Monteverdi utolsó színpadi műve 1642-ben született, tehát az operaműfaj hajnalán. Cselekménye valós személyeken alapul: antik római hősnője Poppea, Nerone (Néró) római császár szeretője, ám kölcsönös vonzalmuk útjában áll az uralkodó pozíciója, és a tény, hogy mindkettőjüket máshoz köti a hitvesi eskü. A törtető és tudatos Poppea azonban már maga előtt látja az utat a trónhoz, és meg is tesz mindent ennek érdekében.
A kárpátaljaiaknak segít a Fonó
Neves művészek lépnek fel rendezvényükön, amelynek bevételét a háborús helyzetben élőkre fordítják.