József Attila mindig aktuális, ezért mindig tanítható

Az idén száztizenöt éve született József Attila életéről és munkásságáról rendezett online lapszámbemutató műhelykonferenciát az Irodalmi Magazin a Petőfi Irodalmi Múzeumban tegnap délután. A kerekasztal-beszélgetéseken szó esett többek között pályaképről, értelmezésről, hatástörténetről, fordíthatóságról és motívumokról, ám abban egyetértettek a résztvevők, hogy József Attila költészete mindig időszerű. És az is kiderült, miért.

– Mennyire nehéz bevonni a laikus olvasóközönséget a József Attila-értelmezésbe? – tette fel a kérdést László Laura, az Irodalmi Magazin szerkesztője az online József Attila-konferencia első kerekasztal-beszélgetésén a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Tverdota György irodalomtörténész, egyetemi tanár szerint általánosságban elmondható, hogy a költészet iránti érdeklődés csökken, míg a próza iránti erősödik. – József Attila költészete azonban még inkább az érdeklődés középpontjában van, sokkal inkább, mint Petőfié vagy Adyé. Bár a hatvanas évek után valamelyest csillapodott az érdeklődés József Attila iránt, de hullámvölgyről talán most sem beszélhetünk – hangsúlyozta az irodalomtörténész. Mint mondta, épp József Attila-monográfiáján dolgozik, amelyben nemcsak az életművet, hanem az életrajzot is feldolgozza. – Ugyan Szabolcsi Miklós 1963-ban írt egy monográfiát, azóta viszont több mint ötven év eltelt, s más nézőpontból közelítünk József Attilához – közölte az irodalomtörténész. A készülő monográfiához felhasználta a Szabad-ötletek jegyzékét, amelyből, mint rámutatott, a mélyszegénység kultúrája is kirajzolódik.

N. Horváth Béla irodalomtörténész úgy fogalmazott, a szélesebb olvasóközönséget csupán két dolog érdekli József Attilával kapcsolatban. Az egyik a betegsége, a másik a halálának a körülményei. Ám ezekről írni nem az irodalomtörténészek feladata. N. Horváth Béla szerint szükség van az életrajz újraírására. A Szabad-ötletek jegyzékére utalva megjegyezte, hogy az fiatalon szenzációszámba menő olvasmányt jelentett. Azt tanácsolja a mai fiatal generációknak is, hogy el kell olvasni, de ne ebből a műből ismerjék meg József Attilát.

Bókay Antal irodalomtörténész, kritikus arra hívta fel a figyelmet, hogy József Attila zseniális szövegeket írt, ám életében azért nem vált nagy költővé, mert újfajta költői beszédmódot, a világ dolgaira, tárgyaira építő költészetet hozott létre, amit sokan nem értettek. A barátai sem voltak hajlandók elismerni. Tverdota György hozzátette, hogy a költő elszigetelt értelmiségiként élte le az életét. A proletár közönség nem értette verseit, a polgári közönség köreiből pedig kizárta magát azzal, hogy összeveszett Babitscsal. Élete utolsó két évében a polgári közönség aztán elkezdte értékelni, de amikor végre beérkezett volna, akkor lett öngyilkos. Utóéletéről szólva kiemelték, hogy a 2018-ban megjelent összes tanulmányának és cikkének kritikai kiadása radikálisan átírta a József Attila-képünket, de szükség lenne egy teljes József Attila-biográfiára is.

A költő szobra Lillafüreden Varga Éva szobrászművész alkotása
Fotó: MTVA/Bizományosi: Lehotka László

A konferencia második szekciójában filozófia, nyelv és fordíthatóság kérdései kerültek elő a költő életműve kapcsán. Fehér M. István filozófus, egyetemi tanár rámutatott, hogy minden fordítás értelmezés is egyben. Mint mondta, a költőt és a hermeneutikai gondolkodásmódot a hasonló valóságérzékelés kapcsolja össze. Imreh András író, költő, műfordító szerint nagy kihívást jelent József Attilát fordítani, így csak olyan fordítók vállalkoznak erre, akiknek nagy rutinjuk van. József Attila orosz közvetítő nyelven keresztül kezdett népszerű lenni a világban, majd ezt követték a spanyol fordítások. – Vagy magyarul, vagy versül tudjon tökéletesen egy fordító – hangsúlyozta Imreh András.

A harmadik szekcióban József Attila motívumrendszeréről beszélgetett Horváth Kornélia irodalomtörténész, egyetemi tanár és Balogh Gergő irodalomtörténész. Mint elhangzott, kevés olyan költő van, akinek ennyire kiegyensúlyozott, magas színvonalú a költészete. Horváth Kornélia kiemelte, hogy a Távol zongora mellett című vers bár a korai költemények közül való, ez egyáltalán nem érződik rajta. A petrarcai szonett formájában íródott költemény egy emlékezésfolyamat, amelyben mind az öt érzékszerv megjelenik.

Balogh Gergő József Attila és a politikai költészet határai című tanulmányában arról ír, hogy a recepcióban politikai témájú versei avantgárd jegyeket mutatnak, de nem ezek a legjobb költeményei. Mint rámutatott, szerelmi költészete toronymagasan vezet, míg a proletárköltészete taníthatatlan. A hallgatókat a szerelmi lírája érdekli, mert sokatmondó és nem a klasszikus szerelmi költészet nyelvét beszéli, felülírja a konvenciókat. Horváth Kornélia szerint a szerelmi témájú versek miatt József Attila mindig aktuális, mindig tanítható. Egyszerűen olvashatók, befogadhatók a versei, mégis sok rétegük van. És épp abban áll költeményeinek nagyszerűsége, hogy sokféleképpen lehet interpretálni.