Vékony palló

Egyszerűbb szidni, mint megjavítani a magyar közoktatást, ez legalábbis eddig egyik megváltónak sem sikerült. Közben jönnek-mennek az évfolyamok, amit náluk elrontanak, az már nem jóvátehető. Kezdődik az iskola.­ ­Lehet számolgatni, mennyivel lesz könnyebb a szülő pénztárcája és nehezebb a táska. És lehet tovább alkudozni, mit kellene a Z generációnak megtanítani.

Hanthy Kinga
2019. 08. 31. 21:14
null
Ma még strandtáska, holnap már iskolatáska. A diákok fizikailag, szellemileg túlterheltek Fotó: Katona Vanda
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A magyar oktatási rendszerben a hírek szerint senki nem érzi jól magát, ami persze éppúgy nem igaz, mint az, hogy boldog diák csak alternatív iskolákban terem. A tanárok magasra tartják a méltatlan fizetésüket feltüntető táblákat, és számonkérik társadalmi megbecsülésüket. Ha nem érzik a támogató környezetet, ha nem kapnak segítséget, naponta kudarcokkal telve és megalázottan lépnek ki munkahelyükről, nincs az az életpályamodell és fizetésemelés, amelyik maradásra bírná őket. Nálunk a pedagógus státusza alacsony, a gyerek – a szülő véleménye által befolyásolva – nem tartja fontosnak azt, ami az iskolában történik, és ez kihat a teljesítményére is. Nem csoda, hogy egyre kevesebben választják a pedagóguspályát, miközben nagy szükség lenne fiatal, energikus, változásokat akaró tanárokra. Rajtuk múlik a jövő. Ma Magyarországon a tanárok több mint fele ötven éven felüli.

„Olyan szakadék tátong a gyerekek és az őket eredetileg nem csak lexikális tudásra tanító pedagógusok között, hogy arra éppen egy vékony pallót lehet rakni, de azon nagyon kevés tanár fog elindulni. A ma a köznevelésben tanuló gyerekek mindegyike a XXI. században született, és egyetlen évet sem élt olyan korban, amikor ne lett volna Google – írja Steigervald Krisz­tián generációkutató. – Ezzel szemben mindenki, aki tanítja őket – ideértve az összes pedagógust, de anyát és apát is –, a múlt évezredben jött világra, akkor járt iskolába, és akkor képzelte el a jövőt. Nagy valószínűséggel könyvtáraztak, amikor a beadandóhoz meg kellett szerezni valamilyen információt, de legalábbis kíváncsisággal lapozták fel Révai nagy lexikonát.”

A szülők az iskolával kezeltetnék gyermekük otthoni nevelési hiányosságait, miközben hangosan szidják a tanárt, akivel ezt elvégeztetnék, kritizálják az életszerűtlen követelményeket, közben a gyereket is, aki még annak sem tud megfelelni. Így lesz a tananyag egyszerre sok és kevés, az iskola egyszerre túl szigorú és enyhe. Máskülönben nem kellene a felvételire készülő diákot magán nyelv- vagy matematikaórára járatni.

És akkor a diákokról. A korai intervencióért felelős miniszteri biztos, Czeizel Barbara jelentése szerint 2009-ben 4764-en, 2015-ben már 5436-an léptek SNI (sajátos nevelési igény) kategóriával az első osztályba. A 3–13 évesek két százaléka hiperaktív, fél százaléka figyelemzavaros, a gyermekpopuláció 7,6 százaléka, kimagasló többségben a fiúk, kombinált zavaroktól szenved. Czeizel szerint a statisztikai növekedés egyik oka, hogy egyre több gyermeken veszik észre a tüneteket. A láthatóság nő tehát. Az SNI organikus probléma, biológiai eredetű, ebbe tartoznak a különböző fogyatékosságok mellett a súlyos „diszek” (diszgráfia, diszlexia, diszkalkulia). A BTMN, vagyis a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség viszont olyan tünetegyüttes, amelynek a háttere nem egyértelmű, feltételezhetően nincs organikus oka. Trauma (válás, haláleset) hatására nagyobb korban is kialakulhat. Nem tudni, hányan vannak és valójában kik a BTMN-esek. Százból tíz gyermeknél állapítanak meg tanulási és magatartási zavart, és ez a hétszázaléknyi SNI-sel együtt már 17 százaléknyi gyermeket érint.

