Nauru postaládái

A Nemzetközi Valutaalap becslései szerint évente 2000 milliárd dollárt moshatnak tisztára világszerte, ez pedig nagyjából Olaszország éves GDP-jének megfelelő összeg.

Pénzmosás ellen tiltakozók Máltán. Kiteregetni a szennyest Fotó: Darrin Zammit Lupi Forrás: Reuters

Thomas Borgen, a Danske Bank nemzetközi igazgatója 2010 tavaszának egyik reggelén, amikor besétált koppenhágai irodájába, vaskos dossziét talált az asztalán, benne az ötmilliós ügyfélkörrel rendelkező pénzintézet vezetőinek jelentéseivel. A feljegyzések arról szóltak, hogy az észt kirendeltségen gyanús pénzmozgások mutatkoznak, olyan átutalások, amelyek az ex szovjet tagállamokból érkeznek. Borgen elintézte az ügyet egy kézlegyintéssel, közölve, hogy nem kell foglalkozni a kétes vállalkozói háttérrel rendelkező orosz, ukrán, észt és azeri ügyfelekkel, akik között politikus is akadt, sőt a titkosszolgálat is érintett lehet. A pénzmosás folytatódhatott, Borgen pedig hamarosan a Danske-központ vezérigazgatója lett.

Howard Wilkins, az anyabank vezető tisztségviselője 2013-ban úgy érezte, nem hallgathat tovább: a nyilvánosság előtt fedte fel a pénzmosási ügyet, és egy nagy amerikai bankot is megjelölt cinkostársként. A Bloomberg hírügynökség szerint a JPMorgan Chase-ről volt szó, amely abban az évben állította le levelező banki kapcsolatát a Danskéval, aztán a Bank of America is hasonlóan döntött. A Danske Bank 2017-ben kénytelen volt beismerni, hogy az észt kirendeltségektől befolyt 200 milliárd euróból 178 milliárd Oroszországból és a környékéről érkező piszkos pénz volt.

Kiderült, Európa eddigi legnagyobb pénzmosására bukkantak a hatóságok, ugyanis a dán központnak, amelyet kontinensünk egyik legmegbízhatóbb és egyik legnagyobb bankházának tartottak, nem volt a pénzmosásokért felelős vezetője, noha a törvény előírta. A menedzsment sem sürgette, hiszen óriási bevételre tettek szert az észt fiók által. Az arányokat jól szemlélteti a Financial Times számítása, amely szerint az észt fiók nyereségének hetven százaléka 2011-ben a külföldi ügyfelek tranzakcióiból származott, míg két évvel később már közel 99 százaléka. Több mint hétmillió tranzakciót bonyolítottak le ez idő alatt, amelyek több mint 15 ezer ügyfélhez voltak köthetők.

Az észt pénzügyi felügyelet bezártatta a fiókot, a Danske áttette régiós székhelyét Lettországba, Litvániába és Oroszországba, nemrég azonban bejelentették, onnan is távoznak. A nyomozás jelenleg is tart, nemcsak az európai hatóságok, hanem az amerikaiak is vizsgálódnak, köztük a tőzsdefelügyeletek és az amerikai jegybank is. Lassan kiderül, melyik pénzintézet lehet érintett a botrányban, s kik hamisították meg a könyveléseket. A svéd Swedbankról például most derült ki, hogy valószínűleg 4,3 milliárd dollárnyi az észt Danskéhoz köthető pénzt kezelt. A finn Nordea pénzintézet 700 millió euró tisztára mosásából vehette ki a részét. A német Deutsche Bank pedig azért indított belső vizsgálatot, mert közvetítő bankként tudhatott a Danske ügyleteiről, és legalább 15 milliárd dollár folyt át rajta. A legnagyobb német banknál is megjelentek a nyomozók, a minap több dolgozót kísértek a rendőrségi autóhoz.

Pénzmosás ellen tiltakozók Máltán. Kiteregetni a szennyest
Fotó: Reuters

Kontinensünkön egyetlen olyan centralizált piac létezik, amely garantálja a tőke és a szolgáltatások szabad mozgását, csakhogy ezen belül 28 pénzmosás elleni rendszer működik, vagyis széttagolt az ellenőrzés. Az országok egymás között sem értenek egyet abban, milyen lehet a helyes védekezés. A lettek központi felügyeletet akarnak, míg a németek saját hatóságukat preferálják.

A Bloomberg értesülései szerint a Danske Bank 536 millió eurót fizet be a dán kormánynak, de a hatóságok is lesújtanak, így a büntetés végösszege az egymilliárd eurót is meghaladhatja. A hitelminősítők pedig fenyegetőznek: ha a helyzet nem oldódik meg sürgősen, akkor rontanak Dánia adósbesorolásán, és a kockázatosabb államok közé helyezik vissza.

A szakértők szerint a pénzmosás elleni harcban taktikát kell váltani. A Nemzetközi Valutaalap becslései szerint évente 2000 milliárd dollárt moshatnak tisztára világszerte, ez pedig nagyjából Olaszország éves GDP-jének megfelelő összeg. Nálunk egy 2017-es törvény szabályozza a pénzmosás elleni fellépést, sőt a pénzügyi szolgáltatóknak 2019. június 26-ig kell végezniük a törvény által előírt teljes körű ügyfél-átvilágítással. Ennek hiányában a szolgáltatók kötelesek lesznek az ügyfél által kezdeményezett ügyleteket megtagadni.

A központi szabályozás sem Európa, sem más földrész országaiban nem egységes, nem kompatibilisak, így közös megállapodás híján továbbra is a világ legnagyobb pénzmosodái maradhatnak Panama, a Bahamák és az Amerikai Virgin-szigetek. Ha a pénzmosás kifejezés eredetét kutatjuk, akkor Al Caponéig kell visszamennünk, aki szerte Chicagóban működtetett önkiszolgáló, pénzbedobós mosodákat. Ezek segítségével álcázva a prostitúcióból, a szerencsejátékokból és a szesztilalmi törvények megsértéséből származó jöve­delmét. Ma sincs ez másképp. Jó példa erre a Csendes-óceánban található, 12 ezer lakosú sziget, Nauru, a maffiafőnökök kedvence, ahol néhány év alatt közel 70 milliárd dollárt mostak tisztára.

A 21,3 négyzetkilométeres adóparadicsomban 400 offshore bank működik. Irodájuk nincs, csak bejelentett címük, a postaládák pedig több céget is rejtenek. A nemzetközi nyomás ellenére Nauru megtagadja, hogy lépéseket tegyen a pénzmosás ellen, mondván, csorbulna a hely szuverenitása, vagyis megszűnne az olasz maffia, a japán jakuza, az orosz oligarchák, a nigériai és nyugat-afrikai bandák, illetve a mexikói Juárez-, Tijuana- és Gulf-kartellek legbiztonságosabb székhelyszolgáltató helyszíne. „Nem engedünk a nyomásnak, sőt felszólítom a környék szigetvilágát, ne adjuk meg magunkat a nemzetközi hatóságoknak!” – jelentette ki nemrég René Harris, Nauru állam- és kormányfője.