Hőkupola

Sohasem volt ilyen meleg a június Észak-Amerikában a rendszeres mérések kezdete óta, de Európa is izzadt. Kontinensünk a második, a bolygó a valaha volt negyedik legmelegebb júniu­sát élte túl az idén. A rekkenő hőségben emberek százai vesztették életüket a városokban, erdőtüzek pusztítottak. Miközben a napokban Nyugat- és Közép-Európán árhullámok söpörtek végig. A klímaváltozás üzenete egyre egyértelműbb.

2021. 07. 31. 11:00
A fountain depicting a water tap is on display on the surburbs of Russia's Siberian city of Krasnoyarsk
Hűsölés a szibériai Krasznojarszk köztéri szökőkútjánál. Kiszámíthatatlan szélsőségek Fotó: Ilya Naymushin Forrás: Reuters
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az idei nyár megannyi „ilyen korábban nem fordult elő” szófordulattal illetett időjárási hírt hozott. Legutóbb a Benelux államokat és Németország nyugati részét pusztította az esőzéseket követő példátlan áradat. Özönvízszerű égi áldás itt, pár száz kilométerrel odébb hetek óta tartó forróság és szárazság. A kíméletlen hőség a kanadai Brit Columbiában mintegy ötszáz embert ölt meg és több száz erdőtűzben játszott szerepet. A Lytton nevű településen három egymást követő napon dőltek meg a rekordok. Az utolsó napon 49,6 Celsius-fokot mértek, ami közel öt (!) Celsius-fokkal haladta meg a Kanadában valaha mért legmagasabb értéket. Az Egyesült Államok északnyugati részén több városban ugyancsak öt Celsius-fokkal lépte túl a hőmérséklet a korábbi rekordokat. „Lassan hozzászokunk ahhoz, hogy mostanában minden évben vannak olyan helyek a világon, ahol rekordmeleget mérnek” – idézte az MTI Peter Scottot, az Egyesült Királyság meteorológiai szolgálatának professzorát. A meteorológust nem az döbbenti meg, hogy több a hőhullám, hanem az, hogy a hőmérsékleti rekordok ilyen nagy különbségekkel dőlnek meg.

A kanadai hőhullám valószínűleg kagylókat is megfőzött Brit Columbia partjainál. Több mint egymilliárd ilyen élőlény pusztult el július elején az észak-amerikai ország csendes-óceáni partvidékén. A rekkenő hőséget az úgynevezett hőkupola okozta, amely öt napra beborította Nyugat-Kanadát és az Egyesült Államok északnyugati részét. A hőkupola, más nevén hődóm tartós hőséget okozó időjárási jelenség. Mivel a légkör magasabb régióiba is felnyúlik – magyarázza a holnapiidőjárás.hu –, ezért ez a légköri képződmény nehezen mozdul el, így tartós hőhullámot eredményez. Az éghajlatváltozás az ilyen jelenségeket gyakoribbá teheti.

A Kárpát-medence is hozta a rekordokat. 2021 júniusa a legszárazabb és a harmadik legmelegebb június volt 1901 óta. Lakatos Mónika, az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlati szakértője a másfélfok.hu portálon arról írt, hogy az éghajlatváltozás egyik nyilvánvaló jele térségünkben a magas hőmérsékletekkel járó szélsőségek gyakoriságának növekedése. Idén tavasszal egyébként minimumrekordok dőltek meg. Ez azt jelenti, hogy mind a két irányban várhatók szélsőséges kilengések, vagy a maximumok megdőlése várható inkább, és a rekordhidegek egyre ritkábbak lesznek?

– A tengerfelszín-hőmérséklet, az északi-sarki tengerjég és a hótakaró változásai nyomán az utóbbi fél évszázadban módosult a mérsékelt övi általános légkörzés – magyarázza Lakatos Mónika. – Az északi poláris futóáramlás hullámzó-meanderező alakban fogja körül a Földet az 50-60. szélességi kör környékén 7–12 kilométeres magasságban, ami, úgy tűnik, hogy jobban behullámzik a melegedés miatt. Ezáltal az alacsonyabb szélességekre gyakrabban áramlanak szokatlanul hideg légtömegek, ezzel együtt az északi sarkkör környékén pedig harminc fok feletti hőmérsékletek is előfordulnak. A mérések alátámasztják, hogy a globális átlagos felszínhőmérséklet-emelkedésnél jobban melegszik a régiónk, mivel a kontinensek fölött nagyobb a melegedés, ezenkívül az óceántól való viszonylag nagy távolság is szerepet játszik ebben. Az alacsony tengerszint feletti magasság és a medencejelleg is hozzájárul ahhoz, hogy a melegedés meghaladja a globális átlagos trendet. A trendelemzéseink egyelőre a hőségnapok számának egyértelmű növekedését s a fagyos napok előfordulásának egyértelmű csökkenését mutatják a múlt század elejétől Magyarországon – tudjuk meg a szakembertől.

