A Holt-tengertől a Jász-tengerig

175 éve hunyt el Horvát ­István történész, egyetemi tanár, a XIX. századi alternatív nyelvészet kulcsfigurája.

Horvát istván (1784-1846) történész, egyetemi tanár Forrás: Készítette: Barabás Miklós - https://edit.elteKözkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=74772064

A Vitézségnek és ­Di­tsőségnek élt Pártus Szitya Nemzet rettentő tsapást, az Isten haragjának sulyát, érezvén lealáztatásában, kéntelen vala most hazája hagyottan Arabiába és Aegyiptomba vonódni. A vörös tenger oldala termékeny Arabiában leve különösen az Asiai Magyaroknak menedék helyek. Itt támada a Philistaeus, azaz: Aleniticus öböl; itt Agra, Egra, az az: Magyarvár. Mások Afrikában keresének Cyrenaica körül menedék helyet, s különösen a Kádköziek Tangerig vetődtek, s ott a mai Cadixot idővel felépíttették. Olly annyira igazságosak valának a’ Győzedelmes Vezér nagy tettei eránt, hogy nem szégyenlének Tangerban oszlopot emelni ime föl írással: „Josue ellenségünk előtt, futván, mi Kun Vezérek ide által tettük lakásunkat.”

[…] Figyelmet érdemel még, hogy az Apostolok Tselekedeteikben II. 9. előjövő Pártusok alatt nem Pártus Országban lakó Sidókat, hanem Pártus Szityákat kell érteni, kik közül Szent Paulinus szerént már Szent Máte Evangelista sokakat megtérített. Igy Keresztyénekké lettek sokan az Európai Szityák közül is hamar a keresztyén Hit felállíttatása után. Hogy Arad, Orod, (Herodes) az utólsó Sidó Fejedelem Pártus Szitya volt, azt elég éréntenem; de az: hogy a Tarsusi Szent Pál születésére nézve Szitya volt, következésképen az első keresztyén Anyaszentegyháznak Fő Oszlopa és Írója közelebbről hozzánk tartozik, sokkal nevezetesebb. Az sem elhallgatni való, hogy Perae­ának Palaestinában a Holt Tenger mellett Macher roppant városa volt, és hogy Jerusalemnek még ma is vagyon Bab-el Mogar beh nevü kapuja, az az: Magyarvár felé vivő kapuja.

Rettenetes ember volt ez a Magyar Herkules, mivel hatalmát, erköltseit, tetteit, tsudáit az emberi nyelv ma is a nélkül, hogy tudná, szünet nélkül emlegeti. A Jász Tenger (Mare Jonium), a Lófejü Tenger (Mare Aegeum) mik egyebek, mint az ő nagy lelkének szüleményei? És ha Cyprus szigete Macaria; – Rhodus szigete Macaria; – Lesbos szigete Macaia; – Kréta szigete Macaron; – Chios szigete Macris, az az: Macaris; – Icarus szigete Mae­ris, az az: Macaris; Euboea szigete Macra, az az: Macara nevet viselt, a mint bizonyosan viselt a régi kutfők szerént, nem volt-e, édes Hazám­fiai! Mare Macarium, az az: Magyar Tenger is?? – Ah nem vala Boldog, vagy tsak a’ Magyar Törvény alatt vala Boldog, mindegyik ezen szigetek közül!!! – Népségről van szó a’ Kutfőkben; azon népségről, mellyet már Herodot a Pártusok között Makroneseknek, Scymnus Chius pedig egyenesen Makareseknek nevez. Írd le jobban, ha tudod, görög nyelven a Magyar nevezetet.

[…] Az Argonauták története Magyar Háború; de az valósággal az Iliás tárgya is, mellyet Homerus a Jászok között készített. Ilusvár (Helenopolis, Ilium,) lehetett a tsata piatza. Ha kételkedik, erről valaki, Arriánust olvassa mindenek felett, ki Nagy Sándor két utitársának munkáit mind untalan felhozza; ki látta saját szemével a Száva és Anasus vizeket, volt tehát Jász Országban, az az: Panioniában is, ’s mindezekért nagy hitelü író. Nem titok ebben, hogy az Agriánusok, vagy is Argivusok (Magyarok), és a Paeonesek, vagy is Toaroták (Jászok) BARBARUSOK, az az nem Görögök voltak.

(Horvát István: Rajzolatok a magyar nemzet legrégiebb történeteiből, 1825)

Horvát istván (1784-1846) történész, egyetemi tanár
Fotó: Készítette: Barabás Miklós – https://edit.elte/Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=74772064

*

A XIX. század első felében a politikában elemi erővel érvényesülő nacionális irányzat és az irodalmi romantika hatása alatt – őstörténetírásunk fellengző, délibábos elméletek és föltevések hatalmába került. A történeti kutatás és oklevélkritika terén szép eredménnyel dolgozó, tudós Horvát István az őstörténet ingoványos mezejére tévedve, egy módszerében tudománytalan, felfogásában naivul hazafias, eredményeiben meseszerű, modorában agresszív és türelmetlen őstörténetíró-iskola megalapítójává lett. Horvát István és Fejér György a nyomukban haladó sok dilettánssal, kik közül elég Somogyi, Bálint Gábor, gróf Zichy Jenő, Fischer, Fáy, Némäti nevét említenünk, képtelennél-képtelenebb eredet- és rokonságelméletekkel árasztották el irodalmunkat, mindenütt és minden népben a magyarok őseit keresve. Ez a dilettáns őstörténeti irány hatalmába kerítette szépirodalmunkat, a népszerű történetirodalmat s a művelt magyar közönség lelkét, mely naiv örömmel fogadta a nemzeti hiúságot legyezgető, bizarr elméleteket.

(Hóman Bálint: A magyarok eredete és vándorlásai, 1923)

*

Pozitív hatását azonban a kor történet- és irodalomszemléletére e téren kifejtett munkásságának minden negatív vonása ellenére sem lehet tagadni. Számos költőnk, írónk tőle nyert ösztönzést vagy ihletet hősi eposzaink megírásához. De nagy hatást gyakorolt arra az ifjúságra is, amely az egyetem padsoraiban bámulattal hallgatta Horvátnak a magyarok tetteiről szóló nagy ívű beszédeit, a magyar nyelv régiségéről és szépségéről tartott előadásait.

(Soós István: Romantikus őstörténet. Horvát Istvánról, 1984)

Százhetvenöt éve, 1846. június 13-án hunyt el Horvát ­István történész, egyetemi tanár, a XIX. századi alternatív nyelvészet kulcsfigurája.