A többnyire nemesfémből készült – madárszárnyat utánzó – forgóba tűzték a madártollakat, melyekből legelőkelőbb a fekete színű kócsagtoll volt. A mentéhez viselt állati prém szintén rangjelző, a nyesttől egészen a legegyszerűbb rókamálig. Különösen egzotikus – a bal vállon átvetett – kacagány, vagyis a „hátibőr” viselése. A legalacsonyabb rangú kuruc tiszteknek is kijárt a farkasbőr, a magasabb rangúaknak párducbőr dukált, de legelőkelőbbnek igazából a tigrisbőr számított. A kuruc tiszti tarsoly teljes leírását adja Duló Ádámnak – Rákóczi fejedelem egyik ismert ezredesének –1704. március 6-án Sréter Jánoshoz intézett levele, amelyben kéri őt, hogy csináltasson neki vörös karmazsinból – gyolcs béléssel – egy tarsolyt. A födele karmazsin színű posztóból készüljön, aranyzsinórozással, a hátulján pedig levéltartó is legyen. Különösen figyelemreméltó az utóbbi meghagyás, mert jól mutatja, hogy a kuruc tisztek tarsolyaikra levéltáskát is varrattak. Ebben vitték magukkal leveleiket és egyéb irataikat, sőt még kis formátumban kiadott kalendáriumot vagy könyvet is tarthattak benne. Az előbbiről megemlékezik Pesty György kuruc hadnagy, a fejedelmi biztosnak 1705-ben írott levelében. A kuruckorban a tarsoly és a lódingnak nevezett töltéstartó színe, valamint díszítése általában megegyezett, mivel anyaguk és díszítésük is hasonló volt. Rozsnyón 1703-ban egy tarsolyt és egy lódingot 2 forint 40 dénárért, egy tarsolyt magában 1 forint 84 dénárért, sőt közönségesebbet 60 dénárért is lehetett kapni. Az 1706-os rimaszombati árszabás szerint az ezüst fonállal kivarrott és posztóval borított kész lódingért, valamint tarsolyért 12 forintot kérhettek a lódingkészítők, ha pedig a megrendelő maga adott hozzá arany- és ezüstfonalat, valamint posztót, akkor azonban csupán csak 5 forintot.