Lassan vége a nyárnak, lehet rovancsolni, mennyi nyereséget és veszteséget hozott idén a turizmus a nagyvilágban – és persze itthon is. Nyereséget anyagiakban, veszteséget szellemiekben – és sajnos emberéletben is. Ahogy évről évre nagyobb számban lepik el a turisták a Föld természeti és ember építette nevezetességeit, ahogy egyre nagyobb a lökdösődés egy-egy helyszínen, nos, abban az ütemben párolog el a helyek szelleme, morzsolódnak fel a hagyományok, szűnik meg a csöndes, együttérző és a helyekkel együtt létező utazás kultúrája. De talán egyre kevésbé igény ez a tömegturizmus korában. Ma már az elsődleges cél inkább az, hogy szelfik tömege készüljön egy-egy „desztinációnál”, a lényeg, hogy minél egzotikusabb és irigylésre méltóbb legyen a háttér, a kulissza. Mely lehet emberek sokaságának halálát okozó csernobili atomreaktor, várost kettészelő betonfal vagy egy hegycsúcs, amelyet sosem érünk el. A többi néma csend.
tradíció
Az igazság jegyében – In memoriam László András
Előadásain nemzedékek nőttek fel, a mai magyar jobboldal előtérben lévő vagy háttérszereplői közül is számosan hallgatták, olvasták őt.
