Egy este az utolsó magyar költősztárral a Vigadóban

Az idén ötvenéves jubileumi évadát ülő Kaláka együttes régi adósságát törleszti a Vigadóban Hajh, Élet, hajh című Ady Endre-estjével.

Góg és Magóg fia mind a mai napig izgatja a muzsikusok fantáziáját Fotó: Szigetváry Zsolt Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Az idén ötvenéves jubileumi évadát ülő Kaláka együttes régi adósságát törleszti csütörtökön a Vigadóban Hajh, Élet, hajh című Ady Endre-estjével. A hetvenes évek közepén a még fiatal együttes egy közös rádióműsor kapcsán ismerkedett meg az akkor ünnepelt Latinovits Zoltánnal, a következő években többször közösen léptek föl. Latinovits egy közös Ady-est összeállítását szorgalmazta a költő 100. születésnapjára, 1977-re, de egy évvel korábbi, tragikus halála fölülírt minden tervet. Valahol rímel Ady és Latinovits életének drámájára a különös sorsfordulat, hogy az est végül most, 2019-ben, Ady halálának 100. évfordulóján valósul meg – Latinovits Zoltánt archív televíziós felvételekről láthatjuk majd a koncerten.

Az esten a Kaláka tagjai, Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs és régi zenésztársuk, Huzella Péter muzsikálnak majd. Arról nincs hír, hogy Ady-nagylemezt is tervez-e a zenekar, mindenesetre szintén hiánypótló lenne, hiszen a Kaláka-életmű szerves részei az olyan Ady-dalok, mint az Új s új lovat, a Párisban járt az Ősz, vagy az est címadója, a Hajh, Élet, hajh. Ráadásul a hatás kölcsönös, ugyanis immár az Ady-életműnek is szerves részei a Kaláka-dalok – legalábbis napjainkban ők az utolsó magyar költősztár verseinek legismertebb dalnokai.

Érdekes, hogy jóval kevesebben nyúlnak az önpusztító látnok, a pusztában bolyongó provokátor, a halállal eljegyzett, önjelölt sámánivadék (akinek még temetése is rocksztárosan botrányos volt) életművéhez, mint mondjuk József Attiláéhoz, és a kísérletek ritkán lesznek vagy maradnak igazán népszerűek. Gondoljunk csak a legelső megzenésítőre, a kortárs Reinitz Bélára, aki több száz költeményt ültetett át zongorára a kávéházak, kabarék, magyar nóták népszerű eszköztárát használva. A mai tömegek ízlésének a dalok túlzók, dagályosak, manírosak – kevesen is mernek hozzájuk nyúlni, jómagam egy előadóművészt ismerek, a székelyföldi Zorkóczy Zenóbiát, aki ma is turnézik ezekkel a művekkel. Ma már nehezen képzeljük el, ahogy a borgőzös Ady és a rossz nyelvek szerint antialkoholista, de annál temperamentumosabb Reinitz vérre menő, sírógörcsös, hajtépős jeleneteket rendez a kották fölött – már csak azért is, mert a mai költők inkább ájuldoznak a megtiszteltetéstől, ha egy zenész pár sort nyilvánosan elnyöszörög tőlük.

Góg és Magóg fia mind a mai napig izgatja a muzsikusok fantáziáját
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Bartók is zenésített meg Adyt – az ő munkáit talán még a Reinitz-műveknél is ritkábban veszik elő.

Teljes Ady-nagylemezt tudtommal Cseh Tamás és Novák János készített Ady címmel (időtálló anyag, de valamiért nem kapott nagy figyelmet), illetve Hobo és Fekete-Kovács Kornél A föltámadás szomorúsága címmel, de utóbbi többségben nem dalokat, hanem szavalatokat tartalmaz.

Méltó és világszínvonalú Ady-inter-pretátor még a Misztrál (ó, hogy vágtat Az eltévedt lovas az ő kezük alatt!) és a Makám.

Rengeteg zenekar foglalkozik Adyval egy-egy dal erejéig, íme, három izgalmas és szokatlan megközelítés: a Big Mouflon tragikus-zokogós bluesduettet komponált Az én menyasszonyomból, a Sajnosbatár alternatív-punkrockot a Sírni, sírni, sírniből, napjaink legújítóbb magyar metálzenekara, a Thy Catafalque pedig egekbe röpítő, pszichedelikus zakatolásba ültette át a Kocsi-út az éjszakábant Vonatút az éjszakában (Ady Endre Intercity) címmel.

Góg és Magóg fia tehát mind a mai napig izgatja a muzsikusok fantáziáját – kíváncsian várjuk, milyen műsort állít össze a Kaláka, és hogyan szólalnak majd meg a csúnya életű szép halott költeményei.