Kijelenthetem, hogy tánc nélkül nem tudnék létezni? Nem élhetnék a tánctól kapott kifejezőképesség nélkül? A nélkül a bizalom nélkül, amelyet megtaláltam benne, és amelynek segítségével legyőzhetem a félelmeimet, és elkerülhetem az élet zsákutcáit? Igen. A tánc révén lettem igazi polgár, ahogy elmerülhettem a világ szépségének és összetettségének tanulmányozásában. Olyan polgár lettem, aki a másokkal való találkozásai során újra felismeri a társadalmi elvárásokat, ugyanakkor hű marad a negatív energiát pozitív erővé átalakító mozgáskultúra értékeihez. Megtiszteltetés számomra, hogy naponta átélem és belélegzem a táncot, ugyanakkor egyfajta aggodalom is van bennem.
Látom, hogy a körülöttem felnövő, főleg munkásosztálybeli fiatalok közül sokan elvesztik a jövőképüket, mivel az életüket feszültség és frusztráció hatja át. Én is ilyen voltam, mint ők, és nagyon sokan vagyunk ilyenek. Késztetést érzek magamban, hogy példát mutassak, és életkedvet adjak nekik. Nem gazdagabb a társadalom akkor, ha mind hozzáadjuk a bennünk lévő értékeket? A kultúra minden szónoklatnál jobban egyesít. Legyen meg hát mindenkiben a bátorság, és vállaljon kockázatot mindazon akadály és gyűlölködés ellenére, amellyel kétségtelenül találkozik az útja során; a világ szépsége mindig mellette lesz. Mint ahogy a tánc is mindig mellettem volt. A segítségével képes voltam kiiktatni a társadalmi és etnikai megkülönböztetést, csak a testek mozgására figyeltem, és arra, hogy az emberi lények hogyan tudják igazán és őszintén, páratlan módon kifejezni önmagukat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!