Örökölt passzivitás

A magyarországi fiatalság csekély számban vesz részt aktívan a közéleti-politikai folyamatokban. Bár időről időre felüti a fejét egy tüntetési hullám, a kezdeti lelkesedés után az nem tart ki sokáig.

2019. 07. 19. 12:58
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mit kezdjek én ezekkel az ötvenes, hatvanas figurákkal, úgysem tehetek semmit! Nem értek hozzá, és egyébként sem érdekel. Anyámat, apámat se érdekli, a suliban is megmondták, hogy ne politizáljunk, ráadásul nem is értem, miről dumálnak a fejesek – foglalja össze ez az idézet szinte tökéletesen, miért is hagyja hidegen a magyar fiatalok jelentős részét a politika.

Köztudott tény, hogy a magyarországi fiatalság csekély számban vesz részt aktívan a közéleti-politikai folyamatokban. Bár időről időre felüti a fejét tüntetési hullám, az az általános tapasztalat, hogy ezek a buli- és tüntetésszerű megmozdulások a kezdeti lelkesedés után nem tartanak ki sokáig. Hogy mi áll ennek a passzivitásnak a hátterében, arra a Progress könyvek sorozatban A politika és a magyar fiatalok című könyv keresi a választ. A szerzők visszatekintenek a rendszerváltásig, hangsúlyozva, hogy idehaza a politikai szocializációt széttöredezettség és kevertség jellemezte, amely megtartotta a Kádár-korszak bizonyos sajátosságait is.

Ahogy ’89 után a szocialista ember nevelésének kísérlete is megbukott, a kényes politikával kapcsolatos dolgokat jobbnak látták száműzni az oktatási intézményekből. Ennek az lett a következménye, hogy ideológiasemlegességre törekvő képzésben szocializálódott a fiatalok többsége, és csak csekélyebb hányaduk volt az, aki születésétől fogva meghatározott eszmerendszer szerint nevelkedett.

Az iskolai-politikai szocializáción kívül a család sem erősítette meg a fiatalok aktívabb közéleti-politikai szerepvállalását. Nem véletlenül. Ugyanis a mostani fiatalok szüleiben még elevenen él a Kádár-rendszer szelleme, amikor azt tanulták meg, hogy addig jó az embernek, amíg csendben meghúzza magát. A tanulmány szerint ehhez a passzivitáshoz jelentősen hozzájárul az a tény is, hogy a fiatalok nem rendelkeznek erős érdekképviselettel, sőt a döntéshozatalból is kiszorultak. Ráadásul a pártoknak sok településen nincsenek helyi szervezeteik sem, amelyek megszólítanák az ifjúságot, így még inkább abban a hitben élnek, hogy a politika tőlük távoli világ.

Kiderül a könyvből, hogy a V4-országokban sem jobb a helyzet. Ugyanis a visegrádi országok fiataljai a magyarokhoz hasonlóan nem vesznek részt a közéleti-politikai folyamatokban, sőt nagyon szkeptikusak saját politikai befolyásukat illetően.

Persze a kiadvány nem mulasztja el hangsúlyozni, hogy 2010 után olyan politikai szocializációs modell kezdett teret nyerni, amely egyre kevésbé hordozza magában a demokratikus szocializációs elemeket, sőt több cseles módszerrel érte el a fiatalok teljes kiábrándítását a politikából. Mindennek azonban ellentmond a tanulmány által ismertetett tény, mely szerint az utóbbi pár évtizedben nem nagyon találni olyan időszakot, amikor a politika vonzó lett volna a fiatalok számára, még abban a húsz évben sem (1990 és 2010 között), amikor – ahogy a könyv szerzői fogalmaznak – Magyarország megfelelt azoknak az elvárásoknak, amelyek egy demokratikus országgal szemben támaszthatók.

Összességében az ismertetett könyv egyértelműen a tudományos szövegek közé sorolható, ami akár megalapozója is lehet egy ifjúsággal kapcsolatos szakmai vitának. Viszont elfogult kritikát fogalmaz meg a kormányzat intézkedéseivel szemben, és egyöntetűen a regnáló kormányt teszi felelőssé a fiatalok közéleti-politikai szférától való elidegenedéséért, és csak részben tesz utalásokat arra a jelenségre, amely a probléma igazi gyökerét jelenti: hogy a politikából való kiábrándulás leginkább hosszú folyamat, ok-okozati összefüggés következménye, olyan magatartás, amelyet – ha úgy tetszik – megörököltek a volt szocialista országok fiataljai.

(Oross Dániel–Szabó Andrea: A politika és a magyar fiatalok. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2019, 110 oldal. Ára: 2600 forint)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.