Gyönyörű gravitáció – Márka Szabolcs fizikus és felesége

Nyíregyházáról indulva jutott el a legjobb egyetemekre Márka Szabolcs fizikus és felesége, a vegyészetről fizikusságra váltó Zsuzsa. A házaspár meghatározó szerepet játszott a gravitáció hullámainak felfedezésében, Bill Gates­ egymillió dollárral támogatta kutatásukat. A koronavírus miatt csak jövő januárban térnek vissza New Yorkba, addig távkutatnak, házat újítanak fel Nyírgyulajon, vagy éppen szemetet szednek a Bodrog folyóban.

Márka Szabolcs: Versenyezni két módon lehet. Vagy gyorsabban futsz, vagy eltöröd az ellenfeled lábát, így nekünk csak a gyors futás lehetséges. Forrás: A Márka család archívuma

Lugas: Közel három évtizede élnek távol hazájuktól. A nyírségi házuk felújítása azt jelenti, lehet, hogy hazaköltöznek?

Márka Zsuzsa: Kutatóként mi sohasem megyünk nyugdíjba, de elképzelhető, hogy tíz-tizenöt év múlva életünk olyan szakaszába érünk, amikor komolyan felvetődhet bennünk a hazaköltözés lehetősége. Addigra mind a négy gyermekünk a maga lábára áll. A koronavírus miatt alaposan átírt elmúlt fél év megmutatta, hogy majd minden feladatunkat online is elvégezhetjük, azaz szinte mindegy, hol élünk.

Márka Szabolcs: Nagyszüleim háza tizenöt éve üresen állt. Logikusnak tűnt, hogy szüleinket védendő odaköltözünk a karantén idejére. Megérkezve láttuk, hogy sok mindent kell felújítani. Hogy ez a felújítás a majdani hazaköltözés első lépése lenne? Nem tudom.

Lugas: Hogyan kerültek kapcsolatba a természettudományokkal?

Márka Zsuzsa: Édesanyám főiskolai tanárként kémiát oktatott Nyíregyházán, az ő hatására választottam a vegyészi pályát. Az akkori iskolarendszer lehetőséget adott arra, hogy mélyebben foglalkozzam a természet csodáival.

A szüleimen túl az általános és középiskolai tanáraimnak nagyon sokat köszönhetek. És Szabolcsnak, aki 17, én pedig 16 éves voltam, amikor találkoztunk. Mindig kutató akartam lenni, ez nem volt kérdéses.

Márka Szabolcs: Az én életem a csillagászat körül forgott. Szerencsémre Nyíregyházán működött az ország talán legjobb csillagászszakköre Gőz Lajos vezetésével. Máig kapcsolatot tartok az ott előadó tanárokkal, akik nemcsak a tudomány szeretetét ültették el bennem, hanem azt is, hogy foglalkozni kell a fiatalokkal. Nem az a fontos, hogy hány cikkem jelenik meg, hanem az, hogy hány fiatallal szerettetem meg a tudományt. Nem lehetünk önzők, nem gondolhatunk csak magunkra, a saját előrejutásunkra, mert a jövő tudományát is építenünk kell. Ha mindenben csak azt nézzük, hogy a befektetésünk minél gyorsabban hozzon hasznot, tévúton járunk. A tehetséggondozás évtizedek múltán érik be. A diófát sem magának ülteti az ember, hanem az unokáinak. Mindenképpen valami újat akartam felfedezni. Ha ehhez kutatni kell, akkor kutatok. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen fizikushallgatóként­ nukleáris fizikai kutatásokat folytattam – Zsuzsa vegyész szakra járt –, de ez az irány nem adta meg azt a lehetőséget, amelyre vágytam: rájönni valami újra, amire addig senki más nem volt képes.

Lugas: Eleve úgy indultak el, hogy külföldön akarnak karriert építeni?