Jelenleg 7,88 milliárd ember él a Földön, több mint fele városokban keresi a boldogulását. Érdekesség, hogy alig több mint száz évvel ezelőtt ez az arány mindössze 15 százalék volt. A városokban kényelmes az élet, de nem mindig.

Hűsölés a szibériai Krasznojarszk köztéri szökőkútjánál. Kiszámíthatatlan szélsőségek
Fotó: Reuters

Mindannyian megtapasztalhattuk, hogy a nagyvárosok belső, beépített részein a hőmérséklet magasabb, mint a külvárosi és vidéki területeken. A hősziget (UHI – Urban Heat Island) jelenséget Luke Howard angol kémikus, amatőr meteorológus már 1833-ban felismerte és kutatta. Lényege, hogy a városokban, ahol hiá­nyoznak a természetes párolgó felszínek (talaj, növényzet, felszíni vizek), a mesterséges építmények – beleértve az épített utak beton- és aszfaltburkolatát, illetve az épületeket – nagyobb arányban nyelik el a nap sugárzását, mint ahogy visszaverik. Az elnyelt hő visszasugárzik a levegőbe, ami hőmérséklet-emelkedést okoz. A hőszigettel foglalkozó kutatók hőkamerás felmérésekkel igazolták, hogy a városok és környezetük hőmérséklete lényegesen melegebb.

Nyugtalan pihenés

A melegedő trend és a hősziget együttes hatásának egyik következménye a maximum-hőmérsékletek megdőlése. Budapesten az 1901–1930 közötti harmincéves periódusban átlagosan 11 hőhullámos nap fordult elő évente, azaz amikor a napi középhőmérséklet meghaladta a 25 Celsius-fokot – olvasható Lakatos Mónika tanulmányában. 1991–2020 között átlagosan már 26 ilyen napot kellett elviselni a fővárosban. A legforróbb időszakokban az éjjelek sem hoznak felfrissülést. Amikor éjszaka sem csökken húsz Celsius-fok alá a hőmérséklet (trópusi éjszaka), a nyugodt pihenés nem biztosított: a kilencvenes évektől Budapesten ennek számában ugrás­szerű a növekedés. A legutóbbi harminc évben (1991–2020) átlagosan már 18 ilyet éltünk túl, a legtöbbet 2019-ben, amikor 41 trópusi éjszakát rögzítettek Budapesten a meteorológusok. Egy hőhullám hatása nemcsak a hosszától, hanem az intenzitásától és a hőhullám során tapasztalt legmagasabb hőmérséklettől is függ. A leghosszabb, harminc napig tartó kánikula 2018 nyarán alakult ki Budapesten. Országosan is megmutatkozik a hőhullámos napok számának emelkedése. A 2020-szal záruló legutóbbi harmincéves időszak átlagát tekintve évente átlagosan közel 11 ilyen nap fordult elő országos átlagban. Az 1981 utáni, igen intenzív melegedési időszakban a Kisalföldön és a Dél-Alföldön a két hetet is meghaladja a hőhullámos napok számának növekedése.

A modellek alapján a hőhullámok előfordulásának gyakorisága a jövőben Budapesten tovább nő. A XXI. század végére az optimista elképzelések szerint 10–24-gyel, a pesszimisták szerint 26–54-gyel több hőhullámos nap várható a fővárosban évente. Országosan a legoptimistább szimuláció szerint is a XXI. század közepére legalább a múltbeli (1971–2000) érték kétszeresére növekszik, a század végére pedig megközelítheti az egy hónapot. Az Alföld és az ország délkeleti területei különösen kitettek a hőstressznek, míg a Dunántúlon és a magasabb hegyekben várható értékek elmaradnak az országos átlagoktól.

