Meggyőződésem, hogy ez az író, akinek az arcképét sokat nézegetem mostanában, fáradt tekintetű, mindent tudó, értő és átlátó ember volt, szóval ő mindent tudott az életről – hogy nincs benne semmi szépség, semmi jó, csak a pusztulás felé való menetelés van, és mégis tiszteletre méltó, hogy ennek ellenére megpróbálta leírni az egészet. Sikerült is neki. Enélkül talán mindez elveszne: a szenvedély, amely elporlad fogadókészség híján, a gyűlölet lélektanának szinte sebészi precizitású leírása, a szülő iránt érzett felelősség összes oldala, a nők, a házasság, a politika, a pletyka – felsorolni is képtelenség, ott van benne az egész élet. Nagyon nehéz olvasmány (persze irodalomként, írott szóként, fordított szövegként remek!) nagyon súlyos témákkal, amelyektől megszabadulni nem lehet, és amelyek mindannyiunk életében következnek: lassabban, gyorsabban. Kortárs nagyregény félelmetesen kortárs problémákkal.