Nyelvlecke egy mesterszakácsnak

Hogyan találjunk ki a túlélés reményében egy teljesen új identitást, nyelvet, miközben saját kultúránkat éppen elpusztítják?

2021. 06. 03. 15:00
null
Pillanatkép a filmből Forrás: mafab.hu
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A nácik által megszállt Franciaországban járunk 1942-ben. A fia­tal belga férfit, Gilles-t (Nahuel Pérez ­Biscayart) szökés közben letartóztatják az SS katonái, és zsidó társaival együtt koncentrációs táborba viszik. A teherautón, amelyen utaznak, elcseréli szendvicsét a mellette álló férfi fárszi nyelven írt könyvére, amikor pedig kiterelik őket egy patakpartra, hogy kivégezzék, Gilles az irományt lobogtatva azt állítja, hogy ő nem zsidó, hanem perzsa. A hirtelen jött ötlet az utolsó pillanatban megmenti a haláltól, ám lehetetlen feladattal szembesül: a tábor élelmezéséért felelős tisztet, Kochot (Lars Eidinger) kell fárszi nyelvre tanítania, aki a háború után Teheránban szeretne éttermet nyitni. Gilles persze egy árva szót sem tud perzsául, ezért ki kell találnia egy komplett nyelvet, miközben jól tudja, hogy egyetlen rossz­ mozdulat, és diákja fejbe lövi.

A holokauszt óta nyolcvan év telt el, a filmesek pedig még mindig találnak új utakat, hogy emléket állítsanak azoknak, akik életüket vesztették a nácizmus népirtó ideológiája miatt. ­Vadim ­Perelman Perzsa nyelvleckék című munkája csatlakozik a horrorból vicces cserkésztábort varázsoló Jojo Nyuszi, a Marcel Marceau figuráján keresztül próbálkozó Ellenállás vagy a cseh Festett madár alternatív megközelítéseihez abban, hogy drasztikusan másképp nyúl a soá borzalmaihoz, ezáltal pedig vékony jégen táncol. A nem mindennapi sztori alapjául a keletnémet veterán rendező-forgatókönyvíró, Wolf­gang Kohlhaase novellája szolgált, a film pedig belorusz produceri felügyelettel, ukrán direktor által készült.

A Schindler listájában a színészek zöme angolul beszélt, akcentussal jelezve karaktereik származását. A Saul fia szereplőinek kihívást jelentett az egymással való kommunikáció, hiszen sokféle nemzetiségű zsidó fogoly gyűlt össze Auschwitz-Birkenauban. Egy holokausztfilmnek viszonylag hamar ki kell találnia, bizonyos szinten filozófiai értelemben is, hogyan fejezzék ki magukat szereplői. A Perzsa nyelvleckékben egy belga zsidó férfi kitalál egy nem létező nyelvet, hogy túlélje a második világháborút, és noha az alkotók már a történet elején leszögezik, hogy a történet valós eseményeken alapszik, mégis körülbelül annyira megkérdőjelezhető az igazságtartalma, mint A felolvasó esetében. Vadim Perelman a 2003-as Ház a ködben sikere után eltűnt a nemzetközi radarról, a Berlinalén bemutatott új filmjével viszont már a megrázó emberi tragédia és az abszurd komédia között egyensúlyoz. Az operatőri munka, a látványtervezés és a filmzene erős atmoszférát teremtenek, ám Perelman nem tud ellenállni a klasszikus sztereotipizálásnak. Biscayart­ és ­Eidinger hiába játszanak pazarul, a forgatókönyv hiányosságait nem tudják befoltozni: nem kerülünk igazán közel hozzájuk.

Pillanatkép a filmből
Fotó: mafab.hu

Kochról megtudjuk ugyan, hogy korábban mesterszakács volt, és a háború után Teheránban folytatná korábbi karrierjét, az viszont nem áll össze, hogy az őt fársziul tanító Gilles-lel miért bánnak továbbra is rabként, és miért fenyegetik meg időről időre, ha egyszer elhitték a meséjét. Roman Polanski A zongoristájában az üldözött zsidó és a német tiszt találkozása néhány pillanat alatt mutatja be az alá-fölé rendeltség mögött megbúvó és mindent felülíró emberséget. A Perzsa nyelvleckék viszont a zsáner csapdájába esik, valahol Az élet csodaszép és a Hogan hősei közé: amint talál több réteget a náci tiszt Koch jellemében, visszavonulót fúj, és rámutat, ettől még egy kegyetlen gazember, aki folyamatosan figyelmezteti tanárát arra, hogy amint hazugságon kapja, megöli. A fenyegetőzés persze hatásos feszültségfokozó stratégia, ám Ilja Zofin forgatókönyvíró megfeledkezik arról a nem éppen jelentéktelen tényről, hogy nem létező nyelvet tanítani több, mint kitalálni és memorizálni halandzsaszavakat. Koch mindenesetre beveszi, csak a néző érezheti úgy, hogy őt is átverték. Vadim Perelman sok feltett kérdésre nem ad választ, ami nem lenne baj, hiszen például a Saul fiában is több volt a talány, mint a magyarázat, mégis hatott. Az ukrán rendező viszont a végére tartogatja a legjobbat: olyan erős befejezést kapunk, amely végigfut az ember gerincén, és majdhogynem megbocsátja miatta a film összes hibáját.

A Perzsa nyelvleckék felteszi a kérdést a közönségnek: mi vajon mit tennénk Gilles helyében? Milyen messzire mennénk el? Érdekes párhuzam feszül aközött is, hogyan találjunk ki a túlélés reményében egy teljesen új identitást, nyelvet, miközben saját kultúránkat éppen elpusztítják. A nézőnek kell eldöntenie, hogy a metafora működik-e nála.

(Perzsa nyelvleckék – orosz–német–belorusz filmdráma, 127 perc. Rendező: Vadim Perelman. Bemutató: 2021. június 10. Forgalmazó: Cirko Film)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.