Egy komoly kapcsolat, egyszer az életben

Kevés történet aktuálisabb manapság, mint a Giacomo Casanováé, akinek csábításait emlékirataiból ismerjük, és akinek történetét most ­Benoit Jacquot filmesítette meg Casanova – Az utolsó szerelem címmel.

Benoit Jacquot tőrbe csalja a főszereplőjét azzal, hogy nem kaphatja meg könnyen a lányt Fotó: ADS Service Kft

Kevés történet aktuálisabb manapság, mint a Giacomo Casanováé, akinek csábításait emlékirataiból ismerjük, és akinek történetét most ­Benoit Jacquot filmesítette meg Casanova – Az utolsó szerelem címmel. Az eredeti dokumentum a francia felvilágosodás tipikus terméke, azt a gondolkodásmódot mutatja be, amely értelmezhetetlenné kívánta tenni a Ne paráználkodj! parancsolatot. Tegyük hozzá, hogy sikerrel. Ma már ott tartunk, hogy az a trendi, aki minél többször paráználkodik, mert sikerült elhitetni azt a hazugságot, hogy akkor lesz szabad és boldog az ember, ha nem hűséges. Az ugyanis kötöttség és felelősség, és kicsit sem könnyű.

Persze azért mindig voltak olyan alkotók, akik rávilágítottak arra, hogy a hűtlenkedés mögött általában eltárgyia­sulás húzódik meg. Ilyen volt Federico Fellini is, aki 1976-os Casanovájában bemutatta azt a mélységesen mély magányt és ürességet, amelyet a csábító a lelke mélyén hordoz. Fellini Casanovája senkire nem kíváncsi igazán, így őrá sem lesz kíváncsi a világ. A végeredmény: a film végén egy robotnővel táncolja el utolsó keringőjét.

Benoit Jacquot tőrbe csalja a főszereplőjét azzal, hogy nem kaphatja meg könnyen a lányt
Fotó: ADS Service Kft

Benoit Jacquot teljesen más úton indult el, amikor Casanova – Az utolsó szerelem című filmjének rendezésébe fogott. Ő inkább tőrbe csalja a főszereplőjét azzal, hogy nem kaphatja meg olyan könnyen azt a csodaszép fiatal lányt, akit a világon a legjobban akar. Hogy még egy csavar legyen a történetben, ez a lány egy szerencsétlen prostituált, akit mindenki kihasznál és bárki megkaphat. Kivéve Casanovát. Ebből az alapállásból kezd igazán érdekes és izgalmas lenni a történet. Vincent Lindon alakítja az idős csábítót, akinek még azt is el lehet hinni, hogy Casanovaként beleszeret egy lányba. Stacy Martin, aki nemcsak egy igazán különlegesen szép, fiatal nő, hanem nagyon tehetséges színésznő is, ügyesen viszi vászonra azt a kettősséget, hogy világi hölgyként boldogságot kell sugallnia, miközben boldogtalan, szerelmes lányként viszont visszafogottan kell viselkednie, de életében először igazán boldog.

Nagy leckét kell megtanulnia ebben a filmben a kamaszlelkű, önző Casanovának, akinek idős korára igazi férfivá kellene válnia, fel kellene nőnie a feladathoz, hogy egy nő igazi társává váljon, együtt lehessen vele jóban és rossz­ban, megtanuljon harcolni érte és felülemelkedjen a saját, kis önző világán. A film azért jó, mert egy emberként drukkol a mozi, hogy végre összejöjjön egy igazán komoly kapcsolat neki is az életben, viszont azért szomorú ez az alkotás, mert tudjuk, hogy Casanova soha nem fog felnőni egy igazán férfias feladathoz.