Nyitott tárnák

Lengyelország azon kevés európai ország közé tartozik, ahol egyetlen nukleáris reaktor sincs. Varsó ígéri, ez meg fog változni, de mivel nincs ­tapasztalata, franciákkal és amerikaiakkal dolgozna együtt. A német szomszéd máris összevonta szemöldökét.

A man loads coal for heating apartment at Bobrek district in Bytom, Poland February 7, 2020. Picture taken February 7, 2020. REUTERS/Kacper Pempel - RC26CF9W4UXZ Fotó: Kacper Pempel Forrás: Reuters

Már évek óta tervezi Lengyelország, hogy energiatermelésében csökkenti a széntől való függést, s ennek érdekében növekvő mértékben áll át atomenergiára, erre néhány elvetélt kísérlet már történt is. A legújabb atomstratégiát (PEP) február elején hagyta jóvá a varsói kormány, a megvalósítás 2026-ban kezdődne. Ennek keretében két helyszínen összesen hat reaktort létesítenének. Az elsőt 2033-ban helyeznék üzembe, s 2043-ra már mind a hat termelné az áramot. A kormány becslései szerint ezzel a nukleáris energia a lengyel energiatermelés egyötödét teszi majd ki.

Lengyelországnak több nyomós oka is van, hogy új energiaforrások után nézzen. Mindenekelőtt teljesítenie kell az Európai Unió klíma- és környezetvédelmi célkitűzéseit. Az ország, minthogy energiatermelése hetven százalékban a fekete- és barnaszénen alapul, egyike az EU legszennyezőbb tagállamainak. A villamos áram húsz százalékát biztosító barnaszénbányászatot ráadásul 2035-ig meg kell szüntetni. Földgázból is hiány léphet fel, mivel a jövő év végén lejár az energiaigények öt százalékát fedező orosz gáz szállítására vonatkozó szerződés, amelyet Varsó pénzügyi és politikai okokból nem kíván megújítani. Több, a Deutsche Welle német hírportál által megkérdezett szakértő szerint is az atomenergia bevezetése tökéletes megoldás volna. Az erre vonatkozó tervek egyébként a múlt század hetvenes éveire tekintenek vissza, s meg is kezdődött két szovjet típusú reaktor építése a Gdańsktól nyolcvan kilométerre északnyugatra fekvő Żarnowiecben – a munkálatokat azonban az 1986-os csernobili katasztrófa után leállították. Ezután minden próbálkozás kudarcba fulladt. A jelenlegi tervek szerint valószínűleg ismét Żarnowiec és a közelében lévő Lubiatowo-Kopalino lenne az új építkezések színhelye.

Szenet lapátoló férfi a sziléziai Bytomban. Lassú haladás
Fotó: Reuters

Lengyelországnak azonban nincs pénze a hat, összesen hat-kilenc gigawattos reaktor mintegy harmincmilliárd eurós építési költségének a fedezésére. (A paksi atomerőmű új, ötödik és hatodik blokkja együttesen 2,4 gigawatt teljesítményre lesz képes.) Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő még tavaly azt mondta, az ideá­lis partnereket – mind technológiai, mind finanszírozási értelemben – a NATO-, illetve a nyugati szövetségesek közül fogják kiválasztani. Leginkább az Egyesült Államok és Franciaország jöhetett szóba. Az előbbihez fűződő reményeket az táplálta, hogy az előző amerikai elnök, Donald Trump tavaly júniusban, a lengyel elnökkel folytatott tárgyalásai során megígérte Andrzej Dudának amerikai cégek támogatását az ügyben. A két ország alá is írt egy előzetes együttműködési megállapodást Lengyelország nukleáris programjának közös kidolgozásáról. Az aktus kevesebb mint egy hónappal Trump választási veresége előtt történt. Azzal pedig, hogy Trumpnak távoznia kellett a Fehér Házból, Varsó elveszítette legszorosabb szövetségesét.

