Tűzvészek túlélője

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotta szobor nemcsak a második világháború pusztításait élte túl, de a Magyar Nemzeti Múzeum 1956-os tűzvészét is.

Amikor 1954-ben a Természettudományi Múzeumnak a Magyar Nemzeti Múzeum épületében működő Föld- és Őslénytárába kerültem mint geológus, muzeológus, naponta mentem el egy bronz mellszobor mellett, amely az Ásvány- és Kőzettár bejáratánál állt. A szobor markáns arcélű, érdekes hajzatú személyt jelenített meg. Érdeklődésemre, hogy kit ábrázol a szobor, osztályvezetőm, az Európa-hírű paleontológus, Csepreghyné Meznerics Ilona azt válaszolta: a bolognai származású Luigi Ferdinando Marsilit, aki részt vett a török uralom alóli felszabadító harcokban katonaként, dolgozott a Habsburg Birodalomnak hadmérnökként, s a karlócai békében (1699) megvont határ pontos kijelölésében főszerepet vitt. Tasnádi Kubacska András geológus, a Természettudományi Múzeum negyvenes évekbeli főigazgatója találta meg a második világháborúban szétlőtt Budavári Palota romjai között a szobrot.

Tasnádi Kubacska Andrást jól ismertem, korábbi földtani intézeti működésem során főnököm volt az intézet múzeumi osztályán. Nagyszerű megjelenés, megnyerő modor, nagy szakmai tudás, remek előadókészség, széles körű általános műveltség jellemezte. Igazi reneszánszember volt.

Nagyszámú tudományos tanulmány és ismeretterjesztő mű szerzője. Érzékét a művészetekhez jól jelzi, hogy lefordította és kiadta Leonardo da Vinci természettudományos témájú meséinek csokrát (a száz példányban kiadott füzet egy példányát féltve őrzöm!). Számos remek, nagy sikerű kiállítást rendezett. Szakított a statikus szemléletű, úgynevezett koporsóvitrines bemutatással. Kitűnő grafikusokat, festőket, szobrászokat kért fel, akik alkotásaikkal színesítették, oldották a száraz tudományos mondanivalót, közelebb hozták a közönséghez a különös ősmaradványokat, elképzelhetővé tették a földtani folyamatokat. Funkcio­nális szerephez juttatta a művészeteket a tudomány számára.

Marsilival újra az 1990-es években kerültem kapcsolatba. Egyetemi muzeológiai előadásaimhoz gyűjteménykutatásokat végeztem, s akkor tudtam meg a szakirodalomból, hogy Marsili gyűjtéséből számos ásvány-, kőzet-, nemesércminta van főként az alsó-magyarországi bányavidék (Selmecbánya, Úrvölgy stb.), valamint az Erdélyi-érchegységben lévő Kőrösbánya lelőhelyei­ről a Bolognai Egyetem Museo Archeologicójában.

Beültem könyvtárunkba, elkezdtem tanulmányozni Marsili életútját: grófi család sarja, aki kitűnő egyetemeken tanult, magasan képzett ember. Beáll katonának I. Lipót Habsburg császár szolgálatára, s innentől kezdve élete szinte egyetlen kaland. Harcol, kétszer megsebesül, hadifogoly, rabszolga, ezredes, hadmérnök, diplomata, végül tábornok. S minden élethelyzetében különös érdeklődéssel figyel környezete élő és élettelen világára. Tudományos kíváncsisága határtalan, tudásvágya olthatatlan. Londontól Isztambulig mindenhol megfordul. Tárgyal főrendekkel, diplomatákkal, katonákkal, tanárokkal, halászokkal, bányászokkal, rézmetsző művészekkel, üzletemberekkel, műszerkészítőkkel – s még ki mindenkivel.

Fő műve, a Danubius Pannonico-Mysicus hat kötetből áll, amely könyvtárunk kiemelkedő értéke. Az elsőből a Duna-medence népei, földrajza, vízrajza, a másodikból a római emlékei, a harmadikból az ásványok és a bányászat munkálatai, a negyedikből a halak, az ötödikből a madarak, a hatodikból a vegyes megfigyelések ismerhetők meg. Megállapításai, leírásai pontosak, azok többnyire műszeres (kvadráns, barométer, mikroszkóp!) méréseken alapulnak. A madarak közül leír és ábrázol több tudományra nézve új fajt. Megállapítja, hogy a korallok nem növények, észleli a kérészek egynapos rajzását, a „tiszavirágzást”. Meghatározza a Duna folyó pontos forrását, megméri a Duna és a Tisza vizének áramlási sebességét, állatokat boncol, és anatómiai vizsgálatokat végez, számba veszi a Duna mentén élő növényeket. Megszerkeszti az első tematikus kereskedelmi térképet, az első postatérképet, tematikus vízrajzi térképet, bányatérképet, pestistérképet. S a történészek, régészek számára fontos objektumok helyszínrajzait. A szemléltetés nagymestere. Ábrái, különösen a madarakról és a halakról művésziek.

Marsilit munkája során az oknyomozó gondolkodás vezette, páratlan intuícióval rendelkezett, mely kiemelte őt a historia naturalist művelő kortársai közül. Munkája tudománytörténeti kincsesbánya. Tehát megérdemelten van szobra. S megérdemelné, hogy utcát nevezzenek el róla, emléktáblát kapjon, s hogy a Danubius Pannonico-Mysicus le nem fordított öt kötetét is átültessék magyarra és angolra, s kiadják őket. Mecénások jelentkezését várjuk!

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotta szobor nemcsak a második világháború pusztításait élte túl, de a Magyar Nemzeti Múzeum 1956-os tűzvészét is. A tűz eloltása után is sértetlenül állt az Ásvány- és Kőzettár hosszú folyosójának ajtajánál. Mintha titokzatos, óvó szellem védte volna. A Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettára 1994-ben a volt Ludoviceum épületébe költözött. Akkor a szobor is odakerült. Az ottani könyvtárunkat díszíti.

A szerző geológus