„Ahogy a kényszeres túlevők, úgy a normál evők is találnak néha örömöt és menekülést az élet problémái elől a szükségesnél több ételben. Mi rendellenesen reagálunk, nem tudjuk abbahagyni az evést” – olvasható az Anonim túlevők című könyvben, melyből a betegségen és a tizenkét lépésen kívül megismerhetünk negyven OA-tag által írt felépüléstörténetet is. Azokét, akik bármennyire akarták is, sokáig nem tudták abbahagyni az evést. Elszigetelődtek, kórosan elhízottá váltak, és reménytelenül éltek. Depresszióval küzdve órákat töltöttek ágyban, miközben betegre ették magukat. Egy férfi arról ír, hogy harminc- és ötvenéves kora közt több alkalommal adott le, majd szedett magára 45 kilót. Egy nő elmeséli, hogy 162 centi magas volt, és 118 kiló. Nem volt az a fogyókúra, terápiás szakember, edzésmódszer vagy gyógyszer, mely segített volna lefogynia. „Az érettségi óta eltelt négy évben 152 kilóra, a létező legnagyobb ruhaméretre híztam – írja egy fiatalember. – Elmentem az Anonim Túlevők Közösségébe, az első OA-gyűlésemre. Aztán lefogytam 73 kilót, majd visszahíztam, és 183 kiló lettem. Képtelen voltam tovább tolerálni a túlevésem lelki következményeit. Megint visszamentem az OA-ba. Százkilós fogyás után elértem a normális testsúlyomat, és általános iskolai tornatanár lettem. 5XL-es ruhák helyett M-est hordok, és tíz kilométeres futóversenyeken indulok.”