A kis Ábécé Egyesület a Gyermekekért nevű vállalkozás a „diszes” gyerekek mentőcsónakja. Jeneiné Fenyves Erzsébet gyógypedagógus sok évtizedes tapasztalata alapján úgy véli, a „diszesek” terápiája nyolc-tíz hónap alatt lehet sikeres, a tanulási zavar megszüntetéséhez elég tíz óra is. Meggyőződése szerint nagyrészt a rossz oktatás miatt növekszik a tanulási zavarral küzdő gyerekek száma. Sokszor az egészen szokatlan, új módszerek okoznak bajt. Sok fejlesztőpedagógus próbálkozik játékokkal, tornával, és mindennek lehet is hatása a fejlődésre. De olvasni csak az tud megtanulni, aki olvas. A felmérések szerint a diákok negyede funkcionális analfabéta.

Miközben szakértők hada méri már a gyermekeket, komoly piac épült a felzárkóztatásra, a korai fejlesztésre a babaúszástól a csecsemő-nyelvoktatásig, a mindenkori kormány pedig reformokat indít, hogy mindenki számára megteremtse az egyenlő esélyeket. Csakhogy soha nem voltak és nem is lesznek egyenlőek az esélyek: a diákok szellemi szintje nem azonos. Az átlaghoz tartozik a népesség megközelítőleg 68 százaléka, és van 16-16 százalék gyengébb, illetve kiemelkedő. A görbe két végén lévő „atipikus” gyerekekkel a rendszerek nem igazán tudnak mit kezdeni.

A diákok fizikailag, szellemileg mindenképpen túlterheltek, a tizenévesek hat-nyolc órát is eltöltenek az iskolában, és akkor még várja őket a házi feladat. Ez nemhogy fejlődő szervezetnek, felnőttnek is megterhelő. Ugyanakkor a társadalomtudósok megegyeznek abban, hogy a mai kor mindent közvetlenül, könnyedén, rögtön és felszínesen akar birtokba venni, a kultúra elsajátításához elengedhetetlen türelmet, erőfeszítést is meg akarja spórolni. Pedig a művelődés fáradságos folyamat, amelyet az ifjú is kedvtelve végez, ha értelmét látja. Csak elhitetik vele, hogy enélkül is megy. Ismeret nélkül nem lehet továbblépni, vélekedik Zalay Szabolcs pécsi gimnáziumigazgató is, aki úgy látja, már elindult a tanulás új típusú megközelítése. A pedagógiai kultúra értékeinek megőrzésére és megújulására van egyszerre szükség. Jobb tanterv elősegítheti a modern iskola megszületését, amelyen egyének, csoportok már maguktól is dolgoznak, mert sok pedagógus van, aki mást és másként szeretne.

Ma még strandtáska, holnap már iskolatáska. A diákok fizikailag, szellemileg túlterheltek
Fotó: Katona Vanda

A reményt az iskola tartalmi megújítására, mint oly sokszor már, ismét a készülő új Nemzeti alaptanterv (NAT) jelenti, amelyen jelenleg a Csépe Valéria akadémikus vezetésével működő bizottság dolgozik. Úgy volt, hogy szep­tembertől elindul, de a bevezetését elhalasztották. További szempontok jelentek meg ugyanis, amelyeket a bizottság jónak látott érvényesíteni az új tantervben.

Jó NAT-ot nem lehet írni, csak a jó irányok felé elmozdító alaptantervben érdemes gondolkodni – mondja Farkas Ádám szobrászművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem volt rektora, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Oktatási, Képzési, Tudományos Bizottságának elnöke. Szerinte ezt határidőre, a politika igényei szerint nem lehet megvalósítani. Nem reform kell, hiszen a közoktatás olyan, mint a folyam vagy mint a tengerjáró, nem tud hirtelen éles kanyarokat tenni. Nagy, közös energia kell az elmozdításához. Aligha a hibalisták írása és a felelősök keresése a megoldás. Előbb a célokat és a fogalmakat kell tisztázni, majd ezekhez megtalálni az eszközöket, méghozzá átpolitizálás nélkül.

Mindenki tudja, érzékeli, hogy a digitalizáció, a robotika egy évtizeden belül furcsa változást indít el. Munkák megszűnnek, megváltoznak, és a számítógép önfejlesztő rendszer lesz. Ha ebbe a folyamatba nincs beépítve fék, kiszolgáltatottá válunk, a fejünkre nő, mondja Farkas Ádám.

