Fészek csemperagasztóból

Kipusztulás helyett sikerült a tragikus folyamatot megfékezni. Ám megnyugodni nincs okunk.

2020. 04. 26. 14:44
null
Meggyűrűzött partifecskét enged szabadon a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület önkéntese Fotó: MTI–Komka Péter
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ezelőtt tíz évvel a Magyarországon költő fecskeállomány összeomlásának hírétől volt hangos a média. Akkor úgy tűnt, hogy ha marad az addigi tendencia, 2020-ra eltűnik a madárcsoport hazánkban költő állománya. Elmúlt az évtized, és visszafogott örömmel állapíthatjuk meg: kipusztulás helyett sikerült a tragikus folyamatot megfékezni. Ám megnyugodni nincs okunk.

A magyarországi fecskeállományt vizsgáló ornitológusok arra figyeltek fel az európai uniós csatlakozásunk utáni években, hogy három hazai faj (a parti-, a füsti- és a molnárfecske) költőállományának mintegy hatvan százaléka egyszerűen eltűnt 2000 és 2010 között. Bár a közép- és dél-afrikai telelő- és a Kárpát-medencei fészkelőhelyek között ingázó vándormadarak létszámhullámzása természetes jelenség, ilyen arányú fogyatkozást évszázadok óta nem jegyeztek fel.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2010-ben az év madarának választotta a fecskéket, illetve a vészharang kongatása mellett ekkor kezdte el szemléletformáló kampányát. A létszámhanyatlás egyik oka ugyanis az volt, hogy az emberek elkezdték ellenszenvvel figyelni az ereszek alá fészkelő madarakat. Azokat a rovarvadászokat, akiknek a szorgalmáért a megelőző évszázadokban nem győztek elégszer hálaimát mondani.

– A fecskék hozzánk, emberekhez kötötték életüket. Ahhoz az életformához, amelyet ezer éven át gyakoroltunk, és amely az ezredforduló óta a háztáji és legeltető állattartás magyarországi megszűnésével megváltozott. Válaszút elé kerültünk: vagy teszünk azért, hogy megmaradjanak nekünk, vagy vállalnunk kell a biológiai sokféleség újabb csökkenésének negatív hatásait – mondja Orbán Zoltán, az MME szóvivője. Hozzátéve, hogy e negatív hatások közé tartozik a klímaváltozás miatt délről teret hódító, a szívférgességhez hasonló betegségeket terjesztő trópusi rovarfajok megjelenése is.

Meggyűrűzött partifecskét enged szabadon a
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
önkéntese
Fotó: MTI–Komka Péter

Kevéssé ismert, hogy a Kárpát-medencében az emberi civilizáció megjelenése előtt főleg partifecskék élhettek nagy számban, a folyókanyarulatokban leomló partfalakban alakítva ki kolóniáikat. A molnár- és füstifecskék, amelyek sárfészkeket építenek, természetes körülmények között csak hegyek nyílt, függőleges szikláin találhattak alkalmas felületet a fészeképítésre. Amint megjelentek a házakat építő és háziállatokat tartó emberek, új életközösség jött létre köztük és a fecske között. A villámgyorsan cikázó madár szerepe az istállók, ólak, trágyadombok körül felszaporodó rovarpopuláció szinten tartása volt. E viszonyrendszer jócskán megváltozott, amióta tömegesen verik le a fészkeket.

A fecsketáplálékot jelentő rovarmennyiség csökkenésének másik oka, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság képtelen elszakadni az intenzív termelési módszerek alkalmazásától, többek között a kemizálástól – állítja Orbán Zoltán. Mint mondja, ehhez társul magyar sajátosságként a kémiai szúnyoggyérítés gyakorlata. Pedig Európa nyugati felén 98 százalékban biológiai lárvairtást végeznek. Az idegméreggel való szúnyoggyérítés környezetpusztítására jellemző, hogy minden száz megölt rovar közül mindössze kettő szúnyog – hivatkozik Orbán Zoltán a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont kutatási eredményeire.

Az a kevés rovar, amely ezek után a fecskék tápláléka lehet, gyakran méreghordozó. A fecske elfogyasztja, és bár nem pusztul el tőle azonnal, amikor egy-két hetes vándorlása során zsírtartalékait hirtelen égeti el, nagy dózisban szabadulnak fel a testében elraktározott (zsírban oldódó, ezért ott felhalmozódó) méreganyagok, a pusztulását okozva.

Bár az elmúlt tíz évben szinte semmit sem változott a vegyszerhasználati gyakorlat, a fecskelétszám csökkenése mégis megállt, sőt enyhe növekedés tapasztalható. Immár „csak” ötven százalék a hiányzó állomány az ezredfordulós létszámhoz képest. E cikk megjelenése időszakában kezdenek érkezni, ezért az idei mérleg még nem ismert. Orbán Zoltán szerint az évtizedes szemléletformálásnak köszönhető, hogy ma már valószínűleg nagyságrenddel kevesebb fészket vernek le, és ahol ez megtörténik, az erre érzékeny lakosság azonnal felkapja a fejét, bejelentik az esetet az illetékes kormányhivatalnak. A lakott fecskefészkek leverése a károkozás mértékétől függően szabálysértésnek, illetve bűncselekménynek számít.

Ha létezne fecskementésben bajnoki cím, azt alighanem a Tolna megyei Tamásiban élő Mátics Ferenc nyugalmazott minőségellenőr családja nyerné meg. Portájuk valóságos fecskeparadicsom. Tavaly kétszáz pár fészkelt az ereszük alatt, az idei szezonra megkétszerezték a két sorban elhelyezett műfészkek számát – összegez büszkén a házigazda.

– Képtelen voltam elviselni, hogy mindenütt leverik a fecskefészkeket. Amikor Tamásiban megvettük a házunkat, már volt az eresz alatt egy-két molnárfecskefészek, de folyton lepotyogtak. Errefelé ugyanis kevés a sár, a pocsolya, és ami akad, abban is sok a homok, ezért nem tudja a nyálával összeragasztani. Pedig közel vannak a bőséges táplálékforrást jelentő halastavak és a Koppányfüve, egy elhagyatott sásos mező gazdag rovarvilággal. Tizenegy éve modellgipszből, csemperagasztóból és fűrészporból elkezdtem műfészkeket gyártani nekik. Filléres dolog, csak ügyelni kell a formára, méretekre és keverési arányokra, ugyanis válogatósak. Van, aki direkt sarat állít elő kertjében a fecskéknek, ez is ösztönző megoldás.

– A madárpiszok nem zavarja?

– Vállalom, hiszen a kutya után is össze kell szedni, ilyen a vidéki élet. Sokan ezt fecskepelenkával – a fészek alá helyezett polccal – oldják meg. Nagy boldogsággal tölt el, ahogy dolgoznak, hordják a fiókáknak a táplálékot. Csak biztatni tudom a madárbarátokat, hogy ki-ki a maga eszközével járuljon hozzá a fecskenépesség visszaállításához. A karantén ideális alkalom műfészket készíteni otthon, de sietni kell vele, mert május végéig ki kell helyezni azt egy már meglévő fészek közelébe. A vonzerőt pedig hasznos némi sárral is növelni.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.