Csirkeszaurusz

Borostyánba dermedt moszkitó 65 millió éves vérrel töltve. Az 1993-as Jurassic Park dinóit a filmbéli tudósok a fennmaradt DNS-állományból teremtették újra, de vajon lehetséges mindez a valóságban is? Jack Horner amerikai paleontológus, akiről Michael Crichton író egyik karakterét mintázta a film alapjául szolgáló regényben, jelenleg is az őslények „feltámasztásán” dolgozik – madarak segítségével.

2019. 06. 22. 12:52
Jessica Wilson cleans up reconstructed Allosaurus display at the Royal Ontario Museum.
„Fogápolás” egy torontói múzeumban. Nem pusztultak ki, csak átalakultak Fotó: Fred Thornhill Forrás: Reuters
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Mindössze nyolcévesen találta első dinoszauruszcsontját. Ekkor már biztos volt abban, hogy paleontológus lesz?

– Már jóval korábban tudtam. Az első fosszíliámat ötévesen találtam, és 103 darab kövület sorakozott már a gyűjteményemben, amikor a dinoszauruszcsontra bukkantam. Édesapám geológus volt, ismert egy jó területet, ahova elvitte a fiát, és megengedte, hogy megtalálja a csontot.

– Mi teszi olyan vonzóvá, szerethetővé a dinoszauruszokat, főleg a gyerekek szemében?

– A gyerekek azért szeretik őket, mert ezek a lények teljesen különböznek minden mai élőlénytől, mert hatalmasak, és mert eltűntek. Használhatják a képzelőerejüket. A gyerekek sokkal több dinoszaurusznevet tudnak fejből, mint a szüleik, akik már elfelejtették ezeket. Önbizalmat ad nekik ez a tudás, a szülők pedig dicsekedhetnek azzal, hogy milyen okosak a gyerekeik. Ma sokkal több paleontológus van, mint bármikor korábban. A terület virágzik, ami talán a filmeknek is köszönhető. Azoknak a gyerekeknek, akiket érdekel az élővilág, a biológia nagyon jó tárgy kezdésnek, több álláslehetőséggel. Lehet tanítással foglalkozni, később mellette paleontológiával is. Sok tanítványom orvosi egyetemet végzett, mielőtt továbbképezte volna magát.

– Ha már a filmeket említette: Michael Crichton önről mintázta a Jurassic Park egyik főszereplőjét. Melyek a hasonlóságok?

– Michael Crichton olvasta az egyik könyvemet, és ezután formálta meg Alan Grant paleontológus karakterét. Grant ugyanúgy dinoszauruszok viselkedését tanulmányozta, mint én, és egy Egghill (Tojásdomb) nevű helyen ásott, míg az én egyik területemet Eggmountainnek (Tojáshegy) hívták. Néhány személyes vonatkozása is van a figurának: Grant ugyanolyan ügyetlenül bánik a gyerekekkel, mint én sok évvel ezelőtt.

– A filmekben aztán szakmai tanácsadóként is közreműködött. Mennyire elégedett a végeredménnyel?

– Amikor Steven Spielberg felkért a feladatra, azt javasoltam neki, hogy a kutatások alapján hiteles, színes, tollas őslények jelenjenek meg a filmben, de a rendező elutasította az ötletet, mert szerinte úgy „nem lennének elég félelmetesek”. Ezért aztán maradtak a barna-szürke dinoszauruszok, akik embereket fogyasztanak. A Velociraptorok a valóságban sokkal kisebbek voltak, és színes tollazat borította őket. A film fikció. Ahhoz, hogy élvezhető legyen, szabadon kellett kezelni a tényeket: semmi sem igazán pontos benne.

– Tehát a Velociraptorok nem olyan okosak, a Tyrannosaurus rex pedig nem akar megölni mindent, ami mozog?

– Nem. Jóformán az összes viselkedésmód kitaláció.

– Ugyanakkor valóban nehéz elképzelni egy dinoszauruszt pink tollakkal.

– A rózsaszín egy madár tollazatának a színe volt, amely az étrendje miatt alakult ki. Tehát ha egy dinoszaurusznak fehér tollazata volt, és bizonyos táplálékot fogyasztott, akkor a tollak rózsaszínné változtak. Ez egy lehetséges szín, a világosvörös és kék színekben viszont egészen biztosak lehetünk, mert találtunk rá megkövesedett bizonyítékot.

„Fogápolás” egy torontói múzeumban. Nem pusztultak ki, csak átalakultak
Fotó: Reuters

– A filmek utáni lelkesedés kitartott, 1993–2003-ig ugyanis az amerikai állam támogatott egy Jurassic Park-projektet, olyan kutatást, amely arra irányult, hogy dinoszaurusz-DNS-t nyerjenek ki bármilyen maradványból. Sejteket, fehérjét és vérereket sikerült is, de a DNS nem maradt fenn. Hogyan lehetséges ez?

