énekes nekrológ Táncdalfesztivál koós jános színész humorista halál táncdalénekes

Eleven emlékek nyomában

A csöndes szomorúság mellett ott van az a kellemes melegség is, amit akkor érzünk, ha olyanra emlékezünk, akit szerettünk.

B. Orbán Emese

2019. 03. 04. 7:04

„Milyen szép volt minden rég / fénylő tiszta volt az ég” dúdolom reggel óta, újra meg újra… „Két csillag ragyogott / az egyik már lehullott” és „Én, aki nála jártam / én, aki rátaláltam” és „Mondjátok meg Máriának, szeretem / és ez a szerelem most is lánggal ég / bennem minden emlék olyan eleven.”

Bennem minden emlék olyan eleven… Bár a férjemmel vitatkoztunk, hogy mikor hallhattunk először Koós János-dalt Erdélyben és melyik is volt az, a polémia végül is eredménytelenül zárult. Az viszont minden vitán felüli tény, hogy abban az évben, amikor tizenhat lettem, nemcsak a nyarat, hanem kivételesen a téli szünetet is apám falujában töltöttem. Az amúgy eléggé szigorú és konzervatív nagynéném két, általa megbízhatónak gondolt unokafivérem kíséretében engedett el szilveszterezni – nos, azon a mulatságon zömében Koós János-dalokra táncoltunk. De azt már én sem tudom pontosan felidézni, hogy klasszikus lemezjátszón cserélgette-e valaki a bakelitlemezeket vagy magnót hozott valamelyik „nagymenő”, talán pont az a srác, akit Koncz Bercinek hívtak, és azt állította, hogy rokona a híres énekesnőnek.

Talán a Kislány a zongoránál című számmal már találkoztam korábban is, de olyan sokszor, mint azon az éjszakán, azóta sem hallgattam Koós Jánost, táncolni meg főleg nem táncoltam a dalaira. Elképzelhető, sőt minden bizonnyal más zene is szólt, mert nem hiszem, hogy annyira szegényes lett volna a kínálat – és ezt kérem nem félreérteni –, de én csak a Koós János-számokra emlékezem. Annak a néhány dalnak a dallamát, szövegét viszont ma is tudom, és az elmúlt évtizedekben, ha Koós Jánost láttam, hallottam, róla olvastam vagy őt említették bárhol, bármilyen kontextusban, nekem az a szilveszteréjszaka jutott eszembe és azok a dalok, és melegséget éreztem a lelkemben.

És a csöndes szomorúság mellett, hogy ismét eltávozott egy olyan művész, akit ismertek és szerettek az egész Kárpát-medencében, aki sok-sok táncoló párt andalított el a dalaival és legalább olyan sok embert nevettetett meg parodistaként, nos a szomorúság mellett ott van az a kellemes melegség is, amit akkor érzünk, ha olyanra emlékezünk, akit szerettünk. Szerettük önmagáért és szerettük, mert része volt az ifjúságunknak és elkísért meglett korunkban is.

KISLÁNY A ZONGORÁNÁL
Koós János 1937. november 21-én Bukarestben született Kupsa János néven. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola után Zeneművészeti Főiskolán oboa szakon végzett. Az Országos Pénzügyőr Zenekar tagja volt 1957 és 1960 között, majd ezután kezdődött táncdalénekesi karrierje. Táncdalfesztiválokon nagy közönség- és szakmai sikert aratott – közülük hármat megnyert –, legemlékezetesebb dala a Kislány a zongoránál. Énekes karrierjével párhuzamos volt színészi pályafutása is, 1966 és 1970 között három filmben is szerepelt: Az oroszlán ugrani készül (1966), Bűbájosak (1969) és A gyilkos a házban van (1970). A Mikroszkóp Színpad tagjaként színész és parodista volt 1982-től 1985-ig. Pályája ott és akkor kapcsolódott össze Hofi Gézáéval, akivel énekes-parodista duót alakítva számos sikeres színpadi és televíziós produkciót készített. Később a karmesterséggel is megpróbálkozott: szimfonikus zenekart vezényelt a Zeneakadémián is, 1999-től televíziós szórakoztató műsorokat vezetett. Örökzöld slágerei: Annyi ember él a földön, Én, aki nála jártam, Kapitány, Mondjátok meg Máriának, Nem vagyok teljesen őrült, Sír a telefon. Koós János megkapta az Artisjus zenei életműdíját, a Hungarotontól pedig életműlemezt vehetett át, és 2008-ban ő kapta meg elsőként a tiszteletbeli pénzügyőr címet. 2014-ben Szenes Iván-életműdíjjal tüntették ki. Rövid ideig tartó betegség után, 81 éves korában hunyt el vasárnap.