Damnatio memoriae – az emlékezet kiirtása. Régi büntetési tétel, amikor valaki méltatlanná vált az utókor dicséretére, s rájött a közvélemény, hogy az, akit annyira nagyra becsült és tisztelt, valójában egy alávaló gazember, így ki kell irtani emlékét. Kivésni a nevét a falfeliratokból, ledönteni szobrait, s minden lehetséges fórumon elhíresztelni, hogy micsoda szörnyűséges alak volt, amíg aztán el nem feledi mindenki. Azt hihetnénk, hogy ez mondjuk Caligulával megesett, aki kvázi istenként uralkodott, majd legközelebbi barátai mészárolták le, de ugye ez a császárkori Róma volt, azóta pedig rengeteget változtunk. Nem, valójában pontosan ugyanúgy megvan ez a módszer most is, azzal a különbséggel, hogy a média intézi, és bárkire sor kerülhet politikai elveinek megfelelően.
Az igazság jegyében – In memoriam László András
Előadásain nemzedékek nőttek fel, a mai magyar jobboldal előtérben lévő vagy háttérszereplői közül is számosan hallgatták, olvasták őt.