Fukubukuro

Japán sok mindenben példát mutat, a metrón senki nem telefonál, a lakóközösség dönti el, hogy dohányzó vagy nem, és még a toilett is különleges.

Dóri 16 évesen magára zárta a szobája ajtaját, és négy hónap alatt jól megtanult japánul. Tíz évvel később vált valóra az álma: három hétre Japánba utazott a barátnőjével. A reptérről hazafelé aztán otthon is ömlik belőle a szó.

– Tudjátok, mi az a fukubukuro? – kérdezi. (Honnan tudnánk?) – Amikor a japánok év elején megrohamozzák a boltokat, hogy szerencsetáskákat vegyenek. Ez olyan, mint nálunk a zsákbamacska. Csak nagyobb. Fogalmuk nincs, hogy mi van benne, a ruhától kezdve a szusin át a műszaki cikkekig bármi lehet. Az emberek egymást tapossák, hátha fillérekért hozzájutnak valamilyen értékes holmihoz. Az üzletek kezdetben így akartak megszabadulni a kifutó termékeiktől, mára viszont országos őrületté vált. Néha nagyon jól jár, aki akkor vásárol. Rögtön posztolják is. Akinek meg kicsi lett a cipő, vagy nagy a ruha, eladja a neten. Nem fura, hogy nyilvános helyen tilos orrot fújni, mert gusztustalannak tartják? (De.) Inkább szipognak. (Fúj.) Mindig hajlonganak, de nem mindegy, milyen szögben, mind mást jelent. Nem sértődnek meg, ha a turisták nem viszonozzák. A metrónál a peronőrök is folyamatosan hajlonganak, és megköszönik, hogy figyelsz a tisztaságra. Aminek azért van egy kis passzív agresszív hangulata.

A metrón senki nem telefonál, hogy ne zavarjon másokat, csendben utaznak, vagy suttogva beszélgetnek. Viszont reggel fél nyolc és kilenc között fenntartanak egy kocsit, ahová kizárólag nők és gyerekek szállhatnak fel. Soha nem találnátok ki, hogy miért. Így védik a lányokat, mert sokszor molesztálják őket utazás közben. A japánokban rengeteg az elfojtott szexualitás. Tudtátok, hogy a japán pornófilmekben kitakarják a nemi szerveket? (Na, ezt nem tudtuk.) Tokió 12 milliós város, de nagyon tiszta, pedig alig található az utcán kuka. Addig viszik a táskájukban a szemetet, míg nem találnak egy szelektív gyűjtőt. Mindent szabályoznak. Növényekkel körbevett, kijelölt dohányzózónákba mehetnek rágyújtani. Kicsit kijjebb már vannak olyan utcák, ahol lehet cigizni, de nem mehetsz közben. Meg kell állni!

Még kijjebb a lakóközösség dönti el, hogy dohányzó vagy nem, vagy pedig nem sétálva dohányzó a hely. Kedvesek, és nagyon büszkék a japán vendégszeretetre. Azért találtunk olyan éttermet, ahol kiírták, hogy nem külföldibarát. Megtartanak helyeket saját maguknak. Minket se engedtek be a félig üres étterembe, azt mondták, minden asztal foglalt. Ittatok már japán sört? (Igen!) Ugye milyen könnyű és finom? (Igen!) A japánok szervezetéből hiányzik egy enzim, amely lebontja az alkoholt, ezért nagyon hamar berúgnak. Este hatkor a metró tele van ittas irodistával, mert munka után megittak két sört… Rengeteget dolgoznak, széthajtják magukat. Óriási bennük a versenyszellem, a bizonyítási vágy. Az éjjel-nappali boltokban vehetnek inget és alsóneműt is, ha a sok túlóra miatt nem lenne idejük hazamenni átöltözni. A közfürdőben is fürödhetnek, ahová sokan járnak, mert az átlaglakások nagyon kicsik, és nincs mindenkinek fürdőszobája. A fura vécéjük – a rengeteg gombbal – kifogott rajtunk. Legalább tízről fogalmam sincs, mire való.

Volt közte ülésmelegítő, zene- és illatfunkció, még alulmosás is. Hallottatok a Japán Vécéegyesületről? (Ne má’!) A lakásban, amelyet egy családtól béreltünk, este a tíz négyzetméteres nappaliban leterítettük a futómatracokat, reggel pedig eltettük. A pici fürdőszobában és a teakonyhában ügyesen kerülgettük egymást. Mosógép nem volt, de nem is kell, mert minden sarkon van mosoda, olcsón. Volt egy játékunk. A boltban leemeltünk valamit a polcról, amiről fogalmuk se volt, micsoda. Előfordult, hogy jól jártunk, mert finom édességet vettünk, de egyszer kovászolt algát fogtunk ki. Az borzalmas volt. Találtunk átlátszó kólát is. A japánok a semmiből is ízeket varázsolnak.

A barackos vizük sima csapvízkinézetű és -állagú, de az íze! Mint az érett őszibaracké. Ami kicsit ijesztő, mert nem tudom, hogy hosszú távon milyen egészségügyi hatásai lehetnek… Elmentünk Narába is, ahol szabadon élnek a szarvasok és az őzikék. A kis városban – egykor a főváros volt – az állatok az úttesten sétálgatnak, szembejönnek a járdán, a turisták pedig etetik őket. Az őzikék is meghajolnak, mikor kekszet adsz nekik!

A második világháború után a szarvasokat megfosztották szent státuszuktól, ma nemzeti kincsként tartják számon őket. Nagyon tetszett nekünk a kapszulahotel is, ahol utolsó este a Narita reptéren aludtunk. A csend miatt dupla ajtón kell belépni az öltözőrészbe. Legalább ötven kétszintes kapszula volt. Ajtajuk nincs, a vászonrolót kell lehúzni. Ha zavar a szomszéd horkolása, beállíthatsz tengerzúgáshangot.

A cseresznyevirágzás március végén lesz, ha idén nem is, jövőre megyünk vissza! Na, mára ennyi. Oyasumi nasai / jó éjszakát!