Márka Szabolcs: Amikor 1993-ban az egyetem befejezése után az Egyesült Államokba mentünk, nem úgy vágtunk neki az útnak, hogy évtizedekre ott maradunk. Világot akartunk látni, megtanulni valamit, amit aztán hazahozunk, de úgy alakult, hogy otthon nem voltak meg a lehetőségek, zárva voltak az ajtók. Itt pedig egyre sikeresebbek lettünk: a Vanderbilt, a Cornell után a Kaliforniai Műszaki Egyetem, azaz a Caltech, majd a Columbia jött – tehát a világ legjobb egyetemein fejlődhettünk. Ezek nyújtották a legjobb esélyt a minőségi tudományos munkára. Arra, hogy felfedezzünk valami egészen eredetit. Aztán megszülettek a gyerekeink, mi pedig ott maradtunk. Ennek ellenére sokkal jobban szeretek itthon lenni, mint New Yorkon kívül bárhol Amerikában. Egy kísérleti fizikusnak azonban óriási infrastruktúrára és nagyon sok pénzre van szüksége ahhoz, hogy hatékonyan dolgozhasson. Magyarországon is egyre jobbak a kutatási feltételek, de amikor elindultam, nem ez volt a helyzet. Imádnánk itthon élni, ha nem kellene korlátoznunk álmainkat.

Márka Zsuzsa: Szabolcs 1999-ben szerezte meg a PhD-fokozatát, nekem ez 2002-ben sikerült, mivel idő kellett ahhoz, hogy vegyész végzettségű emberből átképezzem magam fizikussá. Akkorra már két gyermekünk volt, akikkel értelemszerűen én foglalkoztam többet. 2002-ig nem volt esedékes a hazatérés.

Márka Szabolcs: Itthon dolgozó vezetőktől, kutatóktól kértem tanácsot. Azt mondták, előbb legyek híres, és azután térjek haza. Azonban elgondolkodtatott, hogy az egyik barátom, noha a Harvard Egyetemen szerzett PhD-fokozatot, nagyon hosszú idő alatt tudta honosítani azt. Nem tetszettek az adminisztrációs falak.

A PhD-fokozat megszerzése után egyetlen állásra jelentkeztem, a Caltechre. Barry Barish fizikus fantáziát látott bennem. Bennem, aki semmit sem tudott az asztrofizikáról, a gravitációs hullámok kimutatására akkor formálódó kezdeményezésről, a LIGO-ról, de tudott műszert építeni. Így kezdődött közös munkánk – Zsuzsa 2006-tól tagja a LIGO-csapatnak –, amelynek a vége a gravitációs hullámok felfedezése lett. Barry Barish 2017-ben Nobel-díjat kapott az Albert Einstein által száz éve megjósolt jelenség igazolásáért. Akadtak, akik azt mondták 1999-ben, amikor elkezdtünk dolgozni a LIGO-n, hogy ez lehetetlen. A hitetlenkedőknek ma nincs állásuk, vagy nálunk dolgoznak.

Lugas: 2016-ban jelentették be a gravitációs hullámok első közvetlen megfigyelését és megmérését, a munkában több mint ezer kutató vett részt. Az első megfigyelés: két, egyenként a Napnál úgy harmincszor nehezebb fekete lyuk egymás körül kering, majd a fénysebességet megközelítő sebességre felgyorsulva egymásba olvad. Az új fekete lyuk tömege kisebb, mint a két régi összege, a különbség gravitációs hullámként terjedt szét az univerzumban. Ez az esemény 1,3 milliárd éve történt, de a belőle kiáramló gravitációs hullám 2015 szeptemberében érte el a Földet. Fél éven át ellenőrizték az adatokat, mielőtt előálltak a nagy hírrel. Miért voltak ilyen óvatosak?

Márka Zsuzsa: Mert korábban egy másik csoportnak volt egy később hamisnak bizonyuló bejelentése. Szabolcs egyébként először nem hitte el, hogy valóban gravitációs hullám jelét érzékeltük – a világon először. Meg kellett győznünk magunkat, hogy ez nem tréfa, ez tényleg az, aminek látszik.

Lugas: A nagy bejelentés napján a CNN stúdiójába nem egy amerikai szakembert, hanem Márka Szabolcsot hívták, hogy magyarázza el a gravitációs hullámok felfedezését, a jelenség lényegét. Érti a nagyközönség, hogy miről van szó?

Márka Zsuzsa: Az embereket nagyon is érdekli ez a téma. Utólag megnéztem, a CNN aznapi műsorai közül a Szabolccsal készült blokkot nézték meg a legtöbben.

