Gördülő nővérkék

Az egyik kaliforniai kórházban fekvő 78 éves Ernest Quintana ágyához odagurult egy robot. A valahol másutt tartózkodó orvos a robot képernyőjén keresztül arról tájékoztatta a súlyos tüdőbeteg férfit, hogy néhány ­napon belül meghal. Quintana úr másnap valóban elhunyt. A gyógyászatban ennél hasznosabb dolgokra is használják a robotokat.

„Bors”, a humanoid kórházi robot egy újszülött kezét fogja a belgiumi Oostendében. Javítják a hatékonyságot Fotó: Francois Lenoir Forrás: Reuters

Tavaly közzétett felmérés szerint az Európai Unión belül az Egyesült Királyságban jut a legkevesebb, mind­össze 2,8 orvos ezer emberre. Ausztriában ez az érték 5,1, hazánk a nyugat-európai átlagnak felel meg. Noha ezek a számok önmagukban nehezen értelmezhetők, de jelzik, hogy minél kevesebb az orvos, annál nagyobb gond a betegek ellátása. A britek egyébként nem panaszkodhatnak, hiszen Kínában ezer embert átlagosan 1,8 orvos kezel.

Nem kell időpont

A világ légszennyezésének 30 százalékát produkáló ázsiai országban rengeteg ember küzd egészségügyi problémákkal. Ha nincs a közelben orvos, akkor a kínaiak a technikától kérnek segítséget, internetes szolgáltatásokat, mobilalkalmazásokat használnak betegségeik diagnosztizálására. A Ping An Good Doctor néven ismert fejlesztés telefonos szolgáltatással elérhető egészségügyi tanácsokat ad. Az „egyperces klinika” elnevezésű eljárás a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában rendelkezésre áll.

A beteg az italautomatához hasonló berendezéssel lép kapcsolatba, amely nem ásványvizet vagy kávét ad, hanem mesterséges intelligenciával felszerelt szuperszámítógép, műszerek és minipatika kombinációja. A számítógép kikérdezi a beteget, felveszi a kórelőzményt, ha kell, pulzust mér, és a légzést is ellenőrzi. A kapott adatok alapján diagnózist állít fel, amelyet azonban nem a beteggel közöl, hanem elküldi egy szakorvosnak – hatszáz kiváló szakember adja a szakmai hátteret, elemzik az adatokat, majd a jóváhagyásuk után kaphatja meg a javasolt terápiát a rászoruló.

Az egyperces klinika gyógyszertárában több mint száz, a legtöbbször használt hatóanyag vásárolható meg. Ha olyat írnak fel, ami nincs a rekeszekben, egy órán belül házhoz viszik a helyi gyógyszertárakkal kötött szerződésnek köszönhetően. Gyaníthatóan az ember nem ilyen helyet keres fel prosztataproblémákkal, de kisebb megfázás, torokfájás esetén jobb idemenni, mint a betegekkel teletömött várókban hosszasan ücsörögni, majd hazavinni négy-öt egyéb, az orvosnál összeszedett kórt. Itt nem kell időpontot kérni és sorban állni. Az ötlet óriási siker, Kínában ezer egyperces klinikát állítottak rendszerbe.

A közeli Thaiföld egyik kórházában lassan, csendben haladnak a világossárga ruhát viselő alakok. A vállig érő barna paróka tincsei elöl rövidebbek, így kilátszanak a lángoló vörös színű, hatalmas, hátborzongató hatású szemek. Nem horrorfilm forgatásáról írt a The Washington Post, hanem a bangkoki Mongkutwattana Általános Kórház folyosóján naponta közlekedő robotnővéreket jellemezte így, amelyeket nem ijesztgetésre, hanem a kórházi munka könnyítésére használnak.

„Fő feladatuk, hogy orvosi feljegyzéseket, aktákat, illetve gyógyszereket utaztassanak az intézmény nyolc részlege között, így könnyítve a végtelenségig leterhelt ápolónők munkáját” – nyilatkozta tavaly a Newsflare-nek Reintong Nanna kórházigazgató, aki szerint a robotápolók javítják a kórházi munka hatékonyságát. Azt is elmondta, hogy a robotok miatt nem csökkentik a létszámot. A Nan, Nee és Nim névre keresztelt, thai és angol nyelvű beszédre egyaránt beprogramozható eszközök a padlóba épített mágnescsíkot követve gurulnak ide-oda, naponta több kilométert letudva. Kifinomult érzékelőiknek köszönhetően ha pályájukon ember vagy más akadály tartózkodik, megállnak, és türelmesen várakoznak. A kórház vezetése szerint a betegek is elégedettek a gyorsan és pontosan dolgozó robotnővérekkel.

