Skizofrén helyzet

Előrejelzések szerint a XXI. század a pszichiátria százada lesz: a szív- és érrendszeri betegségek után a pszichés zavarok miatt válnak a legtöbben rövidebb-hosszabb ideig munkaképtelenné; számuk meghaladja majd a rákbetegekét és a diabéteszesekét is. Ehhez képest az egészségügyön belül a pszichiátria a mai napig az egyik legelhanyagoltabb terület. Az okokról, a következményekről és a kitörési lehetőségekről beszélgettünk a Lugas kerekasztalánál.

Haiman Éva
2019. 02. 23. 10:28
null
A betegek ballagással búcsúznak 2007 decemberében, mielőtt bezárna a lipótmezei Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet. Kézről kézre Fotó: MTI–Kollányi Péter
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Lugas: Tizenegy év telt el az óta, hogy a szakma tiltakozása és a közfelháborodás ellenére bezárták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI). A közelmúltban megszűnt a Merényi-kórház pszichiátriai osztálya. Erre az áldatlan állapotok miatt ugyan korábban az ombudsman is lakatot akart tenni, aztán úgy tűnt, sikerült rendezni a viszonyokat. Mi történt most mégis?

Molnár Károly: A Merényi volt a hazai pszichiátriai ellátás állatorvosi lova. A Lipótmező felszámolás után kapacitásának egy részét az egyébként is túlterhelt Merényi-pszichiátria kapta meg, amely már akkor sem volt alkalmas a kor követelményeinek megfelelő ellátásra. A fejlesztések elmaradása miatt az osztály nem tudta teljesíteni a biztonságos betegellátáshoz szükséges minimumfeltételeket, és bár a körülmények valamelyest javultak az ombudsmani vizsgálat után, ez alapvetően az utóbbi években sem változott.

Németh Attila: A Merényi területét az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) vette át, mert itt minden értelemben magasabb szinten tudunk foglalkozni a betegekkel. Az egészségügy más területeihez hasonlóan a pszichiátria is komoly szakemberhiánnyal küzd, ezért fontos az akut kórházi ellátást centralizálni. A súlyos, kórházi felvételt igénylő betegeket mindenképpen olyan helyen biztonságos kezelni, ahol van például belgyógyászat, neurológia, intenzív osztály. A Merényiben csak traumatológia volt a pszichiátria mellett.

A betegek ballagással búcsúznak 2007 decemberében, mielőtt bezárna a lipótmezei Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet. Kézről kézre
Fotó: MTI–Kollányi Péter

Lugas: Amikor anno a „sárgaházat” bezárták, Tringer László, a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) volt elnöke azt mondta: a betegek egy része bűnözővé lett, másik jelentős csoportjuk ma a hajléktalanok számát gyarapítja. A Merényi bezárása nyomán nem kell emiatt aggódni?

Németh Attila: Minden érintett beteget elhelyeztünk, azokat az orvosokat pedig, akik ezt szerették volna, átvettük a szocioterápiás részleggel és pszichológusokkal együtt. A szakképzett pszichiátriai ápolók közül senki nem jött át, vagy ott maradtak a dél-pesti centrumban, vagy a Jahn Ferenc-kórházba mentek dolgozni.

Molnár Károly: Sajnos nem csak a betegek sorsa ad aggodalomra okot ilyenkor. Az OPNI kapcsán az volt a tapasztalat, hogy ha egy kórházat bezárnak, akkor a munkatársak szétszélednek, a jó szakemberek külföldre vagy jobb esetben a magánellátásba mennek. Most sem tudjuk, mi lesz a Kútvölgyiben jól működő klinikai psziciátriai osztály és az ott dolgozó team sorsa, s hogy bírni fogja-e a fejlesztés előtt a Szent János Kórház a megnövekedett terheket.

Lugas: Arra gondol, hogy az Egészséges Budapest Programban (EBP) foglaltak szerint a Kútvölgyi Kórház épülete teljes egészében átkerül a Szent Jánoshoz, emiatt a Semmelweis Egyetem ottani pszichiátriai osztályának ki kell költöznie a Kútvölgyiből? Ez elvileg nem járhatna a kapacitások szűkülésével és a dolgozók szétszéledésével.

