Városi szívműtétek

Az elmúlt hónapokban nagy lépésekkel folytatódott az V. kerület évek óta tartó megújulása. Az eredmény nem tökéletes, de mindenképp előrelépés a korábbi állapotokhoz képest.

Máté Enikő
2019. 12. 19. 9:46
null
A Vörösmarty-szobor az eddigi kényszer-becsomagolás helyett különleges, látványos ideiglenes pavilont kapott védőburokként Fotó: Kurucz Árpád
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az elmúlt hónapokban nagy lépésekkel folytatódott az V. kerület évek óta tartó megújulása. A Vörösmarty tér, illetve különösen az Arany János utcai metrómegállónak helyet adó Podmaniczky tér újjászületése régóta váratott magára. Az eredmény nem tökéletes egyik helyen sem, de mindenképp előrelépés a korábbi állapotokhoz képest.

A két belvárosi térség közül egyértelműen a Vörösmarty tér a frekventáltabb helyszín. Bizonyos értelemben Budapest főterének is nevezhetjük – amennyiben az évről évre növekvő turistaforgatag epicentrumaként gondolunk rá. A Vörösmarty térnek számos neve és szerepe volt az évszázadok során: a XVIII. században még a Váci utca végén álló Váci kapu előtti, városfalakon kívüli térség volt raktárépületekkel, majd az errefelé terjeszkedő reformkori város egyik központjává vált – főleg miután megnyílt itt a Pesti Városi Német Színház. Nevezték Színház térnek, majd Gizella térnek is, miközben egyre pompásabb paloták épültek föl itt, s a városi tömeg- és autós közlekedés egyik csomópontjává vált. Furcsa ebbe manapság belegondolni, amikor már több nemzedék csak sétatérként ismeri e teret.

A Vörösmarty tér 1983-ban vált gyalogoszónává, s a Váci utcával együtt a rendszerváltás előtti és utáni Budapest egyik nyugati ablakává, turistacsapdájává és bevásárlóközpontjává. Mivel már rég vége van a vadkapitalista kilencvenes éveknek, ideje volt, hogy a Vörösmarty tér is korszerű, XXI. századi ráncfelvarráson essen át. Jelenthetjük: a műtét sikerült, a beteg még lábadozik.

A tér már régóta szolgálja alázatosan a kirakodóvásárokat – a megújulás végeredménye láttán kijelenthetjük, annak szellemét és logikáját is a vásározás minőségi(bb) kiszolgálása adja. Örömteli fejlemény, hogy restaurálták a Vörösmarty-szoborcsoportot, amely világossá válva, fehéren lebegő jelenésnek tűnik a tér közepén. Körülötte zöld térmagot alakítottak ki, tíz százalékkal növelve az eddigi zöldfelületet, tíz eddig is meglévő fa mellé tizenöt újat telepítve. A zöldfelületek körkörös, ívelt alakban veszik körbe a szobrot – körülöttük nagy és könnyen átjárható térfelület marad a mindenkori turistatömegek és a vásárok kiszolgálására. Most, amikor a karácsonyi vásár már dübörög a téren, jól látható, hogy sikerült tágasabb, szellősebb elrendezést találni a pecsenyés, forralt boros, langallós bódék miatt azért korábban eléggé szagossá vált térnek.

A Vörösmarty-szobor az eddigi kényszer-becsomagolás helyett különleges, látványos ideiglenes pavilont kapott védőburokként
Fotó: Kurucz Árpád

A Vörösmarty-szobor ráadásul az eddigi kényszer-becsomagolás helyett különleges, látványos ideiglenes pavilont kapott védőburokként, amely a Hello Wood csapatának munkája. Fontos fejlemény az is, hogy az Oroszlános kút a Harmincad utca felé eső, Gerbeaud-ház melletti teresedésre került, így új térszervező elemként és ivókútként funkcionál mostantól.

A Vörösmarty tér új elrendezése tehát tényleg jobb lett, praktikusabb és látványosabb egyszerre. De mindezek alapja – vagyis a tér burkolata – csapnivaló munka. Alig pár héttel az átadás után látványosan elmozdult, és mozgó kőlapok, igénytelen illesztések kavalkádja fogadja az embert, ha a lába elé néz. Nem teljesen érthető, hogyan vehettek át az illetékesek ilyen minőségű munkát, és csak remélhető, hogy az első tél után újabb nekifutással elkezdik rendbe tenni a friss burkolatot – ha már ilyen gány munkát végeztek a kivitelezők.

A Vörösmartyval egy időben újult meg a Podmaniczky tér. Az Arany János utcai metrómegállónak helyet adó, Bajcsy-Zsilinszky út melletti teresedés kényszermegoldások tárháza volt eddig, hiszen egykor komplett lakótömb állt a helyén, amelyet a világháborús károk után végül elbontottak, s 1981-re lett a metrómegálló otthona. E minőségében a poshadásnak indult Kádár-korszak mementója maradt egész mostanáig. Ugyan a sűrűn lakott, illetve irodaházakkal is telített környék miatt nagy átmenő forgalma volt, de a szerencsétlen sorsú hajléktalanokon kívül nyilván senkinek sem volt célállomása maga a tér.

Ami most XXI. századi megoldásokkal mégis barátságosabbá tudott válni, sőt egyfajta közösségi térré is válhat a közeljövőben. Megszűnt ugyanis a trolik körözése a tér körül, kisebb korzó, valamint megújult és harminc százalékkal megnövelt zöldfelület, komplett városi liget és ülőalkalmatosságok sora került a kipucolt metrómegálló mellé. Ezután a turisták és a budapestiek is minőségibb környezetben használhatják ezt az eddig méltatlanul elhanyagolt térséget a belváros közepén.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.