A közlekedés fejlődésével sem járhat a test elsatnyulása. Közhely, hogy teljes értékű embereket kell nevelni, de mégiscsak az a távoli cél, hogy szellemileg, fizikailag, műszakilag művelt, szabad, a felelősséget vállalni tudó, a család iránt elkötelezett, múlttudattal bíró, ám innovatív legyen az új generáció. Ilyen tökéletes embert az iskolában nevelni szinte lehetetlen, de erre kell törekedni. Jelen állapotában az emberiség elmagányosodik, elvesznek a családi és baráti kapcsolatok, a „mi” tudat. Két eszköze van az együttműködés fejlesztésének: a sport – amely a fizikum és az akarat határait tágítja, a koncentráló- és a szabálykövető képességet erősíti – és a művészet, amely a világ és önmagunk mélyebb megismerését segíti. Mindez megoldást nyújthat arra is, hogy oldja a valóságismeret egyre terjedő hiányát. Az emberek nem személyes tapasztalatuk, hanem másodlagos információk nyomán tájékozódnak, és alkotnak véleményt, ez határozza meg a közérzetüket, összemosódik a virtuális és a való világ. Ha az iskolában lehetőségük nyílik a világ felfedezésére, akkor eszközt kapnak ennek oldásához.

Az MMA szakemberei ennek szellemében készítettek korrekciós javaslatot a fejlesztés alatt álló NAT-hoz. Javasolták, hogy a közoktatás teljes egészében, de különösen az általános iskola alsó tagozatán kapjanak nagyobb hangsúlyt a művészetek. A művészettel nevelés fogalma Kodály Zoltántól származik, és már sokszor felmerült a pedagógiai kutatásban. Kodály rendszere nem módszer, hanem filozófia, amelyet a világban sokfelé igen jó eredménnyel használnak. E mellé járul még a Karácsony Sándor-féle pedagógiai elv: a kollektív élmény és tudat módszertana. Most elérkezett az ideje ezek bevezetésének.

A kutatók szerint mérhető, hogy gyorsabban fejlődik azoknak a gyermekeknek az agya, akik zenét tanulnak, de minden művészeti ágnak vannak eszközei a fejlesztésre. A művészet az élményszerzés vonalán nevel, és az élménnyel szerzett tudás erősebben rögzül. A művészetek bevonásával az is részben pótolható, amit a gyermek otthon nem kap meg.

A közoktatás a bal félteke, tehát az ismeretszerzés irányába tolódott, mondja Farkas Ádám, és kimutatták, hogy ha a jobb félteke nem kap hasonló terhelést, akkor az agy gyorsabban fárad, a figyelem kikapcsol. Meg kell tehát teremteni a kettő közötti harmóniát: ismeret- és élményátadás együtt. Ha több ismereti tárgyba integrálják a művészetet, és élményadó foglalkozások ékelődnek a nehéz órák közé, feloldódik ez az egyenlőtlenség. Az eredeti, Csépe-féle NAT-koncepcióban még szerepelt ennek az összhangnak a megteremtése, de a munka során, talán a tantárgyi lobbik hatására, háttérbe szorult, csak a dizájnalapú vizuális kultúra és a zene maradt benne, de az sem igazán jól. Háttérbe szorult a képi világ, a manualitás, az alkotás, a művészet személyiségformáló szerepe. De már működik az Eszterházy Károly Egyetem égisze alatt a Komplex Alapprogram, ennek keretében pedig több száz sikeres magiskola, ahol az eredmények pontos mérése is folyik. A program eredményei beépülhetnek a tanárképzésbe és a tanártovábbképzésbe is. Mivel a felsőoktatás irányítása, ezzel a pedagógusképzés is átkerül szeptembertől az Innovációs és Technológiai Minisztériumba, reménykedni lehet, hogy ezzel nem szakad meg a közoktatás és a tanárképzés kapcsolata.

A közoktatás megújítása egyértelmű társadalmi igény, csak ma még nincs meg az összhang.

A szülő, a tanár, a gyerek és a kutató is mást gondol arról, mi a jó. Amíg nincs közmegállapodás, nincs új NAT, a magyar oktatás az eddigi rend szerint halad. És talán meg kellene fogadni az egyik iskolaigazgató tanácsát: kerüljenek ágyba a diákok nyolc-kilenc óra között, hogy másnap ne fáradtan induljanak az iskolába.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.