– A csapadék igen változékony tér- és időbeli eloszlást mutat térségünkben – mutat rá Lakatos Mónika. – Előfordulnak olyan évek, amikor a szokásos mennyiség alig több mint fele, de olyanok is, amikor a másfélszerese hullik országos átlagban, egy-egy helyen pedig akár a szokásos harmada vagy háromszorosa. Hazánkban a mezőgazdaság a klímaváltozásnak leginkább kiszolgáltatott ágazat. A mezőgazdaság számára az aszályhajlam erősödése jelentheti a jövőben a legnagyobb kihívást. A felmelegedés és szárazodás folyamata mellett a váratlan szélsőséges meteorológiai események is jelentős károkat okozhatnak. Magyarországon már napjainkra is jellemző, hogy akár egyazon évben súlyos árvíz-, belvíz-, aszály- és fagykár pusztít. A Balaton kiszáradásának kérdése időről időre felbukkan. Hosszú, komoly aszályok során – mint például 2003 nyarán vagy 2012-ben – volt igen alacsony a vízszint. Az aszályhajlam ugyan összességében növekszik, de a szárazabb évszakokat vagy éveket rendszerint nedvesebb periódusok követik, amelyek során pótlódik az erős párolgás miatti vízveszteség, így egyelőre a kiszáradás veszélye nem fenyeget – nyugtat meg Lakatos Mónika.

A kutatók szerint a hőszigethatás függ a földrajzi helytől és a város népességétől. A melegebb éghajlatú országok előrébb járnak a hősziget kockázatainak csökkentésében. Nem véletlenül, ahogy erre az építészfórum.hu portálon közölt írás felhívja a figyelmet. Bizonyított, hogy a felületi hőmérséklet legjobban a színtől, a felületi érdességtől és a burkolat anyagától függ. A napfényt a simább, fényesebb, tükröződő felületek jobban visszaverik, a finomabb megmunkálású burkolatok szintén kisebb mértékben melegednek fel. A tengerparti villák és sétányok ezért készülnek szinte kizárólag világos mészkő burkolatból. Az Innotéka Magazin pedig arról írt, hogy a toronyépületek megsokszorozzák azt a felszínt, amelyen a hő elnyelődik, így még hatékonyabbá válik az elnyelt hő kisugárzása. A főváros legmelegebb területei a Józsefvárosi pályaudvar környékén, a Nyugati és a Keleti pályaudvaron, a Corvinus Egyetemen, a csepeli iparterületen, valamint Óbuda ipari zónájában, a Bécsi út és a vasút között találhatók. Az ellenpólust a budai erdők, a hegyvidéki villanegyed, a Gellért-hegy, a közparkok és a temetők jelentik.

Kézenfekvő megoldás, hogy minél több természetes anyag legyen a városokban. A zöld, erdős, fás területek megtörik a hőszigeteket, azaz csökkentik a hőmérsékletet, az egyes fafajokat azonban úgy kell kiválasztani, hogy elviseljék a nagy hőt és a kevés felvehető vízmennyiséget, valamint a lehető legkellemesebb környezetet biztosítsák a lakosságnak. Európában már vannak olyan országok, ahol csak klímaterv vagy szakértői vélemény alapján alakíthatnak ki közterületeket. A tapasztalatok szerint a legnagyobb park is legfeljebb néhány tízméternyi távolságra, maximum egy saroknyira képes mérsékelni környezete hőmérsékletét, de minél több a park, annál jobb az élet.

Halál kánikulában

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint – erről a nature.com írt a múlt héten – 1998 és 2017 között világszerte több mint 166 ezer ember halt meg a hőhullámok miatt. Az időjárással kapcsolatos katasztrófák közül ez követeli a legtöbb halálos áldozatot – ideértve az áradásokat, a villámokat és a hurrikánokat –, ennek hatását azonban rendszeresen alábecsülik, mert a halotti anyakönyvi kivonatok a halál okaként általában például a szívelégtelenséget említik, anélkül, hogy megjegyeznék, az illető magas hőmérsékletnek tette ki magát. „A rendkívüli hőség az egyik alábecsült természeti veszély” – mondja Olga Wilhelmi, a Boulderi Nemzeti Légköri Kutatóközpont földrajzkutatója.

