A szembenézésre hívó fotós

Történelmi, művészettörténeti mérföldkő a ma is aktív Keleti Éva Műcsarnokban nyílt retrospektív tárlata, hiszen megszakításokkal több mint hat évtizedes pályáról van szó. De érdemesebb a fotós és a modell kapcsolatából kiindulni, és felfedezni képein a sallangmentes, igazi szembenézést, ami korunk digitálisan túlmanipulált képi világából elveszett.

Szilléry Éva
2019. 12. 14. 14:08
null
Vállaltan az ember érdekelte, az életet próbálta lencsevégre kapni Fotó: Kurucz Árpád
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rendszeresen kiállítják a fotográfia élő ikonjának, Keleti Évának a munkáit: néhány éve a Nemzeti Múzeumban portré­fotóiból nyílt nagyszabású tárlat a múzeumnak adományozott képeiből, de korábban a Budapest Galériában és a Műcsarnokban is megmutatta életműve egy szeletét.

Főként a színházi és kulturális élethez kötődő életpályájának sokoldalúságára mutat rá a Műcsarnok retro­spektív tárlata, az Élet/Kép, amely ezúttal nem tematizál, inkább a sokoldalú művészt mutatja be, bebizonyítva, hogy Keleti Éva riportfotósként éppen úgy az elhivatott feledhetetlen képeit alkotta meg, mint az előadó-művészet közvetítőjeként.

Vállaltan az ember érdekelte, az életet próbálta lencsevégre kapni
Fotó: Kurucz Árpád

Visszatekintő kiállításról van szó, ezért adja magát a kronologikus elrendezés: az első terem főként a Magyar Távirati Irodának készített munkákat sorakoztatja, majd a magazin- és sajtófotóskorszaka következik; a harmadik teremben már felbukkannak azok az arcok, akik nagy hatással voltak munkásságára, és közben önálló falat kap a tánc, mint a művész életét meghatározó műfaj is.

Noha az ötvenes évek valóságából indul el, nem kell a nagybetűs történelmet keresni képein – áll a kísérőszövegben. Mert Keleti Éva ekkor a hétköznapi, ha úgy tetszik, a „kisbetűs életet” fotografálja a háttérben, sokszor tudomást sem véve a nagypolitikáról.

Mintegy keretként fogja közre a tárlatot a négyes ikrek portréja, akiket még az MTI munkatársaként rögzített az alkotó. A Csordás ikrek ugyanis évekig állami gondozásban éltek, mert szü­leik nem tudták eltartani őket. Keleti Éva azt a megrendítő pillanatot rögzítette, amikor a testvérek először találkoznak a szüleikkel. Néhány éve megkereste a fiúkat, akik közül ma hárman élnek. A róluk készült portré zárja a kiállítást, azok között az arcképek között, ahol már a mai technikákkal, de analóg módon fényképezi modelljeit.

A neves emberekben is, akárcsak a hétköznapiakban, az őszinte, alap­vető emberi gesztusokat kereste. Olyan helyzetnek kellett kialakulnia, amelyben a fotográfus partner tudott lenni, ahol a modellnek volt bátorsága sallangtalannak maradni. Ezért láthatjuk szokatlan közelségből a Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán párost vagy Trill Zsoltot és Szűcs Nellit.

– A mai világ művi ideálképpé szeretné eltolni az egyént, boldogabbnak, szebbnek és gazdagabbnak láttatni. Az élet azonban nem ilyen: csetlő-botló, és benne minden ember kissé esendő. Vannak mélypontok, de mindig látni és keresni kell az igaz utat, ami szépséget és harmóniát teremt az életben – állapította meg Szarka Klára kurátor a sajtóbejáráson.

Keleti Évát a fotográfia változásáról és a felgyorsult életről kérdezzük. – A fotó változása mindig is létezett, egy dolog biztos maradt: a kép. Hogy miként készült el, az mindenkinek a saját dolga. Ezeket a változásokat okosan kell megélni, tudni kell, hogy mi miért változik és mi visz előre. A pillanatnyi fotográfia próbál előrelépni, de egy kicsit válságban is van, a mostani kiállítás talán meg tudja azt mutatni, hogy lehet előbbre lépni. Nem kell nagy lépéseket tenni, apró lépésekkel előbbre kell menni – fogalmazott lapunknak az alkotó.

Szerinte nagyon kemény technikai és mondanivalóbeli válságot élünk meg. – A hatvanas-hetvenes években a véres fotók győztek, az, hogy minél szörnyűségesebb képet mutassunk. Ezt megunták az emberek. Manapság a nagyon embertelen képek kultuszát éljük. Soha nem voltam szociofotós, de az életet próbáltam fotografálni, a pozitív dolgokat megkeresni és kiszedni.

Azt hiszem, sikerült is, hogy ne az extremitást keressük, hanem mutassuk meg, hogy miként élünk. A színészben is mindig az embert kerestem. Ha itt körülnézünk, nem látunk színházi felvételt – tette hozzá a fotóművész.

De hogyan lehet újrakezdeni, meghazudtolva a percenként változásra késztető korunkat és az életkort? Keleti Éva csupán annyit üzen: akarni kell valamit, és ha bírja az ember képessége és szelleme, örömteli az újrakezdés.

Holnap 15 órától Keleti Éva-könyvbemutató lesz, 16 órától Szarka Klára kurátor tart tárlatvezetést, kedden 16 órától pedig Keleti Éva vezeti végig az érdeklődőket a 2020. február 2-ig látogatható tárlaton.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.