Az élet azonban nem állt meg, s amint a lengyel kormány február 5-én jóváhagyta az új energiastratégiát, máris ott termett Franck Riester francia külügyi államtitkár, s felajánlotta hazája segítségét. Az Electricité de France (EDF) francia állami energetikai vállalat vezérigazgatója a lengyel sajtónak adott interjújában kijelentette, hogy cége kétharmad részben hajlandó finanszírozni a programot, s egyúttal az európai nyomottvizes reaktort (EPR) javasolta megoldásként – ilyen már működik a kínai Tajsanban. A hatalmas blokk kapacitása egy gigawatt, ideá­lis lenne a lengyelek számára.

Szakértők azonban a potenciális kockázatokra is felhívják a figyelmet. Marcin Roszkowski, a konzervatív Jagelló Klub kutatóintézet energetikai szakértője szerint sokkal kisebb, ötven-száz megawatt kapacitású reaktorok is léteznek, ezek moduláris reaktorok, tetszés szerint kombinálhatók, nagy területekre oszthatók el, s kiszolgálhatják egy-egy város vagy üzem energiaigényét is. Ez a megoldás elejét venné egy nagyobb atomkatasztrófának is. Mások szerint a jelenlegi technológiák alkalmazásával nem lenne nehéz a megújuló energiaforrások arányát nyolcvan százalékra emelni, s az ebből származó áram felhasználása sokkal olcsóbb lenne a lakosság számára is. A varsói kormány energiastratégiá­ja tartalmazza a megújulók felhasználását is, de ebben meglehetősen lassú az előrehaladás. Részarányuk az energiamixben évek óta 14 százalék körül stagnál, s ez alacsonyabb, mint az EU húszszázalékos átlaga. Az arány azonban 2025-re megváltozhat, ugyanis ekkor helyezik üzembe Lengyelország első szélfarmját a Balti-tenger partjain. A tervek szerint a szélerőművek 2040-re elérik a nyolc gigawatt kapacitást. A fő problémát azonban az jelenti, hogy miként lehetne kivezetni a feketeszenet az energiatermelésből, amelyben ötven százalék a részaránya. A dolgok jelenlegi állása szerint még legalább 2050-ig fognak feketeszenet bányászni.

A szektortól százezer dolgozó megélhetése függ, s a kormány már csak ezért is vonakodik bezárni a tárnákat. Érdekes módon a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából tisztának számító atomenergia még tovább késleltetheti a szén kivonását. Ugyanis ha a lengyel szén-dioxid-kibocsátás visszaesik az atomerőművek terjedése folytán, az EU részéről már nem lesz akkora a nyomás Varsón a szénkitermelés visszafogására.

Lengyelország felújított atomtervei fokozott morgolódást váltottak ki Németországból. Egy januári, a német Zöld Párt szövetségi parlamenti frakciója által kezdeményezett szakértői jelentés rámutat, hogy az új erőművek mindössze néhány száz kilométerre épülnének fel a német határtól, így nagy kockázatot jelentenének az ottani lakosság számára. A dokumentum megállapítja: a szakértők az elmúlt három évben mindent részletesen megvizsgáltak az időjárási adatok alapján, s úgy találták, hogy húszszázalékos esély van arra, hogy Németországot is érintse egy esetleges nukleáris baleset hatása. A legrosszabb esetben 1,8 millió német állampolgár lenne kitéve húsz millisievert (mSv – két röntgen dózisegyenérték) feletti sugárzásnak, s ilyen szint esetében már evakuálni kell az embereket. A Csernobilban történt katasztrófát követően 350 mSv sugárzás volt az a határ, miután elkezdték a lakosságot kitelepíteni. Az átlagember 2-3 mSv természetes sugárzásnak van kitéve évente, s 100 mSv sugárzás már közvetlenül felelős lehet a rákos daganatok kialakulásáért. Két sűrűn lakott nagyváros, Berlin és Hamburg is érintett lenne. Németország ezért beleszólási jogot követel a lengyel atomenergetikai tervezésbe, s azt akarja, hogy a lengyelek garantálják a lehető legmagasabb biztonsági szintet, valamint védjék meg az esetleges sugárzástól a szomszédos államokat. A varsói környezetvédelmi minisztérium állítása szerint már elvégezték a mindenre kiterjedő környezeti hatástanulmányt.