„A szó veszélyes fegyver”

Az Illés-együttes egyik nagy sikerű slágerének köszönhetően „A szó veszélyes fegyver, és van, aki fegyvertelen” Bródy-szöveg olyannyira átment a köztudatba, hogy annak idején közmondásszerűen idézték, és még ma is generációkon átívelően nagyon sokan ismerik. Amikor ezt a dalt az Illés közönség elé vitte – az 1972-es Add a kezed című albumukon szerepelt –, már saját karrierjükben is többszörösen beigazolódni látszott ennek a mondásnak a könyörtelen igazsága. A Kádár-kori kőkemény valóság ugyanis az Illés számára azt jelentette ötven évvel ezelőtt, hogy néhány, az angol BBC-ben a magyarországi viszonyokra vonatkozóan elhangzott keresetlen, ámde igaz mondatuk miatt egy teljes évre eltiltották őket a budapesti koncertezéstől.

Televízóban, rádióban és újságokban sem szerepelhettek, csak vidéki színpadokon léphettek fel Fotó: Fortepan/Nagy Zoltán

Se tévé, se rádió, se film, se fővárosi színpadok

Az Illés több balhéja után 1970-ben újabb kényes szituációba keveredett, ami pártállami nyomásra dagadt eltiltássá. Az történt ugyanis, hogy amikor a zenekar Angliában koncertezett, ennek kapcsán pedig a BBC-nek is nyilatkoztak, az interjúban Bródy János, Szörényi Levente és Szörényi Szabolcs a magyar származású Bobby Gordon (eredeti nevén: Pallai Péter) riporternek ecsetelte az itthoni klubmozgalom hiányosságait, a hosszú hajúak kvázi üldözését, valamint a hazai könnyűzene jónak korántsem mondható anyagi és erkölcsi megbecsülését.

A BBC-t természetesen az állambiztonság erre ráállított „szakértői” is hallgatták, és a zenészek számára szerencsétlen kiszólások híre hamarabb hazaért, mint maga az együttes. Először Barna Andrásné zene- és táncművészeti főosztályvezető – Biszku Béláné barátnője – tartott nekik egy kis eligazítást a Művelődésügyi Minisztériumban, de ő állítólag annyira nem volt tisztában a körülményekkel, vagy direkt rosszul mondta, hogy a BBC-t összekeverte a Szabad Európa Rádióval.

A párt aztán felvette a kesztyűt és lesújtott a zenekarra: Budapesten nem kaptak fellépési engedélyt, televízióban, rádióban, újságokban nem szerepelhettek, és az 1970 végi Ifjúsági Magazin legjobb zenészeket kereső voksolásán sem lehetett rájuk szavazni. Csak az egyébként az Illést kedvelő Keszler Pál ORI-igazgatón múlt, hogy vidéki színpadokon felléphettek az ORI szervezésében. Mosolyuk azonban nem lehetett felszabadult és őszinte, hiszen az eltiltás vonatkozott Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok! című filmjére is, amelyben ők is játszottak volna, de a szerepüket a Kex és a Tolcsvay-trió kapta. Mindamellett zenéjük négy szám erejéig hallható volt a filmben, amelyben helyet kaptak még a Metro és a Syrius zenekarok, valamint Zalatnay Sarolta is.

Barna Andrásné, a botrány leföldelője

Szörényi Levente szerint „Barnáné elvtársnő” volt a BBC-botrány itthoni leföldelője. Tőle tudták meg, hogy „súlyos vétséget” követtek el Londonban. Ahogy az Illés frontembere fogalmazott: Mondtuk, hogy nyilatkoztunk a BBC-nek, de miért baj ez? Végül is a BBC mértékadó csatorna! – Na, de amiket ott nyilatkoztak! – rivallt ránk. Hát jó, ezek szerint felvették, lehallgatták, akkor hallgassuk meg, bökjenek rá! Itt mi kérdezünk! – jött a válasz.

