Búcsú nélkül

Nyugat-Európa és Észak-Amerika vallási szempontból napjainkban katasztrófa sújtotta terület.

Valószínűleg a legtöbb katolikus nagyon reméli, hogy a Szentlélek eljövetele ünnepének idei formája csak pünkösdi királyság lesz. A történelmi Magyarország területén nemcsak a csíksomlyói búcsú marad el 2020-ban, hanem a járványügyi rendelkezéseknek megfelelően valamennyi kétszáz főnél nagyobb rendezvény is. Az összes, hagyományosan nagy sokaságot vonzó esemény Máriapócstól Szentkútig, Máriagyűdtől Andocsig.

Teológusok szerint a hit gyakorlása valójában még a világtól elvonult remeték számára is közösségi természetű, mert az emberi lét teljes megélése feltételezi a társakat. A keresztény ünnepek közül leginkább a Szentlélek eljövetelén érezhető a közösség jelenlétének fontos szerepe. Az első pünkösdön Lukács evangélista írása szerint az apostolok mindnyájan együtt voltak az emeleti teremben, majd hirtelen zúgást hallottak, mintha szélvihar közeledett volna, lángnyelvek tűntek fel és ereszkedtek le rájuk. Péter apostol azzal biztatta a Jeruzsálemben tartózkodó vallásos férfiakat, hogy keresztelkedjenek meg, és meneküljenek ki ebből a romlott nemzedékből. Példájukat követve a keresztények már nagyon korán közösségben ünnepelték a Szentlélek eljövetelét, a zarándokok szent helyekre indultak, ahol rendszerint jelentős sokaság gyűlt össze ebből az alkalomból. Igaz, az ősegyházban helyenként még a teljes húsvét utáni ötven napot pünkösdként ünnepelték. Milánó környékén Szent Ambrus tanítása szerint úgy, mintha egyetlen vasárnap lenne az időszak. De pünkösd megtartásának mai formája – sokféle folklorisztikus elemmel együtt – néhány száz évvel az apostolokra leszálló lángnyelvek után már létezett. A Szentlélek eljöveteléhez kapcsolódó ma is élő népi hagyomány nálunk a pünkösdi király választása vagy a keresztény otthonok feldíszítése lombokkal, bokrétákkal, bodzavirággal, pünkösdi rózsával.

A barokk jámborság legfontosabb szent helyein Magyarország-szerte és alighanem az egész északi féltekén a pünkösd lett a búcsújáró „szezon” első fontos eseménye. Ennek oka a mi éghajlatunkon a mezőgazdasági munkák természetéből is következik. Nemzeti kegyhelyünk, a mátraverebély-szentkúti búcsújáróhely igazgatója, Orosz Lóránt ferences szerzetes szerint a földből élő emberek számára az aratás előtti időszakban évszázadokon keresztül könnyebb volt néhány napra búcsúba indulni, mint amikor a munka közepe volt. A keresztény ünnepek közül húsvét, mozgó ünnep lévén, sokszor még nagyon hűvös, Péter-Pálkor viszont már az aratás kezdődik.

És ez a megszokás mind a mai napig megmaradt. A búcsúra igyekvők évszázadokon keresztül gyalog, az idősebbek legföljebb szekereken utazva érték el a szent helyet, ahol az éjszakát a szabadban töltötték. Mátraverebély-Szentkút egyik nagy pünkösdi ünnepét úgy írta le a kegyhely XIX. századi vezetője, Lencsés Kornél, hogy a mintegy ötvenezres tömeg az „áhítat szellemétől körüllengve” várta a Szentlélek eljövetelét 1844-ben. Majd a kis barokk templom körüli hegyekben, az erdők rengetegében, máglyák köré gyűlve virrasztottak reggelig, amikor a szertartás kezdődött. Hidegebb időben, például húsvétkor, a betegek, gyerekek, asszonyok számára még az egész éjszaka lobogó máglyák se tudtak volna elég meleget adni. Nem csoda, hogy pünkösd napja lett Mátraverebély-Szentkút első fontos ünnepélye, amikor már az időjárás is jobban megengedi a szabad ég alatti virrasztást.

Mivel a búcsújárás szokása sok hagyományt megőrzött, kevesen gondolnak rá, hogy az évszázadok során milyen sokat változott. Különösen az elmúlt évtizedekben alakult át Közép-Európa szakrális színhelyeinek funkciója. Mátraverebély-Szentkút a XIX. század közepétől a XX. század közepéig rendszeresen befogadott ötven-nyolcvan ezer fős búcsúkat. Az elmúlt harminc évben a járványon kívüli időszakban pünkösdkor sokkal jelentősebb lett a csíksomlyói kegyhely pünkösdi búcsúja. Lukács Manszvét erdélyi ferences népmisszionárius feljegyzései szerint azonban a XX. század első felében körülbelül ugyanannyi zarándok indult Csíksomlyóra, mint Szentkútra: általában negyven-hatvan ezer hívő gyűlt össze egy-egy ünnepen. Orosz Lóránt szentkúti kegyhelyigazgató úgy látja, rendes körülmények között a pünkösdi szombat-vasárnap-hétfő napjainkban öt-hat ezer látogatót vonz a verebélyi kegyszobor közelébe, míg a csíksomlyói nyeregbe több százezren érkeznek.

Emberemlékezet óta nem volt olyan eset, hogy a szentkúti pünkösdi búcsú elmaradt volna. Minden évben elindultak a hívek Jászapátitól Fülekig, Rimóctól a szécsényi gyalogos férfi zarándokokig, hogy együtt ünnepelhessenek. Történelmileg persze voltak kivételes évek, amikor sokkal kevesebb búcsúsnak volt módja részt venni az ünnepen, helyi betegségek, járványok, katonai csapatmozgások miatt. Az ötvenes években a hatalom a fokozott rendőri jelenléttel, állandó igazoltatásokkal sokat tett a nép távoltartása érdekében. A hívek többféle módon, egyszerű trükkökkel, kerülő utakkal igyekeztek elkerülni a hivatali szervek vegzálását. Ebben biztosan segítségükre volt a harmadik isteni személy is. Lóránt atya szerint a Szentléleknek köszönhető a keresztények humorérzéke, és ő ad erőt a hétköznapok elviseléséhez is.

Az 1848–49-es szabadságharc időszakában, sok vidékről nem érkezhettek Szentkútra zarándokok. Talán ennek is köszönhető, hogy a szabadságharc bukása után minden korábbinál nagyobb tömeg keresett vigasztalást a csodatévő Szűz Mária-kegyszobornál.

Pünkösd az egész kereszténység legfontosabb ünnepei közé tartozik, azonban a nyugati világban már évtizedek óta homályosul korábbi fénye. Orosz Lóránt azonban úgy véli, Peter Ludwig Berger amerikai szociológus kifejezésével élve Nyugat-Európa és Észak-Amerika vallási szempontból napjainkban katasztrófa sújtotta terület. A világ nagyobb része azonban nem az. És egyelőre még Kelet-Közép-Európa sem.