Kirakatper

Aaron Sorkin megfilmesítette a Nixon-kormányzat perét, mellyel példát statuált az ellenzékkel szemben.

Abbie Hoffman (Sacha Baron Cohen) és Jerry Rubin (Jeremy Strong) a bíróságon Fotó: Niko Tavernise/NETFLIX © 2020 Forrás: Netflix

Aaron Sorkin a hatvanas évek végéig nyúl vissza, hogy felelevenítse azt a politikai pert, melyben a Nixon-kormányzat példát statuált a radikális ellenzékkel szemben. A chicagói hetek ügye az Egyesült Államok egyik legnagyobb érdeklődés mellett lezajló bírósági tárgyalása lett: az ellenkulturális megmozdulások vezetőit perbe fogták az 1968 augusztusában megtartott, chicagói demokrata párti elnökjelölő konvenció körüli tüntetéssorozat miatt, ahol tízezer, a vietnami háború ellen tiltakozó fiatal gyűlt össze. A polgármester nem engedélyezte a megmozdulást, és több mint kétszer ennyi rendfenntartót vont össze a városban: véres összecsapásokról szóló felvételek járták be a világot, és itt vált ikonikussá a „The Whole World­ Is Watching” azaz „Az egész világ figyel” rigmus, amelyet a Conrad Hilton Hotel előtt gyülekező tüntetők kiabáltak, miközben kamerák előtt brutálisan megverték őket a rendőrök.

Az ügyben tartott vizsgálat végül a rendőrség felelősségét állapította meg abban, hogy több száz sérülttel járó utcai harccá fajult a békésnek induló demonstráció. Novemberben aztán Nixont választották elnöknek, többek között azért, mert rendet ígért. Így kerülhetett sor a chicagói hetek tárgyalására: a zavargásokért felelősnek ítélt szervezők öt hónapon át tartó kirakatperét az elfogultságát egy pillanatig sem titkoló Julius Hoffman bíró vezette, eljárásjogi szabályokat is megsértve. A per többször káoszba fulladt, a mélypontot pedig akkor érte el, amikor a bíró utasítására az egyedüli fekete vádlottat, Bobby Seale-t hozzáláncolták a székéhez, és betömték a száját.

Abbie Hoffman (Sacha Baron Cohen) és Jerry Rubin (Jeremy Strong) a bíróságon
Fotó: Netflix

A filmet eredetileg Steven Spielberg rendezte volna, ám a 2007–2008-as nagy forgatókönyvírói sztrájk közbeszólt, majd addig tologatták a projektet, mígnem 2018-ban Aaron Sorkin ülhetett a rendezői székbe. Sorkin az Elit játszmával debütált rendezőként, de leginkább sztár-forgatókönyvíróként ismerhetjük.

A dráma a tárgyalóteremben játszódik, és ugyan néha kilépünk például a vádlottak főhadiszállására, és visszaemlékezéseket is látunk, a teljes kép, de még a tárgyalás sem áll össze a végére. Az esemény valódi médiaszenzáció volt, a tárgyaláson Allen Ginsberg költőtől Judy Collins zenészig rengetegen megjelentek. Az író-rendező Sorkin viszont úgy döntött, hogy a történelmi eseményekkel telített 1968-as évet képtelenség lenne egyetlen filmbe besűríteni, így csupán elejtett célzásokat látunk például Martin Luther King halálára vagy Robert F. Kennedy meggyilkolására. A rendező a máig kitartó politikai szembenállás alapját szerette volna bemutatni, ugyanis szerinte itt, 1968–69 környékén csúszott valahol félre és vált ketté a társadalom, és a hasadék azóta is egyre mélyül.

A szereposztás több mint remek, a nagyszájú Abbie Hoffmant játszó Sacha Baron Cohen és a jóval visszafogottabb Tom Haydent alakító Eddie Redmayne mellett a bíró szerepében Frank Langella emelkedik ki, őszintén lehet őt utálni. A párbeszédek feszesek, frappánsak, jó a dinamikájuk, és noha a rendező nem akarta megreformálni a tárgyalótermi drámák zsánerét, a jó forgatókönyvnek és színészgárdának hála a film a megfelelő pontokon képes felháborítani, és el is gondolkodtat. Sorkin Az elnök embereitől a Híradósokig mindig az amerikai demokrácia ellentmondásait vizsgálta, rengeteg optimizmussal és hittel, relatíve pártatlanul. Ezúttal viszont bármilyen jól is fogta meg a tempót, elkötelezett demokrataként egyszerűen képtelen volt eltitkolni politikai szimpátiáját, noha a sztori egyáltalán nem indokolná, hogy a Demokrata Pártot állítsa be szimpatikusként, főleg, hogy a chicagói hetek pont az általuk kirobbantott háború ellen tiltakoztak. Ráadásul a vádlottakkal szimpatizáló liberálist csinált a film végére a Joseph Gordon-Levitt alakította ügyészből, holott a valóságban szó sem volt ilyesmiről. A fontos események viszont legalább valóban megtörténtek, lásd Bobby Seale szájának betömése vagy az esküdtszék összetételének manipulálása.

A chicagói 7-ek tárgyalása még bőven az idei amerikai tüntetéshullám előtt készült, véletlenszerűen lett az év egyik legfontosabb tengerentúli filmdrámája: érthető, hogy miért küldi a Netflix versenybe az Oscarra. Ideológiailag támadható, mégis nagyon hatásos.

(A chicagói 7-ek tárgyalása. Rendező: Aaron Sorkin. Bemutató: 2020. október 16. Amerikai filmdráma, 129 perc. Forgalmazó: Netflix)