Réthelyi János: Év végéig valóban elköltöztetjük a Kútvölgyiben lévő és jelenleg is az egyetemi klinika részeként működő egységünket. A meglévő férőhelyeket fenntartjuk, és elkötelezettek vagyunk az ott dolgozó kiváló szakemberek megtartásában is. Mi is érzékeljük, hogy a helyváltoztatást igénylő átszervezések az egészségügyi szakdolgozóknak okozzák a legnagyobb nehézséget, hiszen számukra fontosabb, hogy a lakóhelyükhöz közel dolgozzanak. Az egyetem vezetésével közösen ezért mindent megteszünk, külön szakembermegtartó programot is indítunk.

Réthelyi János, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai
és Pszichoterápiás Klinika igazgatója

Lugas: Az EBP a pszichiátriai ellátás területén fejlesztéssel is számol?

Kurimay Tamás: A kormány a pszichiátriai ellátás körülményeit is javítani kívánja az EBP-n belül. A fejlesztés elsősorban infrastrukturális, és remélhetőleg új, minőségi változásokat hoz. A tervezett Közép-budai Centrumkórház, vagyis az új Szent János Kórház területén például egy felújított épületbe költözik a Budai Családközpontú Lelki Egészség Centrum, amely teljes körű pszichiátriai ellátást végez majd aktív, rehabilitációs és nappali ellátás formájában a budai oldalon. A felnőttpszichiátriában egyébként nem az a cél, hogy több kórházi férőhely álljon rendelkezésre, hiszen a pszichiátriában a hangsúly egyre inkább az ambuláns ellátás felé tolódik el. Viszont nagyon fontos, hogy ne is csökkenjen sem az aktív, sem a rehabilitációs ágyak száma.

Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság
elnöke

Lugas: Az említett bezárások, átszervezések kapcsán eddig csak a fővárosban és környékén élő pszichiátriai betegek problémáiról beszéltünk. De mi a helyzet vidéken?

Kurimay Tamás: Nagyok a regionális különbségek. Mivel a közép-magyarországi régióban az elmúlt években nem lehetett uniós forrásokat felhasználni, itt a lerobbant infrastruktúra a legnagyobb gond, valamint az, hogy kevés a szakápoló. A pszichiátriai gondozók különösen Északkelet-Magyarországon küzdenek komoly szakemberhiánnyal.

Németh Attila: Egy sor dolgot újra kell tervezni az ellátásban. Meggyőződésem, hogy azokat a pszichiátriai osztályokat például, ahol nincs kellő humán erőforrás, össze kell vonni a gondozókkal. Így létrejöhetnének úgynevezett közösségi pszichiátriai centrumok, ahol a gondozás és a rehabilitáció teljes spektruma megvalósítható a fekvőellátástól a családi gondozásig. De itt nem szabad fenntartani az akut ellátást, mert ez betegbiztonsági érdek. Ma egyáltalán nem megy ritkaságszámba, hogy egy-egy vidéki kórház pszichiátriáján a nyugdíjhoz közeli vagy már nyugdíjaskorú pszichiáter mellett mindössze egy-két rezidensből áll az osztály orvosgárdája. Az akut pszichiátriai betegeket az infarktusos vagy sztrókos esetekhez hasonlóan a minden szempontból jól felszerelt centrumokban kell kezelni. Az ambulanciákat fejleszteni kell, és létrehozni olyan, többféle szakembert magába foglaló teameket, amelyek krízishelyzetben akár lakásra is ki tudnak menni.

Réthelyi János: Arra is nagy szükség lenne, hogy az egyes ellátási formákban dolgozó szakemberek között jó legyen, egyáltalán legyen kommunikáció, ha indokolt, külön stáb foglalkozzon azzal, hogy a beteget kézről kézre adja.

Kurimay Tamás, a Budai Családközpontú Lelki
Egészség Centrum osztályvezető főorvosa

Lugas: Egyfajta esetmenedzserre gondol, aki végigkíséri a pácienst a kezelése során? Ez igencsak hasznos lenne, hiszen a betegek ma sokszor szó szerint elveszetten bolyonganak az ellátórendszerben.

Vidor Eszter: A magyar betegek nemcsak a pszichiátriai kórképekkel kapcsolatban, hanem a jogaikkal kapcsolatban is tájékozatlanok. Sem ők, sem a hozzátartozóik nem kapnak megfelelő információkat, azok jellemzően szájhagyomány útján terjednek; az a néhány betegszervezet, amely még ezen a területen működik, egyszerűen nem képes pótolni az információhiányt.