Márka Szabolcs: Magam is meglepődöm, hogy milyen sokan értik munkánk lényegét. Előfordult, hogy éjjel kettőkor az út szélén tartottam egy rendőrnek kiselőadást a jelenségről – ez Louisianában esett meg. A mi munkánk következményeként megszületett például a világ legjobb lézere, a legjobb tükre. Ezek a melléktermékek előbb-utóbb megjelennek a hétköznapi alkalmazásokban. Zsuzsa a LIGO, a japán és a német detektorok egyik alapvető rendszerét építette meg.

Lugas: Miben különbözik a Columbia a hazai egyetemektől?

Márka Szabolcs: A Columbia a világ legjobb egyetemei között is kiemelkedő hely, aminek csak kis része a több mint két tucat Nobel-díj, amely a tanszékünkhöz köthető. Az egyetem erős hangsúlyt fektet a kiemelkedő kutatási eredményekre és az utánpótlásra. Félezren jelentkeznek 19 PhD-helyre. Itt a legjobbnak kell lenni. Ez a legfőbb követelmény, nem számít, hogy honnan jössz. Lehetsz kis zöld emberke a Marsról vagy amerikai, esetleg magyar. Én egyébként utálom a versenyt, de megállom a helyem. Versenyezni két módon lehet: vagy gyorsabban futsz, vagy eltöröd az ellenfeleid lábát, így nekünk csak a gyors futás lehetséges. Mi előretekintünk, nem figyelünk a többiekre. A nézelődés nem hoz eredményt. Féltem, hogy mi jön a gravitációs hullámok felfedezése után. De annyi ötletünk van, hogy annak a töredékét valósítjuk meg idő hiányában. Rengeteg a megválaszolandó kérdés.

Márka Zsuzsa: Itt is azt tapasztalom, hogy minél sikeresebb az ember, annál többen ütik. Azaz az irigység általános. A sikert a sikertelenek nem szeretik. Utóbbiak nem látják, hogy a siker mögött rengeteg munka van. Akár 16-18 órákat dolgoztunk, a szekrényben aludtunk, hálózsákban. Nagyon nehéz volt, mert olyan bonyolult műszert építettünk, mint senki más korábban. Dolgoztunk, mert hittünk magunkban.

Lugas: Ha egy tudósnak Bill Gates 2011-ben egymillió dollárt ad az egyik meglepő ötletére, a maláriát terjesztő szúnyogok ellen védő lézerfüggöny kifejlesztésére, vagy ha a Forbes magazin a legfigyelemreméltóbb fiatal tudósok egyikeként mutatja be őt, az nem akármilyen elismerés. Elkészült a lézerfüggöny?

Márka Szabolcs: Bill Gatestől csekket kaptam, ezt a támogatást az egyetemen keresztül használtuk fel. Szabadalmakkal védett eljárás született ebből a pénzből. Az egyetemeken még működik az amerikai álom: ha tehetséges vagy, és keményen dolgozol, előbbre jutsz.

Lugas: Hogyan került Márka Szabolcs az Elon Musk által alapított SpaceX űripari cég telephelyére?

Márka Szabolcs: Azt akartam tudni, hogy küldjem-e a diákjaimat oda. Nem azért látogathattam meg, mert a CNN-ben szerepeltem, hanem mert az egyik volt LIGO-s barátom fejlesztette ki azt a dokkolórendszert, amelynek a segítségével a SpaceX űrhajói a Nemzetközi Űrállomáshoz csatlakozhatnak.

Lugas: Négy gyereket nevelnek New Yorkban. Mit tartottak fontosnak velük kapcsolatban?

Márka Szabolcs: Fontosnak tartottuk a magyarságuk erősítését, New Yorkban is magyar családot akartunk. Alapvető volt, hogy a lányunk és a három fiunk tökéletesen beszéljen magyarul. Hárman cserkészvezetők, Emese lányom több népdalt tud, mint mi valaha! A gyerekek ismerik a hazai írókat, költőket, a nyelvtant, a történelmet, amelyet nagyon szeretnek is. Emese a Columbiára jár – róla nemrég az egyetem cikket is írt, mert maszkokat készített a vírus idején –, Zsolt most kezdi az egyetemet, Árpád és Gyula még fiatalabbak.

