Korkép a Monarchia válságáról

Sok csodálatos dolog történhet ember és ember között – lehet például beszélgetni egymással, és ha a beszélgetés már jól megy, lehet akár vitázni vagy politizálni is.

Sok csodálatos dolog történhet ember és ember között – lehet például beszélgetni egymással, és ha a beszélgetés már jól megy, lehet akár vitázni vagy politizálni is.

Akkor is lehet, ha a beszélgetés nem megy, sőt végeredményben akkor is, ha szinte nem is tudunk beszélni, csak akkor abban nem lesz semmi csodálatos, sőt, olykor emberi is alig. A kötet, amit kezemben tartok, akár tankönyve is lehetne annak, miképpen lehet közéleti kérdésekről szellemesen, intelligensen, méltósággal értekezni.

Egy normális és igazságos világban Jancsó Benedek több mint százéves írásait olvasva minden internetes divatblogger, „tartalmat szolgáltató” bértollnok, orwelli újbeszélül makogó ízléspusztító azonnal letenné a ketyerét a kezéből, és sűrű bocsánatkérések közepette szaladna a sertéseket etetni.

Jancsó Benedek is azon hazánkfiai közé tartozik, akik még nem égtek be a szélesebb közönség tudatába, úgy is mondhatnám: még tartozunk Jancsó Benedekkel (ahogy Bánffy Miklóssal is) a magyar népnek.

Jancsó 1854-ben született Gelencén, irodalom-, történelem- és bölcsészettanárból lett oktatáspolitikus, tudós, publicista, aki a Kárpát-medencei oktatásügynek szentelte életét, de kémtevékenységet is folytatott Bukarestben (a román irredentizmus feltárása volt a feladata 1917–18 között), illetve szakértőként képviselte a székely népet az 1919-es párizsi béketárgyalások során.

Rengeteg szervezet, szövetség, egyesület hívta tagjai közé, s ő minden felkérésnek buzgón igyekezett eleget tenni. Mondják oktatáspolitikusnak és politológus szakírónak is. Életművét gondozza és emlékét ápolja a Jancsó Alapítvány; ez a könyv a nyolcadik kiadványuk, címe hosszú, ám beszédes: Politikai hullámok – Egy tárca élete a XX. század első éveinek viharaiban – Jancsó Benedek írásai a Budapesti Hírlapban.

Az 1900 és 1907 között megjelenő tárcákból Jancsó András szerkesztő, kutató válogatta kötetbe azokat, melyekből hiteles korkép rajzolódik ki a Monarchia válságáról, az ezeréves magyar államiságot fenyegető veszélyekről.

A tárcák nem csak történeti jelentőségük okán érdekesek. Fontosságukat az áthallásosság adja, ahogy ez kiderült a Jókai Anna Szalonban tartott könyvbemutatóból és beszélgetésből. Szakács Árpád publicista-főszerkesztő, lapunk munkatársa is azzal vezette be a témát: a Politikai hullámok messzemenően aktuális, napjaink folyamatait pedig lehetetlen megérteni a múlt századelő ismerete nélkül.

Raffay Ernő történész, a kötet utószavának szerzője is ismétlődő történelmi folyamatokról beszélt, hozzátéve: ma is hasonló eszközöket, módszereket látunk, mint anno Jászi Oszkárék esetében. Raffay szerint egyetlen magyar történész sem látott ilyen hihetetlen mennyiségű iratot az Erdély megszerzését előkészítő román tervekről Jancsó Benedek gyűjtése óta.

Hogy az írások jellegzetes hangulatát érzékeljük, álljon itt egy rövid részlet, amit az eseményen Jancsó András is idézett: „A legendás kuruc világban történt, hogy a kuruc magát a labanctól külsőleg is meg kívánván különböztetni, szőrivel kifelé fordítva viselte a farkasbőr kacagányt és bekecset, míglen a labanc a kikészített hímes bőrt viselte kívül. Történt, hogy Thököly uram az ő szőrös kuruc seregével és egy tábornyi török segítséggel átlépte Zernyestnél az erdélyi határt.

Ott várta őt bőrös labanc seregével és egy tábornyi német segítséggel Teleki Mihály, akinek oldala mellett vitézkedett nagy hírű Cserey Mihály. A két sereg összeütközött. A kuruc erő pozdorjává verte a labancokat.

Futott a labanc esze nélkül, Cserey Mihály nyelvig vágta lova véknyába a sarkantyúját s nyargalt árkon-bokron keresztül. Mikoron – így írja – átugraték a sáncon, látám, hogy ott jönnek a kurucok. Én se levék rest. Kifordítám a farkasbőrt s közéjük állék, mintha sohasem lettem volna az Teleki Mihály uram seregében.

Talán innen datálódik a politikai hithagyás elnevezésére a köpönyegforgatás kifejezés. Mennyi a Cserey Mihály a mai politikai életben! Kinek nem ötlik föl az eszében az a gondolat, hogy ha Széll egészen a volt nemzeti pártra támaszkodnék, s látni lehetne, hogy ezzel a testőrségével menne a választás harcába, a sok-sok frakció mind-mind kifordítaná a farkasbőrt, a volt nemzeti párton pedig beteljesednék a normannok sorsa, akik meghódították a szigetországot, urai lettek Angliának s a győző átvette hitét, erkölcsét, nyelvét, szokásait a legyőzöttnek.”

Politikai hullámok – Egy tárca élete a XX. század első éveinek viharaiban – Jancsó Benedek írásai a Magyar Hírlapban. Jancsó Alapítvány, 2018.