Németh Attila: Ezért is elengedhetetlen a különböző ellátási szinteken folyó munka koordinálása és például a háziorvosi praxisok sokkal aktívabb bevonása a pszichiátriai páciensek kiszűrésébe és ellátásába. A háziorvosoknál jelentkezők közel felének van valamilyen kezelendő pszichés tünete, gyakran szervi betegséghez társulva. De hogy ne (csak) a háziorvosokra háruljon többletfeladat, úgynevezett „diszpécserszolgáltatást” végző pszichológusok alkalmazását szorgalmazzuk a háziorvosi rendelőkben. Ők felmérnék a páciens pszichés állapotát, tájékoztatnák a teendőkről, megfelelő helyre irányítanák, és szükség esetén pszichoterápiát is alkalmaznának. Pszichológusokból ma túlképzés van, így ők a végzettségüknek megfelelő munkát kapnának, de ami ennél is fontosabb, csökkenne a háziorvosok és a pszichiátriai gondozók túlterheltsége, így a rendelésen több idő jutna egy-egy betegre.

Réthelyi János: Ez a felvetés páciensek és betegszervezetek részéről mindenképpen jogosnak mondható. Mi a klinikán nagy hangsúlyt fektetünk a páciensekkel és hozzátartozóikkal való kommunikációra. A betegségekkel kapcsolatos információhiányt, a tanácstalanságot, a magukra hagyottság érzését egyéni vagy csoportos konzultációkkal, hozzátartozói csoportokkal próbáljuk ellensúlyozni.

Németh Attila, az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai
Intézet főigazgató főorvosa, a szakmai
kollégium pszichiátriai tagozatának elnöke

Lugas: Többször szóba hozták a pszichiáter- és ápolóhiányt. Mit mutatnak a statisztikák: hol szorít leginkább a cipő, az elvándorlás vagy az utánpótlás hiánya a nagyobb gond?

Molnár Károly: Magyarországon jelenleg hat-hétszáz pszichiáter dolgozik, de ezt nem lehet tudni pontosan, mert sok a részmunkaidős, mások egyszerre több helyen is praktizálnak.

A közalkalmazotti státuszúak 75-80 százalékának van magánpraxisa, és nagyjából a kollégák 15 százaléka dolgozik kizárólag a privát ellátásban. Az összlétszámnak legalább a duplájára lenne szükség. Változatlanul sokan mennek külföldre, csak a skandináv országokban annyi magyar pszichiáter rendel, hogy akár az MPT kihelyezett tagozatát is megalakíthatnák. Különösen nyomasztó a szakdolgozók hiánya, és ez nemcsak a még mindig alacsony fizetésekkel, hanem a riasztó munkafeltételekkel is magyarázható.

Réthelyi János: Tapasztalataim szerint a pszichiátria nagyon sok orvostanhallgatót érdekel, és szakorvosjelöltek is megfelelő számban jelentkeznek. A Semmelweis Egyetemen a megújuló orvosképzési programban is egyre nagyobb hangsúlyt kap a klinikai gyakorlat és ezen belül a pszichiátria oktatása is. Az egyetem vezetésével azon dolgozunk, hogy az orvosképzést gyakorlatközpontúvá tegyük, hogy a negyed- és ötödéves orvostanhallgatók valódi betegekkel találkozzanak, és meg tudjuk nekik mutatni ennek a szakmának a szépségeit. De muszáj elérni, hogy a pszichiátriai osztályokon is barátságos, három-négy ágyas kórtermek legyenek saját fürdőszobával, erre az egyetemi fejlesztési program is kiemelt hangsúlyt fektet.

Németh Attila: Szeretnénk elérni például, hogy az a fiatal orvos, aki ezt a szakterületet választja, kiemelt pótlékban részesüljön, ha vállalja, hogy legalább a képzéssel arányos időt eltölt az állami egészségügyben. Szorgalmazzuk azt is, hogy aki addiktológiai, pszichoterápiás vagy egyéb ráépített szakvizsgát tesz, azt állami támogatással tehesse azt, és az új szakvizsga fizetésikategória-ugrással járjon. Fontos lenne, hogy az egyetemek és az országos intézet is képezhessen OKJ-s szakápolókat. Ma mindenféle kft.-kkel és bt.-kkel kell erre szerződnünk, mert nekik van engedélyük. Ez vonatkozik az addiktológiai konzulensek és a szociális munkások képzésére is. Én már annak is örülök, ha a képzést követően a fiatalok nem külföldre, hanem csak a magánellátásba mennek dolgozni, mert akkor legalább van esély arra, hogy a páciensek nem mindenféle kóklereket, hanem őket találják meg a problémáikkal.