„Bors”, a humanoid kórházi robot egy újszülött kezét fogja a belgiumi Oostendében. Javítják a hatékonyságot
Fotó: Reuters

Emberszerű viselkedés

A kevésbé ijesztő humanoid robotok Ázsiá­ban egyre aktívabb szerepet töltenek be a betegek és idősek gondozásában, de nem várható, hogy hasonló gépek az Egyesült Államok kórházainak folyosóin is feltűnjenek. Ennek oka, hogy ami vállalható forma az egyik helyen, az a világ másik pontján infarktust előidéző látvány. Ha a Thaiföldön használt, Kínában tervezett robotápolók amerikai kórházban tűnnének fel – jósol az amerikai napilap –, a betegek tiltakozása miatt gyorsan kivonnák a forgalomból. Online felmérések igazolták, hogy a robotokhoz való viszony országonként jelentősen eltér. A japánok a többi ország lakóival szemben a robotoknak nagyobb szabadságot és érzelmi képességet adnának. Talán ez megmagyarázza, hogy nagyobb valószínűséggel engednék meg, hogy egy robot megérintse a testüket például masszázs közben, mint az európaiak. A kutatók azt is megállapították, hogy a japánoknak jobban tetszik, ha robotbaba van a gyermekeik ölében, mint ha állat vigyáz rájuk.

A szigetországban sok kutató olyan világról álmodik, amelyben a robotok emberszerűen viselkednek. Ezek a fejlesztők arra hivatkoznak, hogy az emberek pozitívan reagálnak azokra az androidokra, amelyek úgy viselkednek, mint ők. Amikor azonban a hasonlóság túlzásba megy – furcsán ismerős lesz az arc –, ellenszenvesnek, hátborzongatónak találják a robotokat.

A fejlesztők feladata az elfogadás és a félelem közötti határ megtalálása. A legfontosabb szempont, hogy a robotot hozzá kell igazítani a feladatához. Ha törölközőket szállít a kórházi alagsorban, kocsihoz hasonlítson, ne emberhez. Ha azonban a robotnak kapcsolatba kell lépnie az emberekkel, akkor nem árt a szemkontaktus, a fejbiccentés, a pislogás képessége. Még ha tudod, hogy csupán egy gépről van szó, akkor is szemnek kell lennie rajta.

„Az első laparoszkópos epehólyag-eltávolítást 1985-ben végezték el, néhány évvel később rájöttek, hogy az operáló eszköz távolról is mozgatható. Napjaink csúcseszköze a Da Vinci robotsebészeti berendezés – a robotkarokra illesztett sebészeti eszközöket a sebész távol a műtőasztaltól, egy konzolnál ülve mozgatja, így operál. Ez a berendezés háromdimenziós látást ad a sebésznek, aki így pontosan látja a műtéti területen lévő képletek térbeli elhelyezkedését. Ha az operáló orvos – aki egyébként az egyedüli személy, aki nincs bemosakodva, hiszen távol van a műtőasztaltól – elfordítja a fejét, vagy elengedi a konzolt, a robot mozgása megáll, így elkerülhetők az esetleges balesetek. A kontroller rögzíti az orvos ujjainak és kezének mozgását, az esetleges nemkívánatos kézremegéseket is kiszűri” – adott rövid tájékoztatást a csúcsrobotrendszerről Sándor József, a Semmelweis Egyetem Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézetének professzora.

Penelope, a műtősnő

Azonban nem szabad elfelejteni, hogy nem a robot operál, hanem továbbra is az orvos, a készülék nem helyettesíti az embert, csupán pontos és megbízható eszköz a kezében. Aminek hatalmas ára van: a készülék 2,6 millió dollárba kerül, éves fenntartási költsége 175 ezer dollár. Ennek ellenére közel ötezer Da Vinci robotrendszer működik a világon – hozzánk legközelebb Ausztriában, Csehországban és Romániában. 2018-ban a világ hatvanhat országában összesen több mint egymillió műtétet végeztek a Da Vinci rendszerrel.

