Szenti – ahogy a művészt barátai és tisztelői, köztük Balog Zoltán is hívták – itt bemutatott képei nem egyszerűen irodalmi alkotások vértelen illusztrációi, hanem annál sokkal többek: egy rendkívül expresszív képi és gondolatgazdag mondanivalójú művész vallomásai emberről, Istenről, művészetről az irodalom megtermékenyítő ereje által megsokszorozva. Úgy válnak a képei egyetemes érvényűvé, határokon, népeken, különböző emberfajtákon és embercsoportokon felülemelkedve, hogy az ábrázolt alakokat, helyzeteket minden egyes képén egyúttal sajátos roma-cigány szűrőn át láttatja. Ezáltal alakjai sokrétegű karakterekké lényegülnek: Krisztusai, Madonnái vagy akár szentivánéji varázslatának szereplői, Don Quijotéi, lorcai figurái mindig többletjelentést hordoznak a megszokotthoz képest. Alakjai nem csupán keresztény, biblikus vagy spanyol, angol irodalmi alakok, hanem egyúttal cigányarccal, cigánysorssal, cigány látásmóddal és cigány kolorittal, újabb jelentésréteggel bővülnek, megsokszorozva a témák gondolati erejét. Képei a hagyományos értelmezési tartományt meghaladva egyúttal a cigányság ősi fájdalmaival, örömeivel, tragikumával, mélyen izzó koloritással néznek vissza a szemlélőre. Ebben a többrétegű, egyszerre sokféle üzenetet hordozó jelentésáradatban felfedezhetjük Chagall ihletését is jámbor tehénfiguráiban vagy a képszerkesztési módszerében, felfedezhetjük akár Hieronymus Bosch pokolbéli, bizarr ember-állatait is, mindezt Szentandrássynak a csak rá jellemző látás- és kifejezésmódjával megsokszorozva.
