Horthy Miklós bejárja a Tiszántúl nagy részét nyár végén, hogy a román megszállástól felszabadult országrészek állapotát felmérje. A népbiztosperben kiderül, hogy a Bécsbe menekült volt kommünvezetők pénzelik a védőket. Hazautazó magyar gyerekeket inzultálnak az osztrák hatóságok.
A kormányzó a Pesti Hírlap augusztus 31-i tudósítása szerint Hódmezővásárhelyen kijelenti: „Egy haszna volt az országnak a kommunizmusból: beleláttunk a szocializmusnak és a radikális demagógiának boszorkánykonyhájába és megláttuk, hogy egy életerős országot hogy képes tönkretenni a demagógia.” Makón arról beszél: „A legnagyobb hibája ennek a nemzetnek a széthúzás, amit úgy hívnak, hogy turáni átok. Pedig ma, amikor egyedül állunk a világban, abszolút összetartásra van szükség.” Másnap Orosházán hangsúlyozza: „Ide a kommunizmus soha többé nem tér vissza és mi a felemelt fegyvert a kezünkből kiütni soha többé nem hagyjuk.” Békéscsabán pedig úgy fogalmaz: „Nem ismerek felekezeti különbséget, éppúgy nem ismerek pártkülönbséget sem, csak egy pártot ismerek: a magyar pártot.”
Óriási felhördülést kelt, hogy a népbiztosperben a védők egy része a megszökött kommünároktól nagy összegeket kap. A Magyarország megírja szeptember 4-én a főügyészhelyettes bejelentését: a rendőrség „augusztus 25-én feltartóztatta Natonek István hajóstársasági alkalmazottat, aki a Bécs felé induló hajón több gyanús csomagot akart Bécsbe csempészni. A csomagból iratok és nyomtatványok kerültek elő, amelyeket az itt ülő egyik vádlott, Ágoston Péter védője, Nagy Mihály dr. ügyvéd személyesen adott át Natoneknek azzal, hogy a holmikat juttassa el Bécsbe. Az iratok között két fontos levél volt. Az egyik »Vilma néninek«, a másik »Zsófi néninek« szólott.
Most már nincs kétség aziránt, hogy az egyik levél Böhm Vilmosnak, a másik pedig Kunfi Zsigmondnak szólott. A levelekben a levélíró azt közli, hogy emberfeletti küzdelmet fejtenek ki a per során. A másik levél egyik passzusa azt mondja, hogy Rabinovics igen szépen vallott, mert hangsúlyozta, hogy Kun Béla egyéni diktatúrát csinált. A rendőrség nyomozást indított az ügyben. Kihallgatták többek között Blauner Mór védőügyvédet is, aki azt vallotta, hogy Nagy Mihály védő e bűnper költségeire 130.000 koronát kapott. Ez összegből 10 – 10 000 korona tiszteletdíjat juttattak a védőknek és 40. 000 koronát gazdasági költségekre fordítottak. […] A Vilma néninek szóló levélben újabb 200.000 koronát kérnek, mert pénz nélkül nem lehet semmit tenni.” A főügyészhelyettes elárulja: „Natonek István fiókjában kész cikkek kéziratait találták, amelyek az itteni fehér terrorról szólanak.”
A Budapesti Hírlap 4-én értékel: „az egyik néni Böhm Vilmos, a másik néni Kunfi Zsigmond, úgynevezett magyar emigránsok, akik Bécsből szövögetik kifelé és befelé a maguk terveit. Kifelé a külföldre hazájuk gyalázásával, bojkottrendezéssel, befelé az elvtársak szervezésével és pénzelésével. […] Az ügyvédi kamara tagjai egyáltalán nem fogadhatnak el pénzt, amelynek forrását csak »gondolják«. […] Nem tudták-e igen jól, hogy a kiszökött szovjet-kormány kirabolta a kincstárt, elvitte a bankok értékeit, lopott és rablott pénzen kereste a menekülést?”
Szintén a Budapesti Hírlap ír meg egy felháborító esetet augusztus 4-én. A Hollandiából hazatérő 568 magyar gyermeknek Ausztriában „durva incidensben volt részük. Linz állomás előtt a szomszédos sínpáron haladó vonatból hatalmas kődarabot dobtak át a gyermekek vonatára, amely bezúzta az egyik kocsi ablakát és csak a véletlennek volt köszönhető, hogy többen közülük meg nem sérültek. […] A gyermekek közül útközben néhányan játszadoztak a Hollandiában kapott, teljesen ártatlan, riasztó játékpisztolyokkal és a papírkapszlival töltött fegyvereket néhányszor elsütötték. […] Amstetten állomáson feltartóztatták a vonatot. Rendőrök járták végig a kocsikat, s az összes gyermektől elszedték az ártatlan játékszereket, a riasztó pisztolyokat elkobozták, sőt még a merénylet következtében betört ablak árát is rajtuk akarták behajtani, követelvén érte 1100 koronát. A rosszindulatú osztrák tisztviselők több mint egy óra hosszat tartóztatták föl a gyermekvonatot és hosszas huza-vona után csak akkor engedték tovább.”
Közben a Népszava beszámol a II. Internacionálé genfi üléséről. Eszerint a kongresszus „arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szocializmus céljának elérésére nem alkalmas eszköz a diktatúra, hanem meg kell maradni a demokrácia útján, amely út a fokozatos fejlődés által vezet a célhoz az egyes tagállamok fejlődési foka alapján”.
