Az öltözet határterület

A művészet határterületein való magabiztos kísérletezés, progresszív szemlélet és a nyolcvanas évek meghatározó szubkultúrája bontakozik ki a Ludwig Múzeum Out of the box című tárlatán, amely a néhány éve elhunyt Király Tamás divattervező életművének bemutatására vállalkozott. A kiállításon a művész fia, Király Iliász és egykori modellje, Fehdenfeld-Horváth Ágnes kísért végig minket.

Egyszerre jelmezek és futurisztikus mobil szobrok – Out of the box címmel mutatja be a divattervező életművét a Ludwig Múzeum Fotó: Kurucz Árpád

Divatot kiállítótérben megjeleníteni már önmagában bátor vállalkozás, a Ludwig Múzeum relatív kevés fotóval, elsősorban a kirakatokból ismert – különböző pozíciókban és terekben mozgatott – próbababákon mutatja meg mindazt, amit a nyolcvanas évek undergroundjának ikonikus alakja, Király Tamás az öltözetről gondolt. Kreációira nagyon erősen hatott az akkor teret nyert popkultúra, de amíg a könnyűzene megnyilvánulásait a hatalom folyamatosan felügyelte, Király szabadabban alkothatott, öltözeteiben a diktatúra nem fedezte fel azt a „veszélyt”, amelyet a punk-, a rock- vagy az underground szövegek és dallamok sugalltak. Fontos volt neki, hogy divatshow-i zenei élményt is nyújtsanak és egy összművészeti happeninget valósítsanak meg. Ruhái a képzőművészet, a jelmez és a divat határterületein mozognak, jóval megelőzve korunk újrahasznosító mozgalmát; a művész az anyagok változatos felhasználásával élt. Hurkapálcákból építette például a vörös csillaggal díszített, parlamenti kupolát idéző fejdíszét, de még ez sem szúrta az illetékesek szemét.

Anélkül, hogy külföldi lapokban búvárkodott volna, az új hullám hatása alatt ontotta magából a futurisztikus formákat. – Az összes keze ügyébe kerülő eszköz újfajta lehetőségeket szült, amiből a folyamatosan változó univerzumát építette – magyarázta modellje, Fehdenfeld-Horváth Ágnes.

A kiállítás Király Tamás pályájának kiemelkedő állomásait járja be, szavak, címkék, kiírások nélkül szemlélteti a műveket, beszéljen csupán a látvány, a letisztult környezetbe kiállított öltözet és a háttérvideókból szüremlő show-elemek kép- és hanghatása. Kétségtelenül karakán és hatásos a komment nélküli kurátori attitűd, egy-egy útba igazító címke azért elkelt volna, mert így háttér-információ nélkül hagyta a külföldről érkező, a hazai szubkultúrát alig ismerő befogadókat.

Már a tárlat nyitótere is kifutót imitál, a mögötte lévő térben jelenik meg a művész rendszerváltás előtti legnagyobb sikere, az 1988-as nyugat-berlini bemutató. Egy használaton kívüli pályaudvarban tarthatta a show-t, ahova Claudia Skoda hívta meg olyan tervezők társaságában, mint Vivienne Westwood. – Az Open Doors címet is Skoda adta a bemutatónak, utalva az akkor még keleti blokknak számító ország alkotójára. Ez a gesztus egyfajta közeledés volt a kommunista blokkban élőkhöz, de a szubkultúrák tekintetében mindig is izgalmas volt a Nyugatnak, hogy mi folyik a vasfüggöny mögött – állapítja meg Király Iliász, a divattervező fia.

Egyszerre jelmezek és futurisztikus mobil szobrok – Out of the box címmel mutatja be a divattervező életművét a Ludwig Múzeum
Fotó: Kurucz Árpád

A kronologikusan építkező tárlat termeiben haladva értjük meg Király munkáinak időtlenségét. Ruhái kezdetektől egyesítik a klasszikus formavilágot, a kubizmust, a hetvenes évek vonásait, az új hullámot és a technoelemeket, így időben nagyon nehéz behatárolni kollekcióit. Ebből az egyéni összművészetből a legemblematikusabb sorozatok kerültek a kiállításba: fekete és vörös kollekciók, huzalkreációk vagy csipkeruhának álcázott műanyag jelmezkavalkádból kiemelt darabok, sőt még népies darabok is, amelyeket valószínűleg a művész néptáncos múltja ihletett. Külön említést érdemelnek a termek hátterében egy fogasra kihelyezett drót- és huzalruhák, amelyek önálló műtárgyként élnek és izgalmas árnyékot vetnek a falon.

Király Tamás fő témája az átalakulás volt, ami egyrészt utal külső-belső világunk változására, de a ruhák variál­hatóságára is. – Nagyon meghatározó politikai időszaknak, a rendszerváltás korának művésze volt, aki sosem engedte, hogy bármiféle ideológia mentén besorolják. Apám nem aktivista művész volt. Bár korai, rendszerváltás előtti munkáiban felfedezhető finom rendszerkritika, de úgy gondolta, hogy a politika a művészetben propaganda, és személyisége is inkább toleráns, apolitikus volt – jegyezte meg Király Iliász.

Perfomanszai a rendszerváltás lenyomatai, amelyek a képek hátterében a kor kellékeiből szüremlenek ki, például a Váci utcában a figyelemfelkeltő divatséták fotóin. Ezeket az akciókat plakát méretű fénykép és videóra vett állóképek idézik vissza. Király Tamás konkrét koncepcióval dolgozott, de teret engedett a véletlenszerűségnek. Többnyire civil modelljeit a maguk módján hagyta mozogni, akárcsak az Out of the box kurátora, aki olykor laza hétköznapi pozíciókba állította a próbababákat.

Az alkotó fiától tudjuk meg, hogy a vörös csillagos parlamentkupola-fejdíszt túlontúl kommersznek tartotta a tervező, ezért egyszerűen kihajította, de a kiállításon fotón láthatjuk. Pedig egy híres kép született belőle: Király vak jósként letakart szemmel néz az ismeretlen jövőbe, mellette a modellel a Reform magazin címlapjáról.

A manapság gyakran hivatkozott nyolcvanas éveket tárja fel a Ludwig Múzeum, és ennek nyomán talán eljutunk oda, hogy a korszak megkerülhetetlen kreátorának hagyatéka ne kerüljön vissza a „dobozba”, hanem állandó helyet kapjon.