Elhunyt Callmeyer Ferenc Prima- és Ybl Miklós-díjas építész

Mentor, barát, eszmetárs és példakép. Október 3-án, szombaton, élete 92. életévében elhunyt Callmeyer Ferenc (CF), Prima- és Ybl Miklós-díjas építész, a Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagja, a Magyar Építész Kamara első elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) levelező tagja, a magyar modern építészet meghatározó épületeinek kiváló alkotója. CF nem csak a magyar építésztársadalom vezető egyénisége volt, de kiemelkedő hazafi és polgári gondolkodó is volt egyben. Családja, barátai és tanítványai számára is nagy veszteség távozása. Callmeyer Ferencet az MMA saját halottjának tekinti.

Fotó: Callmeyer László

Callmeyer Ferenc (Cö-Fö) nem csak ismert építész volt, de ikonfestő, képzőművész, egyetemi tanár, közíró és nem utolsósorban nagyszerű barát is. 1972-ben volt szerencsém Őt megismerni, amikor fiával – a szintén Ybl-díjas Callmeyer Lászlóval – 16 évesen Papp László építész nagybátyámhoz készültünk kilátogatni az Egyesült Államokba. CF békésen hunyt el Telkiben múlt szombaton, a Telki Hold nevű idősek otthonában, ahol szeretett családtagjai tartották benne a lelket egy hosszabb betegség megviseltetései során tavaly nyár óta.

Fotó: Callmeyer László

CF karrierje nagy ívű volt, többszörös díjazott volt a szakmájában, épületei, festményei, rajzai és könyvei generációkat emlékeztetnek majd alkotói géniuszára. De ezúttal inkább CF informális személyiségét próbálom visszaidézni ebben a nekrológban. Derűs, de a felszín alatt mindig komoly, nagyszerű humorral megáldott egyéniség volt. CF egyik kedvenc sztorija, hogy az egyetemen egyik fiatal hölgy tanítványa lelkesen közölte vele, hogy „láttam CF tanár úr golyóit”. Ezen mindig jókat derült, tudván persze, hogy a mondat hátterében az a monumentális alkotás volt, amely a magyar forradalom egyik tragikus pillanatát idézi vissza, az Agrárminisztérium külső árkádhomlokzatában elhelyezett fekete golyóbisokkal, a Kossuth téri sortűz áldozatainak emlékére.

CF magyarság iránti lojalitása töretlen volt, amely hűség épp azért is tiszteletreméltó, mert származását tekintve dán és felvidéki szlovák nemzetiségű felmenői is voltak. Élete egyik meghatározó drámai pillanata a pozsonyligetfalui mészárlás volt 1945-ben, amely tragédiának visszaidézése és emléke az utolsó pillanatig elkísérte. Egy véletlen folytán CF túlélte ezt az eseményt, de leventetársai meggyilkolásának emléke egész életútját végigkísérte.

Mivel is búcsúzhatnánk CF-től? Csak a hála és köszönet jut ilyenkor az ember eszébe. Hálásak vagyunk neki azért, amit tanultunk tőle, amit értünk és szeretett nemzetéért tett, valamint köszönjük neki örök-érvényű tanításait. Isten áldjon drága barátunk! Engedtessék meg, hogy egy vikingekre emlékező Márai-töredék átirattal búcsúzzak CF-től dán származására való tekintettel, ami tudom, hogy neki is tetszene:

„Mi, vikingek, európaiak vagyunk (voltunk) a felfedezés és hódítás népe, az igazi, nemes és reménytelen kalandorok. Minden magas rangú civilizáción túl, amelyet felépítettünk, őrzünk egy emléket, amelyből világunk alakításának fájdalmas, nyers és nemes jóindulata sugárzik. A déli ember többnyire elégedett, bohém és épp ezért csak létezik. Az északi elégedetlen, tehát hódít, vágyódik és emlékezik. És ez utóbbi az igazi kaland.”