Világjárás Napóleonnal

A kétszáz esztendővel ezelőtt elhunyt császár történelmi tévedése az volt, hogy nem vette észre: Franciaország nem lehet a világ ura.

2021. 04. 21. 10:37
Nelson And Napoleon Auction At Christies
Napóleon kalapja a londoni Christie’s aukciósházban Fotó: Peter Macdiarmid Forrás: Getty Images
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Amikor kétszáz éve, 1821. május 5-én Napóleon meghalt, és Szent Ilona szigetén az orvosok megvizsgálhatták a testét, döbbenten vették tudomásul, hogy sokkal több sebesülés volt rajta, mint amennyiről korábban tudomásuk volt. Jó pár csatában nem vallotta be a sebesüléseit, nehogy ezzel csapatait vagy a csata kimenetelét befolyásolja.

Eddig már jóval több mint kétszázezer könyv jelent meg Bonaparte Napóleon életéről. A szegény korzikai kisnemes volt azon kevesek egyike, akik felismerték, hogy a feudalizmus kora Franciaországban véget ért. Számára ez csak előnyöket jelenthetett, mivel egy arisztokratikus rendszerben semmiféle felemelkedésre nem lett volna esélye. Francia tisztiiskolát végzett, apja korai halála után eltartotta tehetségtelen testvéreit. 24 évesen az ő elképzelései szerint foglalták el a forradalmi erők a bevehetetlennek tartott Toulon erődjét, és őt tábornoknak nevezték ki.

Párizsban, mivel rajta kívül senki nem vállalta el, kinevezték az ottani erők parancsnokává. Hatezer emberrel szétverte a királypárti lázadók 24 ezer fős erejét, és először a történelemben egy fővárosban kartácsot vetett be az ellenséggel szemben. A direktórium hálából, Napóleon kérésére, kinevezte őt az itáliai francia erők élére. Egy gyenge, lerongyolódott hadsereggel sorra verte meg az erősebb, sokkal jobban felszerelt osztrák erőket. Parancsai rövidek és világosak: „Katonák, rongyosak vagytok, és éhesek. A világ leggazdagabb tájaira vezetlek el benneteket.” Szuvorov orosz tábornok joggal mondta: „Legfőbb ideje, hogy valaki megállítsa ezt a taknyost.”

Visszatérve Párizsba kinevezték az egyiptomi seregek élére. Ez a hadjárat egyértelműen bebizonyította, hogy Napóleon angolellenes éllel francia gyarmatbirodalmat akart létrehozni egészen Indiá­ig. Ez az elképzelés, figyelembe véve a fennálló erőviszonyokat, lehetetlennek bizonyult. Az angol flotta mindig szétverte a franciát, Egyiptom esetében Abukirnál, és amikor Franciaország partra szállást tervezett Anglia ellen, Trafalgarnál. Napóleon eladta Franciaország egyetlen amerikai gyarmatát, Louisianát, mivel védelme Franciaországból lehetetlen lett volna.

Az egyiptomi hadjárat után visszatért Franciaországba, és rosszul megszervezett katonai puccs után előbb első konzul, majd császár lett. A többi tábornok, a „régiek” nem tudták megbocsájtani, hogy bár eljött a katonai diktatúra ideje, Napóleon meg merte tenni, amire ők képtelenek voltak.

Napóleon mindig szívesen fellépett a baloldallal, a jakobinusokkal szemben, de soha nem volt ilyen határozott a királypártiakkal. Nem adta meg a függetlenséget a lengyeleknek, mert tartott az orosz, osztrák, porosz ellenlépésektől. Ő volt az, aki megteremtette a mindmáig működő tömeghadseregeket, de később, a bukás idején már nem merte a forradalmi háborút életre kelteni.

Napóleon történelmi tévedése az volt, hogy nem vette észre: Franciaország nem lehet a világ ura. Ugyanakkor a francia jogrend és a közigazgatás ma is úgy működik, ahogy annak idején a császár elképzelte.

Napóleont császárrá koronázták 1804-ben. 1805-ben Austerlitznél szétverte az egyesített orosz–osztrák seregeket, 1806-ban hat nap alatt megsemmisítette Poroszországot. A csúcson már látszottak a bukás előjelei. 1812-ben a francia hadsereg megsemmisült az oroszországi hadjáratban. Napóleon elbai száműzetéséből hiába tért vissza Franciaországba, és a világ csodálatára lövés nélkül foglalta el az országot – a waterlooi csatában döntő vereséget szenvedett el.

Több mint hatvan csatát vívott meg életében, és ezek döntő többségét, több mint ötvenet megnyert.

Neve ma is szimbólum. Jelképezi Franciaország akkori nagyságát és erejét. Hogy e háborúk folyamán hány millió ember halt meg, arról már nem szól a történelem.

Az egykori harcok színterei ma változatos képet mutatnak. Franciaország történelme folyamán 1136 háborút vívott meg, ez az első helyet jelenti Európában. Az osztrákok 807 háborúval a másodikok, míg a poroszok (németek) 616 háborúval a harmadikok. Ezer év alatt 35 francia–spanyol háború volt, de az államhatár most is ott van, ahol ezer évvel ezelőtt volt.

Napóleon kalapja a londoni Christie’s aukciósházban
Fotó: Getty Images

Ausztria a Német Nemzet Szent Római Birodalmának napóleoni szétverése után és a Monarchia első világháború utáni szétesését követően mára megtalálta helyét és szerepét Európában és a világban. Oroszország Napóleon után, ahogy a császár megjósolta, Európa vezető katonai hatalmává vált. Megnyerte az első, majd, már mint Szovjet­unió, a második világháborút. A szocialista világrendszer szétesése egyben a szovjet birodalom végét is jelentette.

A Baltikum után sorra váltak függetlenné a volt szovjet tagköztársaságok. Mára a legrosszabb helyzet az orosz–ukrán kapcsolatokban van. Vita folyik a Donbaszról, a Krímről, a gázvezetékekről és sok egyéb kérdésről. A Nyugat jelentős része, élén az USA-val, Ukrajnát támogatja, és a cél továbbra is Oroszország visszaszorítása Keletre. Az USA új elnökével kapcsolatban rengeteg volt az európai illúzió. Beiktatása után három hónappal egyértelművé vált, hogy ugyanúgy, ahogy korábban Trump elnök, Biden az amerikai érdekeket képviseli, és Európa ebben a szövetségi rendszerben csak a második helyet foglalja el.

Napóleon halála után kétszáz évvel a technika és sok más is rengeteget fejlődött – de a nemzeti és állami érdekek megmaradtak.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.