Ébredj Búza falu bandáival!

A közmédia és a Hagyományok Háza közös műsora július első hetében az aratási hagyományokkal foglalkozik. A zenei összeállításban a mezőségi Búza falu vonószenekarai muzsikálnak.

2019. 06. 27. 18:33
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Június 29., Péter-Pál napja a hagyomány szerinti aratás kezdete. Az aratás napját régen gondosan megválasztották: újholdkor nem kezdtek hozzá, de Illés napját sem tartották szerencsésnek, nehogy a villám az aratókba csapjon. Az aratás nagy összefogást igényelt, és a munkák majdnem egésze kézi erővel történt. A sarlóval való aratás és a marokszedés kifejezetten asszonyi munkának számított, míg kaszával csak férfiak dolgoztak, s a kévék bekötése és összehordása is az ő feladatuk volt.

Az aratás befejezése örömünnep volt, melyet a szokások és hiedelmek gazdagon átitattak. A magának arató család nem rendezett a munka befejezésekor különösebb vigadalmat, erre a szegényebbeknél csak akkor került sor, ha a munkát kölcsönös segítséggel végezték. Ilyenkor a megvendégelés kötelessége – a munka közben éppen úgy, mint annak befejezésekor – a házigazdára hárult.

A módosabb gazda már részes aratókkal dolgoztatott. Amikor először kiment megnézni a munkát, az asszonyok és lányok szalmakötéllel fonták körül a lábát, és csak akkor engedték szabadon, ha pénzt adott, bort vagy ennivalót ígért. Azt tartották, hogy ennek elmulasztása esetén nem „eresztene” jól a búza. Az aratás befejezésekor néhány szálat a földön hagytak, hogy a zivatar, vihar a következő évben ne tegyen kárt a vetésben. Az arató részesek szintén lábon hagytak egy kis gabonát, amit csak másnap reggel vágtak le. Ezt a lányok mezei virágokkal együtt harang alakúra formálták, vagy fonatban díszesen összekötötték, majd botra akasztva, hangos nótaszóval, esetleg cigányzenészek kíséretében a gazda udvarába vitték. A gazdasszony néhány csepp vizet hintett rá, hogy jövő évben a termés ne legyen üszkös, közben az aratógazda versben köszöntötte a ház gazdáját.

A koszorút a mestergerendára, az asztal fölé akasztották, és alatta megkezdődött az ebéd vagy vacsora, melyről a bor sem maradhatott el. Ezután következett az arató- vagy kepebál, mely éjfélig, de sokszor hajnalig is eltartott. Az aratókoszorút sok helyen karácsonyig őrizték, és akkor a madaraknak adták, míg máshol a legszebbeket a templomban, kápolnában tartották, vagy útszéli keresztre akasztották.

A műsorban az érdeklődők erdélyi zenei összeállítást hallhatnak: a mezőségi Búza falu vonószenekarai muzsikálnak.

Szerkesztő: Pénzes Géza és Biri Elvira

Műsorvezető: Pénzes Géza Adás: Kossuth Rádió (minden reggel 4.03)

A műsor interneten elérhető: www.mediaklikk.hu/mediatar/

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.