A legtöbb áldozatot a mérsékelt éghajlatú városokban jegyezték fel. Legalább 14 ezer ember halt meg a 2003-as franciaországi kánikulában, és több mint hétszázan 1995-ben Chicagóban. A világ számos városában a legkiszolgáltatottabbak szembesülnek a legnagyobb kockázattal. Katarban az építőiparban sok migráns munkavállaló hal meg a hőguta okozta szív- és érrendszeri elégtelenségben: a 2009 és 2017 között elhunyt, több mint 1300 nepáli munkavállalót vizsgáló tanulmány megállapította, hogy megfelelő intézkedésekkel akár kétszáz ember életét is megmenthették volna. A Bangkokban végzett 2016-os felmérés arra a következtetésre jutott, hogy az alacsony jövedelműeket nagyobb valószínűséggel éri hőstressz, mint a magas jövedelműeket.

Az árvíz a németországi Dernau temetőjébe sodorta az autókat. Alábecsüljük a természeti veszélyeket
Fotó: Getty Images

Fehér háztetők

Világszerte sokféleképpen próbálják legyőzni a hőséget. Az egyik megközelítés az, hogy a nyilvános tereket – például a parkokat és a légkondicionált közösségi házakat – hosszabb ideig tartják nyitva kánikula idején, menedéket biztosítva a lakásaikban izzadók számára. Életeket lehet menteni, ha időben értesítik az embereket a közelgő rekkenő hőségről, ha a köztereken folyamatosan jelzik az aktuális hőmérsékletet. Az indiai Ahmedábád úttörő tervet fogadott el, miután a 2010-es kánikula több mint 1300 embert megölt a városban. A részletes tájékoztatási stratégia – amelyet akkor alkalmaznak, ha az előrejelzések szerint a hőmérséklet meghaladja a 41 fokot – azóta évente átlagosan 1190 életet ment meg. Los Angelesben a kutatók kiszámították, hogy két alapvető beavatkozással – fák ültetésével és tetők fehérre festésével – megakadályozhatták volna a kánikulával összefüggő halálesetek legalább egynegyedét.

Ha nem mérsékeljük az üvegházhatásúgáz-kibocsátásainkat, és ugyanezen a pályán haladva változtatjuk meg bolygónk éghajlatát, akkor a helyzet az adatok és modellek szerint csak rosszabbodni fog. A hatások már most is érezhetők, és fokozódnak a jövőben, ezért az alkalmazkodással nem késlekedhetünk.

Az emberiség körülbelül harminc százaléka már jelenleg is olyan vidékeken él, ahol a napi felszíni hőmérséklet és a relatív nedvesség növeli a halálozási rátát. Amennyiben drasztikusan csökkentjük az üvegházgáz-kibocsátást, 2100-ra akkor is 48 százalékra nő az ilyen kedvezőtlen környezetben élők aránya. Amennyiben pedig fokozzuk a kibocsátást, az emberiség háromnegyede, 74 százaléka él majd ilyen vidékeken a század végén – olvasható az Európai Akadé­miák Tudományos Tanácsadó Testületének 2019-es anyagában.

Szükségünk is lesz a hőcsökkentő megoldásokra, mert 2050-ben a Föld lakóinak a száma elérheti a 9,8 milliárdot, és a lakosság kétharmada városokban és azok agglomerációiban él majd.

Másfél fok

A világ vezetői 2015-ben arról állapodtak meg a francia fővárosban, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedést lehetőleg másfél, maximum két Celsius-fok alatt tartják.

– Még nem dőlt el az emberiség sorsa. A másfél fok szép, de irreális cél. Az igazán nagy baj három foknál kezdődik, tehát ez előtt kell mindenképpen megállítani a melegedést – tájékoztat Mika János éghajlatkutató, egyetemi tanár. – Egy fokot ebből már melegedtünk, a következő három évtizedben további mintegy fél fokkal lesz melegebb, vagyis másfél Celsius-fokkal haladjuk meg az ipari forradalom előtti szintet. A folyamat megállításához hetven százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Más szóval csak annyit szabad kibocsátanunk, amennyit a természet (a növények fotoszintézise és a mélyóceánba keveredés, legvégül az óceánfenék mészkövébe kerülés) el tud nyelni.

A jelenlegi folyamatok láttán a kutató azt tartja irreálisnak, hogy másfél fokos értéken sikerül a melegedést megállítani.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.