Hommage a Márk Tivadar

Különleges, a szezon végéig látogatható kiállítás nyílt tegnap az Operaház vörös szalonjában, valamint a második emeleti tanácsteremben, amellyel a dalszínház társulata tiszteleg a magyar színháztörténet varázslatos alakja, a 95. születésnapját május 11-én ünneplő Márk Tivadar jelmeztervező előtt. A művész hatalmas életművéből körülbelül 200 rajzot állítottak ki, köztük a legelső önálló tervezés, az 1936-os Hovanscsina tervei, számos Mozart-, Verdi-, és Wagner-opera, balettek (Coppélia, A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin) kosztümjei, valamint fotók és dokumentumok láthatók. Márk Tivadar az Iparművészeti Főiskolán és a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult textiltervezést, illetve művészettörténetet. Jelmeztárosból az Operaház jelmeztervezője, majd 1958-tól évtizedekig vezető tervezője lett. Az örökös tagsággal, Mesterművész címmel, Kossuth-díjjal és más kitüntetésekkel elismert kiváló színházcsináló dalszínházi munkáin kívül valamennyi fővárosi teátrum és szabadtéri játszóhely számára készített kosztümterveket. Külföldi produkciókban is sokat dolgozott. Művészetének sajátja a technikai és tárgyi felkészültség, nagy anyagismeret és arányérzék. A jelmezt a szereplők lelki ruhájának tekintette.
A megnyitón a hazai operaélet prominens személyiségei jelenlétében Szinetár Miklós intendáns-főigazgató méltatta az ünnepségen testvére, Edit asszony társaságában megjelent Márk Tivadart és babérkoszorút nyújtott át a mesternek. „Az Operaház ma azért olyan, amilyen – a szó jó értelmében –, mert olyan kiválóságok, mint Márk Tivadar, Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán, benne dolgoztak. Mindannyian reneszánsz személyiségek – mondta a főigazgató. – Márk Tivadar a jelmezen kívül is mindenhez értett. Bámulatos enciklopédikus műveltsége egyedülálló; ez a polihisztor alkat ma már sajnos kiveszőben van. Korokban és stílusokban hatalmas ismeretanyagra tett szert, a legapróbb különbségekkel is tisztában volt. Kevés színházi embertől lehetett annyit tanulni, mint tőle. Életpályája, sorsa szabályosan beleépült a falakba és ma is meghatározó és útmutató az operaházi élet mindennapjaiban.”