Elspórolt műhelytitkok

A film szépen kivitelezett, ám az eredetiből csupán néhány szálat felfejtő alkotás.

Luca Marinelli a fiatal matróz, Martin Eden szerepében Forrás: Cirko Film

Martin Eden, a fiatal matróz beleszeret egy Ruth nevű, nagypolgári családból származó lányba, minek következtében előbb nekilát, hogy befejezze az iskolát, utóbb elhatározza, hogy író lesz, és a műveiért kapott pénzből fog megélni. Erejét megfeszítve, tehetségét mozgósítva azon van, hogy elérje célját. Eredeti környezete mind furcsább szemmel néz rá – így csaknem teljesen elidegenedik tőle –, a nagypolgári közeg pedig nem fogadja be, hiszen a szemükben még mindig csak egyszerű, kétkezi ember. Menyasszonya nem hisz benne eléggé, ezért nem tart ki mellette, ám ő mégis befutott író lesz. Csakhogy ekkorra valami eltörött benne: felhagy az alkotással, már a nők érdeklődése is hidegen hagyja. Végül sorsdöntő lépésre szánja el magát…

Nagyjából így foglalható össze Jack London 1909-ben megjelent, önéletrajzi elemekben bővelkedő története. A Martin Eden alapvetően az ember életcéljának eléréséért folytatott harc regénye, de – nem mellesleg – arra is kitér, mekkora esélye lehet két, alapvetően különböző társadalmi csoportból érkező fiatalnak, hogy megmentsék a szerelmüket. Mennyiben befolyásolja kapcsolatukat eltérő szocializációjuk, a maguk szűkebb közegének elvárás- és viszonyrendszere? Végső soron pedig – ezt se hallgassuk el – a tragikus lezárásig vezető elmagányosodás és kapaszkodóvesztés regénye is. A belőle készült filmváltozat alkotóinak tehát bőven van min gondolkodniuk, míg eldöntik, mit helyezzenek alkotásuk középpontjába.

A 2019-es adaptáció a múlt század elejének Amerikájából a század második felének Olaszországába teszi át a cselekményt.

Látványvilágának megteremtése mesteri: úgy válogatták össze az elemeit, hogy a néző ne tudja eldönteni, melyik évtizedben is járunk – a hatvanas, hetvenes, esetleg a nyolcvanas években? A több ponton előkerülő archív felvételek és a zenei betétként felhasznált dalok ugyanezt a cél szolgálják. A készítők nyilván arra akartak utalni, hogy a filmben felvetett dilemmák kortalanok – és mivel jó munkát végeztek, a néző készséggel hisz nekik, és elvész ebben az elegyben. Azt sem találja zavarónak, hogy a regénybeli Ruth Morse-­ból Elena Orsini lesz (a cselekmény helyszínének megváltoztatásából úgyszólván automatikusan következik a mellékszereplők nevének átalakítása is).

Luca Marinelli a fiatal matróz, Martin Eden szerepében
Fotó: Cirko Film

A tempó megválasztása viszont már kevésbé szerencsés: a csaknem százharminc perces játékidő egyszerűen túlságosan hosszúnak bizonyul ahhoz, hogy végig ébren tartsa a néző figyelmét. Jó húsz, szűk harminc perccel nyugodt szívvel meg lehetett volna kurtítani, főleg a cselekményt előbbre nem vivő részeket: a főszereplő politikai útkeresését vagy filozófiai fejtegetéseit bemutató jeleneteket.

A lényegi probléma azonban mégsem ez, hanem a nézőponttévesztés. A regény központi konfliktusa ugyanis alapvetően belső: Martin elhatározása, hogy író lesz, majd csömöre, a rá addig jellemző küzdőszellem elvesztése – mindez elsősorban a személyiségében végbemenő változásokkal, gondolat- és érzésvilágának lassú átalakulásával magyarázható. Ehhez képest a film megragad a külszínen. Látjuk ugyan, hogy Martin ül a kéziratai fölött, hogy veri az írógépet, szenvedélyesen vitatkozik különféle filozófiai és ideológiai kérdésekről, látványosan szenved egy hajdani nemesi villában, majd furcsán viselkedik egy író-olvasó találkozón. Értjük, hogy a már említett társadalmi különbségek és az „osztályellentétek” mennyire megnehezítik az életét.

Arról azonban, hogy alkotóként mekkora utat jár be addig, amíg sikeres író lesz – hogyan méri fel, hogy egyáltalán miről és hogyan szóljon, milyen kemény harcot folytat saját hangjának megtalálásáért, stílusának kialakításáért –, semmit sem tudunk meg. Ahogy arról sem, hogy végül mivel, hogyan érte el az áttörést, a hírnevet és anyagi megbecsültséget hozó sikert. A válaszok hiánya azonban a lezárást illetően a legfájóbb: pontosan mi okozta általánosnak mondható életundorát, amelynek következtében elutasítja a folytatás lehetőségét, és kapja magát, hogy…?

A film így szépen kivitelezett, ám az eredetiből csupán néhány szálat felfejtő alkotás, amely épp a lényegig nem hatol el. A címszereplőt alakító Luca Marinelli nevét azonban érdemes megjegyeznünk, ha pedig a feleletre vagyunk kíváncsiak, felüthetjük Jack London klasszikusát.

(Martin Eden. Olasz–francia–német filmdráma. Rendező: Pietro Marcello, 129 perc. Bemutató: 2020. október 8. Forgalmazó: Cirko Film)