Gerry Marsden sosem maradt egyedül

Gerry Marsden egészségi állapota a kétezres évek elején romlott meg. A Gerry And The Pacemakers alapítója a sors iróniája folytán több szívműtéten is átesett. 2018-tól visszavonult. 2021. január 3-án a Merseside-i Arrowe Park Hospital kórházban, 78 évesen, vérmérgezés, illetve szívelégtelenség következtében érte a halál.

2021. 01. 08. 20:20
null
Gerry Marsden 2011-ben Fotó: Wikimedia Common
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ennek az évnek az első rockzenei vesztesége Gerry Marsden, a Gerry And The Pacemakers alapító atyja. Az átlag zenefogyasztónak talán be sem ugrik a kissé furcsa zenekari név, ám ha a rádióból véletlenül felcsendülne (sajnos, ettől aligha kell tartanunk!) akár a How Do You Do It? esetleg az I Like It, vagy éppen a You’ll Never Walk Alone beatslágere, amelyet Liverpool futballcsapata a himnuszának választott, azonnal a homlokára csapna. Pedig a The Beatleshez hasonlóan Liverpoolból induló négyes fogat hétesztendős pályafutása is ígéretesen indult, miután ugyanazon menedzser, valamint producer egyengette útjait, mint a gombafejűekét.

Gerry Marsden 2011-ben
Fotó: Wikimedia Common

A többi, merseybeat stílusban mozgó liverpooli alakulathoz hasonlóan Gerry Marsden – részben két esztendővel idősebb bátyjával, Freddie-vel – különböző skiffle-, illetve rock and roll bandákban bontogatta szárnyait és az akkordokat, majd megalapította Mars-Bars elnevezésű együttesét. Mindössze féléves együtt muzsikálás után nagy valószínűséggel elegük lett egymásból, a Marsden fivérek csakhamar új társak után néztek, majd Les Chadwick basszusgitáros csatlakozásával létrehozták a Pacemaker triót. Akár a The Beatles, ők is Hamburgban kötöttek ki, annyi különbséggel, hogy a Star klub helyett a Top Ten klubban szórakoztatták a nagyérdeműt. Két hónap kemény rock and roll élet után visszatértek hazájukba, ahol Leslie Maguire zongoristával kiegészülve kvartetté bővültek. Ezzel elindult a Gerry And The Pacemakers, amely 1962 júniusában szerződött Brian Epstein menedzserrel. Innen már egyenes út vezetett a Parlophone stúdióba, amelyet akkoriban épp George Martin vezetett, és akinek egy birkenheadi fellépés alkalmával megtetszett a négy fiú játéka. Nyomban fel is ajánlotta nekik Mitch Murray jól sikerült How Do You Do It című opusát, amelyet aztán lemezre rögzítettek, és amely 1963-ban a briteknél az élre, az amerikai slágerlistán pedig kilencedik helyig kapaszkodott fel. Ezt követte az ugyancsak Murray-szerzemény I Like It, majd úgyszintén ez évben jött az igazi nagy dobás, a You’ll Never Walk Alone. Richard Rodgers és Oscar Hammerstein gyönyörű lírájával történelmet írtak, hiszen mindaddig egyedülálló volt, hogy egy adott zenekar első három számával rögtön a toplista élére kerüljön. Az utóbbi dal áttételesen magyar vonatkozású is, hiszen a szerzőpáros Carousel című musicalje Molnár Ferenc Liliomja alapján írta a darabot. Ennek egyik betétdala a Liverpool FC későbbi himnuszává előlépett Sohasem maradsz egyedül.

Egy évvel később Gerry Marsden immár szerzőként is aktivizálta magát: előbb az I’m The One-nal, majd a zenekar teljes kollektívája által írt Don’t Let The Sun Catch You Crying tételével rukkoltak elő. 1964 decemberében elkészült a Ferry Cross The Mersey stúdiófelvétele, az ugyanazon című zenés filmet – amelyet sokan a The Beatles A Hard Days Night mozijával vetnek össze – pedig következő év márciusában mutatták be. A dal az angol listán a nyolcadik, az Egyesült Államokban pedig a hatodik helyén kötött ki. Még ugyanez évben útjára bocsátották az I’ll Be There-t, amely az első korszak utolsó slágerlistás felvételének számít. Az USA-t a Don’t Let The Sun Catch You Cryinggal hódították meg, majd ennek sikere nyomán újra kiadták korábbi lemezeiket. A diadalmenet egészen az 1968-as feloszlásukig tartott.

Marsden a szólópályát választotta, Anne Neagle-vel öt éven keresztül szerepelt a Charlie Girl című zenés darabban, fellépett különböző mulatókban, de a televízióban is dolgozott. A hetvenes évek elején felcsapott nosztalgiahullám a Gerry And The Pacemakerst is hátára kapta, 1975-ben az újjáalakult banda az Egyesült Államokba, a Mersey Beat elnevezésű emlékturnéra indult. Mindez négy évvel később Sounds Of The Sixties címmel Nagy Britanniában is megismétlődött. Korábbi sikereiket a nyolcvanas években újra rögzítették, amelyekkel két ízben is visszatértek a slágerlisták élére; ennek bevételeit Marsden rendre jótékony célokra fordította. Emlékezetes, hogy a Bradford FC 1985-ös stadiontüzét követően Crowd néven – a muzsikusokon túl – tévésekből, disc jockey-kból álló zenekart alapított, hogy a You’ll Never Walk Alone újra felvett változatából támogassa a rászorultakat. Négy esztendővel később a hillsborough-i futballstadionban bekövetkezett katasztrófa után Marsden Paul McCartney-val, Holly Johnsonnal és más hírességekkel összefogva új köntösbe öltöztette a Ferry Cross The Mersey-t, hogy annak bevételét ugyancsak jótékony célra fordíthassa. A bajbajutottak megsegítéséről a kilencvenes években sem mondott le. Legutóbb, 2020-ban, a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat, valamint a karanténba szorultak megsegítésére adta ki a sokat emlegetett leghíresebb dalát, amely immár – nem csupán a futballstadionok, de – a pandémia következtében emberfeletti munkát végző orvosok, ápolók, egészségügyi személyzet himnusza is lett.

Gerry Marsden élete a zenéről és a jótékonyságról szólt. S mint ilyen, ahogy himnuszában énekli, sohasem maradt egyedül…

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=QOXwzvk1WTc[/embed]

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.