Pesten végigsöpört a skorpióhurrikán

Szemkápráztató látvány, a szokásosnál jobb hangosítás, dübörgő német metál, persze angolul. A Scorpions telt ház előtt koncertezett hétfő este a Papp László Sportarénában.

A Scorpions zenéje ugyanolyan kemény maradt, mint a hőskorban Fotó: MTI/Mohai Balázs

A zenészek lelkesedése és a rajongók nosztalgiája a sikeres koncertek alapja, ezt bizonyítja a hétfői Scorpions-koncert is. Úton az Aréna felé nem vettem volna mérget arra, hogy telt ház lesz. A bal oldali ülőszektor közepéről néztük a koncertet, ahonnan viszonylag jól lehetett látni a színpadot, de a három óriáskivetítőn a ráncokat is meg lehetett számolni Klaus Meine arcán. Mellettem egy idősebb úr ült, aki olykor messzelátóval vizslatta a színpadot, az előttem lévő sorban pedig egy teljes német család és baráti társaság ült, a huszonévesektől kezdve a rangidősökig, alighanem ősrajongók, akik végig énekelték a dalokat. Ám ahhoz képest, hogy a Scorpions már ötven éve zenél, feltűnően sok fiatal volt a koncerten, akik nyilván nem nosztalgiázni jöttek, hanem tombolni.

A Scorpions zenéje ugyanolyan kemény maradt, mint a hőskorban
Fotó: MTI/Mohai Balázs

A 71 éves Klaus Meine ismét bebizonyította, hogy jól megbirkózik egy csaknem másfél órás koncerttel – fiatalabb kollégái példát vehetnének ró­la –, a hangja nyilván már nem a régi, de ezt nem is igen lehet számon kérni egy fél évszázada zenélő együttes frontemberétől. A tíz-tíz perces, feltűnően hosszúra nyújtott gitár- meg dobszólók viszont mindennél jobban jelezték, hogy az idő bizony elszállt. Pedig a Scorpions zenéje ugyanolyan kemény maradt, mint a hőskorban, a 70-es, 80-as években volt, a hangosításra senkinek sem lehetett panasza, a színpad látványvilága pedig – minden számhoz jól igazodva hangulatban és fényhatásokban – már-már annyira lenyűgöző volt, hogy néha azt hittem, ezzel akarják leplezni a korral járó hiá­nyosságaikat. Ez talán csak félig igaz. A zenekar láthatóan élvezte a show-t, az óriásképernyőn magyar zászlót is kivetítettek, Klaus Meine pedig egy magyar zászlót is lengetett, hogy megnyerje a magyar közönséget, de a közönséghez ritkán szólt a szokásos paneleken kívül, és a magyarnyelv-ismeretét is kimerítette a „Jó estét, Budapest!”-tel és a „Köszönöm”-mel.

A slágereik viszont ma is megmozgatnak több ezer embert, az aréna éneklő emberektől visszhangzott, ám tény, hogy pár kevésbé ismert dalt is előadtak a koncerten, és erre kissé közömbösen reagált a közönség. Furcsa, de a Wind of Change, amely az est csúcspontja is lehetett volna, nem lett az, a várható euforikus hatása elmaradt, csak egy dal volt a sok között. A Send Me an Angel, a The Zoo, a Big City Nights viszont érezhetően közönségkedvencek voltak, a koncert csúcspontja pedig a ráadás volt, amikor a Still Loving You és a Rock You Like a Hurricane-t adták elő. Ez utóbbikor olyanok is felálltak, akik mindvégig ültek, és a Scorpions zenéje végigsöpörte a nézőteret, mint egy hurrikán.