Réthelyi János: Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a pszichiátriában a humánerő­forrás-szükséglet alatt nem csupán pszichiátereket, pszichoterapeutákat, pszichológusokat, szakképzett ápolókat, hanem gyógytornászokat, gyógypedagógusokat, szociális munkásokat, szocioterapeutákat is értünk. E szakemberek fizetésének mind benne kell lennie a finanszírozásban.

Vidor Eszter: A betegek a saját bőrükön tapasztalják, hogy egyre kevesebb nemcsak a jó, hanem egyáltalán a szakember. Vidéken tényleg általános, hogy egy idős osztályvezető főorvos egy-két fiatal rezidenst pásztorol. Alig vannak szakápolók, szinte kihaltak a férfiak, pedig egy negyvenkilós, hatvanéves ápolónő nem tudja megfékezni a 120 kilós dühöngő beteget.

Vidor Eszter, a Védőháló a Lelki Egészségért Alapítvány
munkatársa

Lugas: Az egészségügynek alig van olyan területe, ahonnan ne azt hallanánk, hogy sokkal nagyobb a ráfordítás, mint amennyi a bevétel, vagyis veszteséges a működtetés. Önöknél mennyire igaz ez?

Molnár Károly: Ez ránk is igaz. A pszichiátriai ellátás humánerőforrás- és időigényes, ezt hosszú ideje nem veszi figyelembe a finanszírozási rendszer. Összehasonlításként: a kórházak ma egy vérnyomásmérésért ugyanannyit kapnak, mint egy egyórás pszichoterápiás ülésért, körülbelül háromezer forintot. Az osztályokon, a gondozókban, ahol sok szakemberrel dolgoznak, nehezen gazdálkodhatók ki az ellátás tényleges költségei, a béren felül infrastrukturális fejlesztésre már nem jut pénz.

Lugas: Ez az oka annak, hogy az állami rendelőkben alig érhető el pszichoterápia, miközben a magánrendelők virágoznak? Becslések szerint Magyarországon 560 ezer pszichiátriai beteget tartanak nyilván, és bár vélhetően nem mindenkinek van erre szüksége, de csak körülbelül 90 ezren jutnak pszichoterápiás kezeléshez.

Németh Attila: Óriási az igény a pszichoterápiára, de ez az állami ellátásban az említett összegből nem jön ki, az intézményeknek egyszerűen nem éri meg. De nincs is elég képzett pszichoterapeuta, pedig nagyon nagy szükség lenne a munkájukra.

Vidor Eszter: Itt akkora a kapacitáshiány, hogy pszichoterápia gyakorlatilag nem létezik közintézményben. Egy kecskeméti beteg egyszerűen nem jut pszichoterápiához tb-finanszírozásban 120 kilométeres körön belül.

Lugas: Összességében mennyi embernek van szüksége aktuálisan pszichiátriai ellátásra?

Németh Attila: Ezt nem lehet pontosan megmondani. Amit tudunk, hogy a lakosság 30-35 százaléka életében legalább egyszer szenvedett már valamilyen pszichiátriai zavarban. Depressziót például 15-16 százalékuk él át élete során, ebben aktuálisan a lakosság két százaléka érintett. De ha csak az alkoholfüggőket vesszük, ott az alsó becslés is félmillió emberről szól, ehhez képest van hatvan addiktológus orvos az országban. Szerencsére egyre több beteg kezelését meg lehet oldani ambulánsan.

Lugas: Azért, mert jobbak a gyógyszerek? A kritikus hangok szerint a pszichiáterek túlgyógyszerezik a pácienseket.

Molnár Károly: Tudni kell, hogy a bizonyítékokon alapuló orvoslásnak, hasonlóan a többi orvosi szakmához, a pszichiátriában is része a korszerű készítmények használata. Az, hogy az öngyilkosságok száma az utóbb másfél évtizedben több mint felére csökkent, a hatékony antidepresszánsoknak köszönhető.

Vidor Eszter: Aki a modern pszichiátriai szerek ellen van, az nem tudja, miről beszél, nem látott még rászoruló beteget.

Németh Attila: A magas vérnyomáshoz hasonlítanám a krónikus pszichiátriai betegségeket: az élethosszig tartó kórképeknél sokszor a páciens élete végéig szükség van a gyógyszerekre, ahogyan rendszeres kontrollra is. Ezek ugyanúgy csak egyensúlyban tartható állapotok, mint a diabétesz. A szenvedélybetegeknél sem lehet több a cél, mint az absztinencia elérése, mert visszaesés bármikor bekövetkezhet.

