Egérszarvas, Pegazus, Tűzmadár és Pinokkió

A Tízperces esti mesék tíz meséjéhez tíz különböző illusztrátor munkája társul. A legkisebbeknek, illetve az önálló olvasásban alsó középszinten járó nagyobbacskáknak szánták.

Juhász Kristóf
2021. 03. 27. 9:15
null
Budapest, 2014. június 12. Egy kisfiú mesekönyvet nézeget a 85. Ünnepi Könyvhét és a 13. Gyermekkönyvnapok megnyitójának napján a fõvárosi Vörösmarty téren 2014. június 12-én. Az idei eseménysorozatra 335 könyvújdonságot jelentetett meg 83 hazai, illetve 11 határon túli kiadó. A hazai kortárs irodalom legnagyobb seregszemléjén Budapesten 147 pavilonban mintegy 200 kiadó kínálja termékeit. MTI Fotó: Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Teknős Könyvek sorozatában megjelent Tízperces esti mesék – Klasszikus és népmesék a legötletesebb és leg­igényesebb válogatás, amit mostanában láttam. Ugye, ha valaki a klasszikus Tesz-vesz városon (amikor még Richard Scarrynek volt türelme finomkodni, és nem kaszálta szét olyan brutálisan szegény Cicóék kontúrjait) meg Somogyi Győző huszárjain nevelkedett vizuálisan, azt nem lehet mindenféle ipari giccsel megetetni.

A Tízperces esti mesék tíz meséjéhez tíz illusztrátor munkája társul. Mivel a legkisebbeknek, illetve a folyamatos, önálló olvasásban alsó középszinten járó nagyobbacskáknak szánták, a kép szokott módon több, mint a szöveg, és mindegyik képi világ ritkán egységes, igényes, ráadásul a kötet egésze sem esik szét a nagy eklektikától.

Az eredeti kiadvány az impresszum szerint Londonban készült, az illusztrátorok pedig nevük alapján a világ minden tájáról jöttek, akárcsak a mesék, amelyek közül az európai eredetűek többségének valamelyik változatát (Az ólomkatona, A szépség és a szörnyeteg, Pinokkió, Pégaszosz legendája, A varázslótanonc) mind ismerjük.

A meséket Horváth Eszter fordította, a nyelvezet többnyire megfelel a célnak, vagyis ­meseien tiszta, egyszerű, a mondatfordulatok, párbeszédes és leíró részek könnyen átláthatók, és sokszor szép, nemes, igényes a szóhasználat. Az olvasást, a szavak helyes képalakját épp elsajátító gyermekeknek szánt könyvek kiadóinak és szerkesztőinek felelőssége óriási, máskülönben nem emlegetnék föl olyan bagatell hibákat (ördög bújhatott ott a szövegbe, mert ugyanaz a szó lett magyartalan és kapott egy elütést), mint amikor Pinokkió a tengerparton „beszédhangokot” hall. Persze a szerkesztő is ember, meg a pár mondattal lejjebb olvasható „fókaimitátoron” sok gyerek fog nevetni, úgyhogy a gyönyörű illusztrációktól amúgy is elolvadt olvasó hamar megbocsát. A meséket egyébként még a brit kiadó átíratta (az átdolgozók neve is gondosan föl van tüntetve a tartalomjegyzékben, akár az illusztrátoroké). A koreai és indonéz mesék eredetijéhez ugyan még nem volt szerencsém, de Az ólomkatonából és a Pinokkióból ítélve az általános cél némi esti mesés fazonírozás (illetve sok esetben jelentős tömörítés) volt, hogy véletlenül se álmodjon rosszat a gyermek. Így az ólomkatona nem hal meg a végén, hanem összeházasodnak a balerinával, illetve a Pinokkióból is kimarad a leégő láb, a késelés, az akasztás, meg hasonlók. Az eredeti Collodi a maga didaktikus brutalitásával ráér kamaszkorban. A kötet végén egyébként egy-két mondatos ismertetőcskék is olvashatók a mesékről, mindenféle irodalomtörténeti érdekességekkel. Apró, de annál értékesebb gesztus: ilyen kis finomságokból látszik, hogy nem mainstream tucatterméket tartunk kezünkben, hanem valódi irodalmárok és művészek munkáját.

Szövegileg-képileg az egyik legszebb az epikus hangvételű, orosz Tűzmadár, jó a pasztellkrétás (vagy olyan hatású) cizelláltan naiv vonalkázás, meg a döntő csata malacorrú, szárnyas démonkái. „Aznap este a farkas és a herceg égbe nyúló, sziklás hegyek fölött repült, egészen Koscsej zord váráig. Amikor leszálltak a rózsakertben, Iván márványszobrokra lett figyelmes. A szobrok egytől egyig vitézeket ábrázoltak kivont karddal. Az ifjú beleborzongott, amikor ráébredt, kik lehetnek, és hogyan jutottak erre a sorsra. A lovagszobrokon túl, egy szökőkút körül tizenkét csodaszép lány táncolt.”

A legviccesebb pedig a teljesen lököttre vett A király pudingja, amiben a ravasz egérszarvas teszi lóvá folyamatosan a buta Tigrist. Remek mesélnivalók.

Tízperces esti mesék – Klasszikus és népmesék. 2020, Teknős Könyvek, Budapest.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.