Rákosi-korszakban nem engedték színpadra lépni őket – adott magyarázatot a furcsa megoldásra Sirató Ildikó. A négy fénykép egyike Karády Katalint ábrázolja. Utolsó színházi fellépése a Fővárosi Varieté Békehajó című produkciójában volt két rövid dal erejéig, 1951-ben külföldre emigrált. De ugyanígy tönkretették Fedák Sári, Déry Sári és Türk Beáta hazai karrierjét is, akik szintén igazi sztárok voltak a két világháború között.

A tárlaton azt is megtudhatja az érdeklődő, hogy szinte minden művészt megpróbáltak besúgónak beszervezni a titkosszolgálatok. – Főleg a fiatal táncoslányokat, színésznőket zsarolták meg, akik könnyen kapcsolatba kerülhettek például külföldi diplomatákkal – ad magyarázatot a jelenségre Sirató Ildikó, aki a kiállítás egyik tanulságaként összegezte: az ötvenes években a hatalommal szembemenve nem lehetett karriert csinálni.