Az OPNI épülete 2014-ben. Társadalmi szemléletváltásra is szükség van
Fotó: Éberling András

Lugas: A pszichiátria is bekerült az öt leginkább fejlesztendő orvosi terület közé, az OPAI-t meg is bízta Kásler Miklós miniszter a szakmára vonatkozó nemzeti program elkészítésével. Jelenti ez azt, hogy az orvoslásnak ez az ága végre kikerül a mostohagyerek státuszból?

Németh Attila: Mindenképpen komoly rang, és bízom abban, hogy még ebben az évben elindulhat az ellátórendszer fejlesztése, amellyel kapcsolatban néhány javaslatunkat már említettem a beszélgetésünk során. De szeretnénk például azt is elérni, hogy a nagy forgalmú pszichiátriai osztályokon legyenek úgynevezett sürgősségi felvételes részlegek, ahol az egynapos sebészethez hasonlóan azokat kezelnénk, akik nem szorulnak tartós kórházi ellátásra, és az akut problémájuk megoldható 24 órán belül. Kívánatosnak tartanánk olyan hiánypótló szakambulanciák létrehozását, ahová például az evészavarokban, a felnőttkori autizmusban vagy figyelemzavarban szenvedők fordulhatnának. Bízunk abban, hogy hamarosan zöld utat kap az ellátórendszer fejlesztése.

Molnár Károly: Kétségtelenül érezhető a kormányzat szándéka az ellátórendszer fejlesztése irányában. Horváth Ildikó államtitkár jelezte, hogy a kormányzat partnerként tekint ránk a tervek megvalósulásában. Több olyan projekt is elindult, illetve kilátásban van, amelyre évtizedek óta nem volt példa. Látni kell azonban, hogy még ha a betegeket mindenütt modern osztályokon, jól felszerelt ambulanciákon, közösségi centrumokban tudnánk kezelni, és elég szakemberünk lenne is, a pszichiátria önmagában akkor sem tudná vállalni azokat a társadalmi és szociális problémákat, amelyeknek a megoldását tőlünk várják. Az egyre nagyobb számban előforduló demencia, de sok esetben a hajléktalanság és egyéb szociális problémák egy része is itt csapódik le, és köti le minimum húsz százalékban az amúgy is elégtelen kapacitásokat.

Kurimay Tamás: Én azt remélem, hogy a kormányzat részéről megnyilvánuló kiemelt figyelem annak felismerését is jelenti, hogy a mentális zavarok megelőzése és korszerű kezelése nemcsak az érintettek, hanem mindannyiunk érdeke. A pszichiátriai kórképek, első helyen a depresszió, az öngyilkos magatartás, a szenvedélybetegségek, benne a fiatalok drogproblémája, az alkoholbetegség, valamint az egyre növekvő arányú viselkedésfüggőségek társadalmi és gazdasági értelemben is óriási terhet jelentenek.

A pszichiátriai betegekkel kapcsolatban még mindig sokszor halljuk, hogy szimulálnak, jellemgyengék, túl sok idejük van gondolkodni, vagy hogy csak össze kéne magukat szedni. Bízom abban, hogy ha a pszichiátriai ellátás az egészségügy más területeivel egyenrangú támogatást kap, elindul egyfajta társadalmi szemléletváltás is, és leszámolhatunk végre az ilyen előítéletes gondolkodással is.

Ha a beteg gyerek

Egyre több fiatal küzd mentális betegséggel, a WHO becslése szerint 2020-ra ötven százalékkal nőhet a pszichés beteg gyermekek aránya. Magyarországon majdnem 300 ezer gyereknek lenne szüksége pszichiáter segítségére. Ehhez képest csak a töredékük kapja ezt meg, mert a hazai gyermekpszichiátriai ellátórendszer hiányos és esetleges – hívták fel a figyelmet szakemberek a gyermekpszichiátriai ellátásról ezeken a hasábokon megjelent összeállításunkban. Abban arról is beszámoltunk, hogy hatmilliárd forint jut a gyermek- és ifjúságpszichiátriai, addiktológiai és mentálhigiénés ellátás fejlesztésére. Ahhoz, hogy ez érzékelhető változást hozzon a gyermekpszichiátriai ellátás mindennapjaiban, még nagyon sok mindent kell tenni – nyilatkozta most lapunknak az Egészségügyi Szakmai Kollégium Gyermekpszichiátriai és Addiktológiai Tagozatának elnöke.