Az Egyesült Államokban 2013-ban felmérték, hogy mennyivel tud többet ez a robotasszisztált rendszer az átlagsebészek által végzett műtéteknél. Az eredmény mindenkit megdöbbentett. A műtét eredménye alapvetően ugyanis nem a szupertechnikájú készüléktől, hanem az operáló sebész képességétől függött. Ha felkészületlen szakember irányítja a robotkészüléket, a végeredmény gyatra lesz. Amiben verhetetlen ez a berendezés, hogy nem fárad el, nem téved, illetve csak akkor, ha az irányítója vét.

A gyógyászatban használható robotok fejlesztése rohamlépekben halad. Az egyik csúcseszköz tapintásérzékeléssel is rendelkezik. A sebész távol a műtőasztaltól is érzékeli, hogy milyen erőt kell kifejteni a műtét során a fonalak megcsomózásakor, milyen kemény vagy éppen puha a műtéti területen egy adott szerv felépítése. Érdekes konstrukció a Penelope nevű „robotműtősnő”: karjával felemeli a kézi eszközöket, és a sebész utasítására kezébe adja azokat. Ezt a mozdulatsort számos program és érzékelő teszi lehetővé.

Speciális szoftvere felismeri a sebész hangját, a mozdulatkoordináló program a robotkar mozgását irányítja, kamerára épülő egysége látja, felismeri, elkülöníti az egyes műszereket. A robotműtősnő akár robotsebésznek is átadhatja ezeket az eszközöket. „Bármennyire is támogatom az orvosi robotika terjedését, betegként nem szeretném, hogy robotnővér és robotsebész kezeljen. Az emberi kapcsolat a legfontosabb része a gyógyításnak” – üzeni a professzor, aki azt is elmondta, hogy már „robot­aneszteziológust” is kifejlesztettek. Ez a szoftver olyan precízen dolgozik, mint a legjobb aneszteziológus.

Olyan távirányítású robot is készült, amely a kórterembe gördülve az orvos felé a beteg képét, a betegnek az orvos arcát vetíti. Távvizitre ad lehetőséget, beszélhet is egymással a beteg és az orvos. A betegek imádják ezt a megoldást, mert érzékelik, hogy ilyenkor az orvos valóban őket nézi, s nem az történik, mint a hagyományos viziteknél, ahol a szakember a kórlapra tekint, a nővérnek ad utasítást, szinte rá se pillant a betegre. „Elgondolkodtató, hogy a robottechnika hozta vissza ezt az alapvető kapcsolatot!” – tűnődik Sándor József professzor. (Szintén elgondolkodtató a bevezetőben említett embertelen amerikai eset, amiről nem a robot, hanem a működtetője tehet.)

A Semmelweis Egyetem professzora szerint legnagyobb számban prosztata- és nőgyógyászati műtéteket végeznek a Da Vinci robotsebészeti készülékkel. Azért éppen ezeket, mert ezek a szervek a legnehezebben elérhető területen, a hasüreg mélyén helyezkednek el. A robotokkal hihetetlen pontossággal, melléksérülések nélkül lehet operálni. Például a hasfal rétegeit nem kívülről, hanem a hasüreg felől lehet szétválasztani, hálót betenni, ezzel megszüntetni a különleges elhelyezkedésű sérvet – erre a feladatra a robot tökéletesen alkalmas. „Robotsebészet azonban még nincs, kizárólag robotasszisztált sebészet létezik. Az ember képességei hozzák létre a robotrendszereket, az emberi agy továbbra is pótolhatatlan, ez a sebész legfontosabb eszköze!” – figyelmeztet Sándor József.

A robotsebészet ikonikus alakja, Richard Satava, az amerikai hadsereg ezredese, sebészprofesszor, a Semmelweis Egyetem díszdoktora, nem mellesleg kiképzett űrhajós mondta, hogy „a jövő sebészete nem vérről és zsigerekről szól, hanem bitekről és bájtokról”. Igaza lesz.