Egyből tudtuk, hogy jó helyen vagyunk. Aztán tartott egy példabeszédet, hogy amikor mondjuk a Magyar Állami Népi Együttes Szibériában lépett fel, ott sem volt azért könnyű. Azt ecsetelte, hogy ott milyen kemény az élet, és mégsem panaszkodott senki. Azt válaszoltuk, hogy mi nem panaszkodtunk, csak azt mondtuk, hogy jó lenne, ha több klub lenne Budapesten és Magyarországon. Kuss, mi beszélünk! Nem így mondta, de ez volt a lényege. Barnáné elvtársnőtől ekkor tudtuk meg, hogy egy évre le leszünk tiltva. A BBC-t viszont nem keverte össze a Szabad Európa Rádióval. Jobban hangzott a Szabad Európa Rádió, de azt már nem ő találta ki, hanem egy agytröszt a pártközpontból. Azzal már lehetett fenyegetőzni a széles nyilvánosság felé is.

Televízóban, rádióban és újságokban sem szerepelhettek, csak vidéki színpadokon léphettek fel
Fotó: Fortepan/Nagy Zoltán

Bródy Jánosban is élénken él az ötven évvel ezelőtti botrány emléke. Mint mondta, amikor behívatták őket a minisztériumba, Barna Andrásné ellentmondást nem tűrő hangon közölte velük, hogy túlfeszítették a húrt, és ne csodálkozzanak a következményeken. Így történt, hogy az Illést kitiltották a nyilvánosságból, még az Illés Klubot is bezárták, Keszler Pál pedig azzal érvelve vitte őket vidéki – egyébként mindenhol telt házas – turnéra, hogy majd ők vigyáznak rájuk, hogy ne csináljanak újabb balhét, amivel persze egyszersmind védőernyőt is nyújtottak föléjük az őket mindenhonnan kitiltani igyekvő buzgómócsingokkal szemben. Ahogy Bródy János fogalmazott:

„Az Illésnek rosszul esett, hogy a BBC-s nyilatkozatom után kikerültünk a forgalomból. Megtapasztaltuk, milyen az, amikor nincs tévéfelvétel, se rádiószereplés. Illés Lajos nem egyszer figyelmeztetett rosszkedvűen, hogy mindig neki kell tartania a hátát az én meggondolatlan kijelentéseim miatt.” Hogy pontosan mit is mondtak „ezek a fiatalok”? Íme a legdurvább mondatok, amelyek egyébként Bródy János szájából hangzottak el: „Nehéz élni hosszú hajjal, ez egy nagy probléma nálunk, de hát ez egy hülyeség. […] Egyszerűen csak nevetni tudok azokon az embereken, akik ezt problémának találják, mert ez egyszerűen az ő primitívségüket bizonyítja, semmi mást.”

Megtorlás utáni kegyelem

A megtorlás évében Tardos Péter zenei szakíró és szövegíró, zeneszerző, korabeli megmondóember kiáltotta ki az Illést „a vidék legjobb zenekarává”.

A párt hatalmát jól mutatja, hogy a zenekar szilenciuma akkor szűnt meg, amikor Illés Lajos zenekarvezető jól fésülten és öltönyben a KB-titkár és kulturális kegygazdálkodó Aczél Györgynél járt meghallgatáson, aki nagy jóindulatot megjátszva engedélyezte a további fővárosi fellépéseiket. Így az 1971. március 11-én az Egyetemi Színpadon tartott koncertjükkel visszatérhettek Budapestre a száműzetésükből, ám az ebben az évben kiadott új nagylemezüket Human Rights címmel Angela Davisnek, az Egyesült Államokban állítólag kíméletlenül üldözött kommunista jogvédőnek kellett ajánlaniuk.

A Bródy-szövegek persze voltak annyira rafináltak, hogy mindenki értse, ezek az emberi jogok leginkább Magyarországon hiányoznak.