Pászthy Bea elmondta, hogy a gyerekek mentális állapota egyre kritikusabb, növekszik a tanulási nehézséggel, magatartászavarral küzdők száma, ugyanakkor komplett régiókban nincsenek gyermekpszichiátriai osztályok, hiányoznak a sürgősségi ellátóhelyek, a hosszú terápiára alkalmas rehabilitációs osztályok, megoldatlan a mentálisan elmaradott, autista, krónikusan veszélyeztető magatartást mutató 18 év alatti betegek bentlakásos ellátása. Vannak olyan megyék az országban, ahol működésképtelenek a szakambulanciák, mert nincsen gyermekpszichiáter. A szakember égetőnek nevezte a hiányt: nemcsak gyermekpszichiáterből, hanem pszichológusból, gyógypedagógusból és egyéb szakemberekből is sokkal többre lenne szükség, mert ahol még vannak, ott hatalmas teher hárul rájuk. Annak, hogy nincs elég szakember, itt is az elégtelen finanszírozás a fő oka: a gyerekek esetében a szülőkkel külön-külön, a családdal együtt és alkalmanként a testvérekkel is kell dolgozni, és ez megnöveli a betegre fordított munkaórákat, amelyeket azonban egyszerűen nem lehet elszámolni. Számos olyan diagnosztikus és terápiás beavatkozás van, amely után egyetlen fillér tb-finanszírozás sem jár. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ felmérése alapján összesen 92 gyermekpszichiáter dolgozik az országban, közülük több részmunkaidőben, nyugdíj mellett. A teljes állású, fiatalabb munkatársak közül sokan egyszerre több állami és magánrendelőben is. A gyermekpszichiáterek átlagéletkora 55 év.

Pászthy Bea

Pászthy Bea úgy véli, rendkívüli lehetőség a gyermekpszichiátria fejlődése szempontjából a hatmilliárdos támogatás, de a pénzt okosan kell felhasználni.

– Nem elég malterra és téglára költeni ezt a pénzt, a humán erőforrás fejlesztésébe is fektetni kell, az infrastruktúrát pedig szakmai tartalommal megtölteni. Azért, mert valami modern vagy felújított, még nem lesz jobb a szakmai program, nem lesz több a szakember. Nagyon összetett rendszerben érdemes a gyermekpszichiátria fejlesztését végiggondolni és véghezvinni. A laikusok számára nem érzékelhető, de szakmailag nagyon fontos eredmény, hogy elkezdtük a gyermekpszichiátriai ellátásra vonatkozó irányelvek, módszertani útmutatók megújítását, amelyek már mind a legkorszerűbb ellátási metódusokat tartalmazzák, elősegítve azt is, hogy az országban mindenütt azonos elvek mentén folyjon a gyógyítás, és a gyerekek egyenlő eséllyel kapják majd a legmodernebb pszichiátriai ellátást, bárhol, bármilyen körülmények között éljenek ebben az országban – hangsúlyozta a tagozat elnöke. A projekt keretében a védőnők, a háziorvosok, az egészség- és közösségfejlesztők, az addiktológiai gondozók és drogambulanciák munkatársai, illetve a közoktatási és szociális terület szakemberei számára egy-két napos intenzív továbbképzési programokat szerveznek.

A tervek szerint aktív gyermekpszichiátriai fekvőbeteg-osztályokat és gyermekpszichiátriai részlegeket alakítanak ki Győrben, Miskolcon, Nyíregyházán, Szolnokon. Pécsett és Szegeden a meglévő osztályokat korszerűsítik és bővítik. A sajátos ellátási igényű, zavart, esetleg drogfogyasztás miatt vagy más okból agresszív fiatalkorú páciensek részére emelt biztonságú gyermekpszichiátriai ellátóhelyet hoznak létre Győrben, Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben, Szolnokon, Szegeden és Pécsett. Komplex járóbeteg-ellátó egységeket bővítenek vagy hoznak létre Zalaegerszegen, Veszprémben, Székesfehérváron, Nyíregyházán, Fehérgyarmaton, Debrecenben, Szolnokon, Kecskeméten, Szegeden és két helyszínen Pécsett. A beruházások a remények szerint most már tényleg hamarosan megindulnak.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.