– Mielőtt a kaposvári színész szakra felvételiztél, az ELTE filmelmélet–olasz szakán tanultál. Mi terelt a színészet felé?
– Szüleimnek és a neveltetésemnek köszönhetően mindig az életem része volt a művészet, a színház. Édesapám belsőépítész, de sokáig dolgozott díszlettervezőként, a családunkban van iparművész, filmrendező, festő is. Voltak az életemben kanyarok, de mindig ott lapult bennem a vágy, hogy színpadra álljak. De csak később fogalmazódott meg bennem, talált rám az megszüntethetetlen érzés, hogy ez a hivatásom. Jelentkeztem a Színművészeti Egyetemre is, végül Kaposvárra vettek fel, Mohácsi János osztályában végeztem.
– Milyen útravalót kaptál tőle?
– Megtanított minket az egymásra való odafigyelésre, a közös játékra. Nagyon jó osztály voltunk, az évek alatt nagyon fontosak lettünk egymásnak. Tudom, hogy soha nem fogunk bizonyos távolságnál messzebbre kerülni egymástól. Ez az összhang, szeretet, azt hiszem, tetten érhető a Cseh Tamás-dalokból összeállított, Füst a szemében című vizsgadarabunkban is. Ezt Orlai Tibor karolta fel, most a Belvárosi Színházban játsszuk Micsoda útjaink címmel. Talán a jövőben is összehozunk egy hasonló produkciót.
– Több színházban is játszol, Kiss Csaba több bemutatóra szerződtetett Miskolcra. Ott eljátszottad Stellát A vágy villamosából, a Sirály Másáját vagy Tóth Flórát A tanítónőből. A Pesti Magyar Színházban pedig a Rómeó és Júliában alakítod a női címszereplőt. Komoly szerepek találtak meg már most. Melyik áll legközelebb hozzád?
– Erre nem igazán tudok válaszolni, hisz még a felfedezőút elején vagyok. Egy szerep révén még magamról, a világról is rengeteget tanulok. De mindig törekszem arra, hogy a közös érintkezési pontot megtaláljam a rám osztott karakterrel.
– Milyennek látod a Kiss Csaba vezette Miskolci Nemzeti Színházat?
– Reményteli csapat jött össze. Lelkesedéssel tölt el, hogy része lehetek egy jót akaró tehetséges társulatnak. Elképesztő adottságai vannak a színháznak, van öt játszóhely különböző lehetőségekkel. Jólesik, hogy megbíznak bennem, hogy komolyan vesznek. A színházban folyó művészeti munkát igazolja, hogy idén két előadást is beválogattak a POSZT versenyprogramjába, pedig eredetileg egy színháztól csak egy előadást lehetett volna.
– A tavalyi elismerés után idén ismét a legjobb harminc év alatti színésznőnek választottak az ország legrangosabb színházi fesztiválján. Milyen érzés?
– Magától értetődik, hogy nagy boldogságot okoz, és csak hálát érzek mindenki iránt, aki ehhez hozzásegített.
– A héten mutatják be az Amadeus című darabot Szikszai Rémusz rendezésében, amelyben Mozart feleségét alakítod.
– Érteni vélem az olyan típusú a férfiakat, mint amilyen Mozart volt. Vonz a színtiszta tehetség, ez mindent igazol. Ruttkai Éváról írtam a szakdolgozatom, sokat foglalkoztam Latinovits Zoltánnal való kapcsolatáról. Latinovits is biztos sok helyzetben elviselhetetlen lehetett, de a tehetsége, igazságérzete, éleslátása nem hagyta csendben maradni. Ez sokakat sérthetett, főleg a tehetségteleneket. Ezeket az embereket mindig kitaszítja magából a rendszer. Mozart is ilyen volt. Constanze viszont rajongva szerette, látta a tehetségét, korszakosságát, miközben reálisan próbált az életükre tekinteni. Izgalmas próbafolyamat van mögöttünk, csodálatos színészekkel, Keresztes Tamással, Kulka Jánossal, Kaszás Gergővel, Fodor Tamással, Egri Mártával és Tamási Zoltánnal és Murányi Márta operaénekessel dolgozhatok együtt.