– Úgy, hogy a molekula gigantikus méretű. Ha egy atom akkora volna, mint egy golyóstoll hegye, akkor egy DNS egy darabja kitenné az asztalt, amelynél ülünk. Amint egy állat elpusztul, a teste nem tartja össze a DNS-t, amely idővel elkezd szétesni. A jégbe fagyott mamutok testében sem maradt fenn sok belőle.

– Ön viszont nem adta fel a dinoszauruszok feltámasztását. Hogyan tenné lehetségessé ezt a tudomány?

– Azon dolgozom, hogy a mai csirkékből génmódosítás segítségével dinoszauruszszerű egyedeket fejlesszek ki. A mai madarak, mivel a dinoszauruszok az őseik, tulajdonképpen hüllők, csak tudnak repülni. Korábban úgy hittük, hogy a dinoszauruszok nagyjából 160 millió évig uralták a bolygót, aztán kihalási hullám során elpusztultak. Ma már ezzel szemben úgy tudjuk, hogy a 160 millió helyett 220 millió évig tartott az uralmuk, és egyáltalán nem pusztultak ki teljesen, csak átalakultak, méghozzá a mai madarakká. Kétfajta őslényt különböztetünk meg tehát: madárjellegűt és nem madárjellegűt. Utóbbiak kihaltak, előbbiek leszármazottai a mai napig megtalálhatóak a Földön. Bizonyítékul szolgál erre az is, hogy a krokodilok és az aligátorok közelebb állnak rokonsági kapcsolatokat illetően a madarakhoz, mint például a teknősökhöz. DNS-t veszünk tehát egy madárból, és megnézzük, hogyan módosíthatjuk, hogy úgy nézzen ki, mint egy dinoszauruszé. Nem lesz igazi dinoszaurusz, de olyan karakterisztikus jegyei lesznek.

– Kétezerhatban egy kutatócsoport már fogat növesztett egy csirkén, 2015-ben pedig a Yale Egyetemen fejlesztettek ki olyan egyedet, amelynek a feje egészen őslényszerű volt. Chilében az állat lábainak manipulálásán dolgoznak. Milyen messze vagyunk attól, hogy összeálljanak a puzzle darabjai?

– Nehéz megjósolni. Optimista voltam, amikor elkezdtük a projektet, hogy öt-hat év alatt eljutunk odáig. Mára hét év telt el. Jelenleg génmódosítás segítségével a csirkék farkát próbáljuk meghosszabbítani úgy, hogy hasonlítson az őseik farkára, de ez borzasztó nehéznek bizonyul, és nincs benne szerencsénk.

– Hogyan fog kinézni a csirkeszaurusz?

– Hasonlóan, mint egy Velociraptor, csak kisebb lesz, és nem lesznek nagy karmai.

– Ilyen kísérleteknél felmerülnek etikai kérdések. Visszahozhatunk-e kihalásra ítélt, évmilliókkal ezelőtt eltűnt fajokat?

– A kísérletezés tudományos fantasztikumnak tűnhet, pedig egyáltalán nem az. Elég csak a kutyafajtákra gondolnunk: képesek voltunk egy farkasszerű élőlényből olyan állatot faragni, mint amilyen a pekingi palotapincsi, és ezzel mindenki ki van békülve. Valószínűleg ezek az emberek előbb-utóbb a csirkéből visszafejlesztett dinoszauruszokkal is megbékélnek majd. A cél az, hogy megtaláljuk az evolúció során megváltozott, kikapcsolt géneket, és újra aktiváljuk őket, ezáltal pedig olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel a csirkét, amelyek a fejlődésének korábbi szakaszában jelentek meg. A genetikai módosítás etikai kérdései érdekes módon a kutyafajtáknál nem kerülnek elő, csak ilyenkor. Egy tudósnak viszont az a feladata, hogy feltárja, milyen messzire juthat el az emberiség a tudomány segítségével. Ha nincs Isten, akkor nem lehet Istent játszani, ha viszont létezik, akkor a kezembe adta az eszközöket ahhoz, hogy létrehozzak egy dinoszauruszt. Hogyha nem akarta volna, akkor nem kaptam volna semmit.

– A hollywoodi végkifejletet jól ismerjük, de mi lesz, ha Frankenstein félig dinó, félig szárnyas csirkeszauruszai elszabadulnak? Jön a futás és a sikítás?

– Elmehetünk Afrikába, és megfigyelhetjük a vadon élő nagyragadozókat: nem fogják széttépni az autónkat csak azért, hogy megegyenek, igaz? Ez fikció. Egyetlen állat sem ilyen veszélyes. Táborozáskor lehetnek körülöttünk medvék, mégsem fogják széttépni a sátrunkat, nem törnek be a házunkba. A filmekben az állatok imádják megenni az embert, A cápában a vérszomjas fehér fenevad keresztben lenyel egy csónakot, csak hogy felfalhassa a benne ülő embert. A filmek ettől lesznek szórakoztatóak, a valóságban viszont az ember saját maga legrosszabb ellensége.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.