Megújul az Ördöglovas sasfészke

Az Ördöglovas a lovával, a kommunisták kistraktorral hajtottak fel a bajnai Sándor—Metternich-kastély lépcsőházába. Bár a Hild József által tervezett kastélyt a milánói Scala díszlettervezője dekorálta, nyilvánvaló értéke ellenére az épület a szocializmusban és jóval azután is pusztult. Jövő tavaszig viszont teljesen felújítják a nemzeti kastélyprogramban.

Pataki Tamás
2019. 05. 02. 7:29
null
Sándor Móric gróf kastélya a környék egyik legvonzóbb történelmi láványossága lehet Fotó: Bach Máté
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha a zsámbéki Öregtemplomnál járunk, érdemes északnyugati irányba is kanyarodni, míg el nem jutunk Bajnára. Az, hogy a falu nem átlagos hely, igen hamar kiderül: egy oszlopos épület előtt az Ördöglovas eszpresszó cégére lóg, amelyben az ország egyetlen, Hild József által tervezett kocsmája működött. Persze a jeles építész nem annak szánta, az egykori kertészházat jóval a második világháború után alakították át kocsmává. A Kárpát-medencei abszurd történelmi legendárium része ez a történet is, mint oly sok más műemlékünk sorsa. Sajnos, amikor arra jártunk, zárva találtuk – talán már sosem nyit ki.

Innen már nincs messze Sándor Móric sasfészke. A műút elválasztja a kastélyt egykori istállójától, amelyet elsőre inkább egy derék vidéki kúriá­nak gondolnánk, semmint gazdasági épületnek (jelenleg magánkézben van). Hild József építész egy klasszicista stílusú, főszárnyán téglalap alaprajzú, egyemeletes, mellékszárnyain földszintes épületet tervezett. A kastély főhomlokzata a falu fölé tornyosul: az erkély hatalmas oszlopainak fejezetét – Hild munkáira egyáltalán nem jellemző módon – egyiptomi sáslevelek díszítik. Belátni innen az egész vidéket, és ekkor döbbenünk rá arra is, hogy a déli oldalon kezdődő, elvadult kastélykert a mai település szinte felét magában foglalta. A munkások kitárták a kaput, és behajtottunk egy mitikus alak udvarába.

A csak egyszerűen Ördöglovasként ismert Sándor Móric gróf (1805–1878) kastélya sok más műemlékünkhöz hasonlóan majdnem teljesen elpusztult: a világháború után tábori kórházat, szükséglakásokat alakítottak ki benne, a szocializmusban pedig a helyi termelőszövetkezet irodája volt, majd gépállomásként működött. Ebben az időben – talán a régi tulajdonos hóbortjaira hajazva – kistraktorral is felhajtottak a díszes emeleti termekbe. Országszerte több magyar kastély tanúsítja, hogy a kommunisták tervei közül az egyik – a múltat végképp eltörölni – majdnem sikerült. Így hát nem csoda, hogy a kifosztott épület egyre csak pusztult, az egészen az alapokig szivárgó csapadék és a beázás majdnem a végzetét okozta.

Először a belső udvarát néztük meg. – A munka felénél tartunk, jövő tavaszig kívül-belül megújul a műemlék. Legutóbb tervszerűen 1896-ban újították fel a kastélyt. A millennium évében kastélyrenoválási hullám volt, a vidéki földbirtokosok ily módon is ünnepelték a magyarság ezeréves történelmét a Kárpát-medencében – mondta Virág Zsolt, a Nemzeti kastély- és várprogramot vezető miniszteri biztos, akivel bejártuk a helyszínt. A pincéktől a mennyezetfreskókig lényegében mindent felújítanak, és várhatóan jövő tavasszal lehet majd meglátogatni a tervezett kiállításokat is. A munkálatok során barokk kori, rejtett pincéket is találtak.

Sándor Móric gróf kastélya a környék egyik legvonzóbb történelmi láványossága lehet
Fotó: Bach Máté

Amint körbejártuk a kastélyt, a munkások éppen az egykor vendégszobáknak otthont adó földszintes mellékszárnyak falait tatarozták, viszont a munkálatvezető kontrasztként megmutatott egy eredeti, teljesen beázott falszakaszt is: a téglák szétmállottak, sok helyen kis híján összeomlottak a falak. Ha tíz évvel ezelőtt nem állítják helyre a tetőt, most már nem igazán lenne mit megmenteni – csak tégláról téglára újraépíteni.

A kastély körül számozott kődarabhalmok hevernek. Az épület eredeti köveiből mindent visszaépítenek, amit csak lehet, a belső, jelenleg földes, munkagödrös udvart pedig részben leburkolják, részben zöldfelület kap itt helyet. A homlokzatot törtfehérre, a kastély eredeti színére festik, és mint megtudtuk, a mostoha idők ellenére is megmaradtak az eredeti – talán ­1896-os – zsalugáterek, amelyekre szintén ráfér egy alaposabb kezelés. Tehát a huszonnegyedik órában fogtak a kastély restaurálásához, viszont ha elkészül, a környék egyik legvonzóbb történelmi látványossága lehet – hogy ne csak Zsámbékig tartson a múltat kedvelő turisták útja.

Később a főépületben kábelkötegeken, kisebb munkagépeken lépkedtünk át, elhaladtunk a barokk kori házi kápolna mellett, és felmentünk az emeletre is. Ha nem csak egy épületre, hanem történetekre is kíváncsiak vagyunk, aligha találunk a Sándor–Metternich-kastélynál izgalmasabb helyet. A készülő kiállításon majd kiderülhet, hogy a lovasmutatványairól elhíresült gróf – aki többek között egy kőhalomtól roskadozó lovasszekeret, egy 21 láb széles árkot és Széchenyi István magasra tartott sétapálcáját is átugrotta a lovával – nemcsak egy bohém, virtuskodó magyar úr volt, hanem igazi gazdasági zseni és kultúrember: mintabirtokai elképesztő hozamával az ország élvonalába került, kulturális kifinomultságának legékesebb példája pedig maga a kastély és annak berendezése. Sándor Móric nem akárkivel díszíttette ki kastélyát: lényegében megszerezte korának legjobb szakemberét, Alessandro Sanquiricót, a milánói Scala díszlettervezőjét. A busás ár nem volt szempont, és a mester, aki a Scalában mintegy háromszáz produkciót tervezett, pompeji, etruszk és görög mintás mennyezet- és falképekkel díszített szalonokat is festett a kastélyban.

Benéztünk a felállványozott és műanyag függönnyel védett falakra, láthattuk, hogy a narancssárgás árnyalatú pompeji terem már teljes pompájában készen áll, a többi szalon falképeit pedig éppen akkor restaurálták a szakemberek. A díszes virágok, frízek és más ókori motívumok nagyobb része megmaradt a kifakult falakon, a többi részletet archív belső fényképek alapján tudták visszaidézni, kiegészíteni.

Kevés olyan kastély van Magyarországon, amelyben ennyire egyesül a magyar és az európai közízlés, megmentésével nemzeti és helyi identitásunk egyik páratlan emléke épül újra – arról nem is beszélve, hogy a környék is újra felkerül hazánk kulturális térképére, köszönhetően a megújuló kastély vendégváró szolgáltatásainak is.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.