„Így járnak az árulók!”

A főispán másfél évtizedig állt Borsod, Gömör és Kishont vármegyék élén, kitörölhetetlen nyomokat hagyva.

Fábián Máté: Egy fajvédő főispán a Horthy-korszakban – Borbély-Maczky Emil (1887–1945). Forrás: Kronosz Kiadó – Magyar Történelmi Társulat

Szeptember 20.: Nálunk nagy a nyomor, az egész hadosztály máris tönkre van téve. […] Ha az oroszoknál 10 ember elesik, pótolják 30 [emberrel – F. M.]. Nálunk semmi pótlás nem jön. Pihenőt nem kapunk egy napot sem, vasalásunk már hihetetlen rossz. Élelmezésünk rossz, sokszor éhezünk. Egészségügyi ellátásunk gyalázatos rossz, itt meghalhat az ember, mert ha meg is sebesül, segítség nem jön, csak későre” – írja Borbély-Maczky Emil első világháborús naplójában, amelyről az olvasó Fábián Máté Egy fajvédő főispán a Horthy-korszakban – Borbély-Maczky Emil (1887–1945) című, nemrég megjelent könyvéből értesülhet.

A fiatal történész politikai életrajza elsősorban a címszereplőről szól, de a korabeli viszonyokat is vizsgálat alá vonja. A szubjektív dokumentumok hiányát közigazgatási iratokkal pótolja, így ismerteti meg az utókorral Borbély-Maczkyt, aki az Osztrák–Magyar Monarchiá­ban született, a nagyváradi hadapródiskolában tanult, majd 1916-ban már a keleti fronton harcolt századosként. Innen 1918 júniusában tért haza. Politikai pályafutása Horthy Miklós kormányzóságának idejére esett.

Fábián Máté: Egy fajvédő főispán a Horthy-korszakban – Borbély-Maczky Emil (1887–1945).
Fotó: Kronosz Kiadó – Magyar Történelmi Társulat

A könyv szerzője szerint Gömbös Gyulával, akinek hű követője lett, 1919 elején ismerked­hetett meg. Amikor Gömbös szembefordult Bethlen Istvánnal, Borbély-Maczky Emil számára nem volt kétséges, kinek az oldalára álljon. Döntése életpályája sorsfordító pillanata. Ezt követően nyerte el Kozma Miklós, Keresztes-Fischer Ferenc, Ulain Ferenc és Zsilinszky Endre bizalmát. Karrierépítését ezek a kapcsolatok segítették. Mivel jól helyezkedett, az 1926-os választási vereség után már Gömbös jobbkeze.

Az 1930-as években neve több, országos visszhangot kiváltó ügyben is felmerült. Az 1922. évi nemzetgyűlési választáson például a terror és a csalás vádjával forrt össze. 1930-tól kezdődően ez a vád minden ciklus végén felerősödött. Ha kellett, a csendőrség felléptetésével zavarta meg az ellenzéki gyűléseket, provokált és botrányosan viselkedett. Aztán megváltozott.

Második főispánsága idején a bükk­aljai barlanglakók ügyének megoldását emelte legfőbb feladatává, részt vett a lengyel menekültek sorsának rendezésében, és ínségakciókat hirdetett az elszegényedő lakosság adósságrendezése érdekében.

Fajvédő szemléletmódja ellenére Fábián Máté szerint Borbély-Maczkyt az antiszemitizmus és a zsidókérdés ideológiai szempontból nem foglalkoztatta különösebben, mivel tapasztalatokat szerzett arról, hogy a miskolci belső kerületben súlya van a zsidó nagyvállalkozói rétegnek, és úgy látta, legfontosabb programjai megvalósításában szüksége lehet a gazdasági elit támogatására.

A fordulatokban gazdag politikai életrajz az utolsó fejezetekben hozza a legnagyobb meglepetéseket. Például amikor feltárja, hogy a nyilas hatalomátvétel előtti éjszakán két német tiszt jelent meg a borsodi vármegyeházán, ahol Borbély-Maczky Emilt bilincsbe verték és elhurcolták. Ennek kapcsán olvashatunk ismét arról, hogy a radikálisan jobboldali főispán kezdettől fogva nem rokonszenvezett a nyilaskeresztes mozgalommal, vezetőit, tagjait lenézte, nemzetellenesnek tartotta, tevékenységüket ellenőriztette, szervezkedésüket hátráltatta. Végül Gömbös Ernő, Szálasi Ferenc szárnysegédje szerzett számára szabad mozgási engedélyt.

Szélsőséges múltja mégis megpecsételte a főispán életútját. 1945. március 17-én a Magyar Államrendőrség miskolci főosztályának két tisztje háborús bűncselekmény elkövetése miatt letartóztatta. A szerző úgy véli, ez lehetett az első pillanat, amikor Borbély-Maczky Emil szembesült a felelősségre vonás lehetőségével. Túl későn. 1945 márciusa végén öt lövéssel meggyilkolták. Holttestére cédulát tűztek a következő üzenettel:

„Így járnak az árulók!”

Borbély-Maczky Emil közel másfél évtizedig állt Borsod, Gömör és Kishont, majd 1939-től Borsod vármegye élén, működése kitörölhetetlen nyomokat hagyott a régió mindennapjaiban, állapítja meg összegzésében a szerző.

(Fábián Máté: Egy fajvédő főispán a Horthy-korszakban – Borbély-Maczky Emil (1887–1945). Kronosz Kiadó – Magyar Történelmi Társulat, Pécs–Budapest, 2020, 324 oldal. Ára: 3200 forint)