Lugas: Könnyű magyarnak maradni a mega­poliszban?

Márka Zsuzsa: Azt látom, ahol harcolni kell a magyarságért, ott magyar maradhat az ember. Már aki akar. Sokan amilyen gyorsan lehet, elfelejtik, honnan jöttek. Nekünk nagyon fontos volt, hogy a gyerekeink ne a felszínen kötődjenek ehhez az országhoz, hanem mélyen gyökerezzen bennük ez a kapcsolat. Ha otthon maradunk, nem tudjuk megteremteni azt az egzisztenciát, amely itt megadatott.

Márka Szabolcs: Meggyőződésem, hogy otthon nem lett volna négy gyermekünk. Itt hozhattuk létre álmaink családját. A gyerekek az amerikai mellett a magyar általános iskolát is elvégezték. Itthon tanultak meg úszni. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy nem tudtam annyi időt tölteni a szüleimmel, nagyszüleimmel, amennyit szerettem volna.

Lugas: A kötődést erősíti a műanyaghulladék gyűjtése a Bodrogon?

Márka Zsuzsa: Idén a Bodrogon gyűjtöttük a szemetet, a korábbi években a Tiszán. Tavaly a mi családi csapatunk szedte össze – egy emberre számítva – a legtöbb hulladékot. A Tisza mindkettőnk számára meghatározó, erre a folyóra jártunk fürödni, a Balatonra 16 évesen jutottam el először. A Tisza nyújtotta élményeket a gyerekeinknek akartuk átadni. A környezetvédő PET Kupa örökre szóló kötődést alakított ki bennük. Barátokat szereztek, a legjobbat tanulják Magyarországról.

Lugas: A koronavírus kapcsán New Yorkból rémisztő hírek érkeztek. Ott élve is ez volt a helyzet?

Márka Zsuzsa: Az volt. Az egyik nap még bemehettünk az egyetemre, másnap lezárták az egész campust. Rémisztő volt a mentők hangját hallani, figyelni, hogy a környékről kit visznek el a halottaskocsik. Amint lehetett, Szabolcs édesanyját hazaküldtük. A mindennapok része lett az új helyzet. Miután nem mehettünk be a munkahelyünkre, otthon dolgoztunk – megterveztünk egy lélegeztetőgépet. Emellett Szabolcs egyre finomabbakat főz. Ő is kiveszi a részét a gyerekek neveléséből. Én tanulok velük, Szabolcs a közös séták híve.

Márka Szabolcs: A koronavírus nagy kárt okozott, de jót is tett, mert a családok, a családtagok újra közel kerülhettek egymáshoz. Nekünk visszaadta a családot.

Lugas: Nem bánták meg, hogy 1993-ban útnak indultak?

Márka Szabolcs: Nem, mert elértük, amiről álmodtunk. Ráadásul félúton járunk, az űr megismerése, meghódítása még csak most kezdődik. Éppen emiatt a fiatalok akkor döntenek jól, ha a tudományt választják. Nem leszel gazdag, de szabad lehetsz, márpedig a szabadság megfizethetetlen kincs. A fiatalok kövessék az álmaikat, ne hallgassanak senkire, mert az álmok viszik előre a világot. A tudomány az egyetlen olyan dolog, amely bizonyítottan jobbá, egészségesebbé, hosszabbá teheti életünket. És ami legalább ilyen fontos, hogy a művészeti alkotások mellett értelmet adhat életünknek. A gravitációs hullámok kimutatása a Mona Lisa szépségéhez foghatóan gyönyörű dolog.

Márka Zsuzsa: Kötelességünknek tartjuk a magyar tudomány segítését, de nekünk akkor érdemes hazajönnünk, ha itthon többet tudunk tenni, mint kint. Mi egyébként nemcsak sikeresek, hanem szerencsések is vagyunk a tudományban. Az utóbbiért keményen megdolgoztunk. Csak az talál, aki keres. A szerencse azt kedveli, aki felkészülten várja az érkezését.

Márka Szabolcs: Versenyezni két módon lehet. Vagy gyorsabban futsz, vagy eltöröd az ellenfeled lábát, így nekünk csak a gyors futás lehetséges.
Fotó: A Márka család archívuma