Cseh Tamás: Azért sziszegek, hogy ne lássák, sírok

– Hölgyeim és uraim, a színpadon a beszélgetőtársam ma: Cseh Tamás – mondta a fiatal tárcaíró csaknem húsz évvel ezelőtt.

Cseh Tamás Fotó: Czimbal Gyula

A tárcaíró régen nemcsak tárcákat, színházi és filmkritikákat írt, hanem beszélgetős esteket is vezetett. Viszont már akkor se értette önmagát, ­miért csinálja, ha nem szereti. A tárcaíró ugyanis nem egy laza ember, aki bemegy a színpadra, és azt mondja, hogy hölgyeim és uraim, bár meg tudja csinálni. Tud úgy tenni, mintha laza lenne, csak közben meg nem az. Érdekes módon, amikor a tárcaíró tanított, soha nem zavarta a szereplés, de az is az igazsághoz tartozik, hogy ilyen alkalmakkor önmagát csak valamiféle közvetítő csatornának gondolta, amelyen keresztül – lehetőleg minél érdekesebben – eljut a diákokhoz mindaz, amit a film történetéről lehet tudni. A tárcaíró tehát az évek során megtapasztalta, milyen élethelyzetekben szeret és milyenekben nem szeret szerepelni. Színpadon nem nagyon szeretett. Egyetlen kivétel akadt csak, ez pedig a Cseh Tamás-est volt.

Cseh Tamás
Fotó: Czimbal Gyula

– Hölgyeim és uraim, a színpadon a beszélgetőtársam ma: Cseh Tamás – mondta a fiatal tárcaíró csaknem húsz évvel ezelőtt. És ekkor a tárcaíró nem gondolt arra, hogy színpadon áll, mert olyan pozitív kisugárzása, annyi férfienergiája, egészséges önbizalma volt Cseh Tamásnak, amely a fiatal tárcaírót lenyűgözte. A tárcaíró mindjárt a felkonferálás során arról beszélt, hogy lesznek dalok és bejátszások is, de ami a lényeg, kötetlenül fog beszélgetni Cseh Tamással az életéről, a pályájáról és azokról az értékekről, erkölcsi fundamentumokról, amelyeket ő magáénak vall. Cseh Tamás csak bólogatott, látszott rajta, hogy örül a figyelemnek, amely rá irányul.

Elindult az első bejátszás, egy dal, ez ugyanis nem éneklős, hanem beszélgetős est volt, a tárcaíró úgy gondolta, hogy kicsit belehallgatnak, a dalok is segítik az emlékezést. Cseh Tamás nem hallgatta sokáig önmagát, a mikrofonhoz pattant, majd elmondta, hogy ő rá fog énekelni a dalokra, bár ez nem így volt megbeszélve, de nem tud itt ücsörögni. Sőt azt is közölte, hogy most magyarázatokat is fűz hozzá, ami nemcsak a közönséget, de a tárcaírót is meglepte. És micsoda meglepetés volt! A Fehér babák kapcsán például ezt mondta: „Meghatottan éneklem, nem jó”. Majd máshova rakta a hangsúlyokat. A régi hangsúlyok idején 36 éves volt, akkor pedig 59.

– Annyira szerelmes voltam minden nőbe, hogy jogom van kígyószerűen viselkedni most – tette hozzá. Majd később így folytatta: „Azért sziszegek, hogy ne lássák, sírok.”

Mindez azért jutott eszébe a tárcaírónak, mert a minap a zempléni fesztiválon a mádi Demetervin Pincészetben egy olyan estet látott, ahol Bereményi Géza mesélt Cseh Tamásról. Közben a vetítővásznon Cseh Tamás énekelt, a kertben pedig a Vodku fiai. Mikor vége lett, a tárcaíró az órájára nézett: két és fél óráig tartott a műsor. És ekkor bevillant a tárcaírónak, hogy éppen úgy, mint húsz éve. Akkor is két és fél óra lett a másfél órás estből. Akkor az est befejezése egy barátság kezdetét jelentette a tárcaírónak Cseh Tamással, majd temérdek beszélgetést férfiasságról, erkölcsről, hazáról és a bakonyi indiánéletről. Most is ott volt Cseh Tamás, de nem énekelt bele a dalokba.