World Press Photo, 2019

Több mint 4700 fotográfus közel nyolcvanezer fotóval nevezett az idei pályázatára. A legjobbakat bemutató kiállítás képeit riporterekből és szerkesztőkből álló nemzetközi zsűri válogatta össze.

PHUNDUNDU WILDLIFE AREA, ZIMBABWE, JUNE 2018: Petronella Chigumbura, 30, an elite member of the all female conservation ranger force known as Akashinga undergoes sniper movement and concealment training in the bush near their base. Akashinga (meaning the ‘Brave Ones’ in local dialect) is a community-driven conservation model, empowering disadvantaged women to restore and manage a network of wilderness areas as an alternative to trophy hunting. Many current western-conceived solutions to conserve wilderness areas struggle to gain traction across the African continent. Predominately male forces are hampered by ongoing corruption, nepotism, drunkenness, aggressiveness towards local communities and a sense of entitlement. The I.A.P.F, the International Anti-Poaching Foundation led by former Australian Special Forces soldier Damien Mander, was created as a direct action conservation organisation to be used as a surgical instrument in targeting wildlife crime. In 2017 they decided to innovate, using an all- female team to manage an entire nature reserve in Zimbabwe. The program builds an alternative approach to the militarized paradigm of ‘fortress conservation’ which defends colonial boundaries between nature and humans. While still trained to deal with any situation they may face, the team has a community-driven interpersonal focus, working with rather than against the local population for the long-term benefits of their own communities and nature.

Százhuszonkilenc országból több mint 4700 fotográfus közel nyolcvanezer fotóval nevezett a World Press Photo idei pályázatára. A legjobbakat bemutató kiállítás képeit riporterekből és szerkesztőkből álló nemzetközi zsűri válogatta össze. Újdonság, hogy a Hírek, Környezet, Természet, Hosszú távú projektek, Portré, Hír és Sport, illetve Az év képe mellett 2019-ben már Az év képriportjait is díjazták, ezzel a lépéssel pedig a World Press Photo egyértelműen a történetmesélés fontosságára helyezi a hangsúlyt. A World Pressről általában nem az esztétikum és a sokszínű világ szépsége az első, ami beugrik, sokkal inkább az extrém élethelyzetek, brutalitás, vér, természeti katasztrófák és a népvándorlás. Ezek a témák minden évben felülreprezentáltak voltak. Sajnos az idén sem köszöntött be a világbéke, mégis észrevehetően kevesebb durva képet láthatunk. A 2019-es válogatás szabadabban enged gyönyörködni a földi élet változatosságán, miközben azért emlékeztet globális és személyes felelősségünkre is.

Az év sajtófotója díjat 2017-ben Burhan Ozbilici ankarai terrortámadást megörökítő képe hozta el, tavaly pedig Ronaldo Schemidt venezuelai fotós kapta szimbolikus jelentésű képéért, amely egy caracasi tüntetésen robbanás következtében meggyulladt férfiról készült. Az idei győztes felvétel főszereplője egy síró kislány. A John Moore felvételén szereplő hondurasi gyermek édesanyját éppen letartóztatják az amerikai határőrök Texasban, miután átkeltek tutajjal a Rio Grandén. Donald Trump kormánya zéró toleranciát hirdetett, így a határon elfogott bevándorlók ellen büntetőeljárást indíthatnak, emiatt sok szülőtől elszakították a gyermeküket. A sajtófotó erejét jól példázza, hogy miután Moore fotója bejárta a világot, olyan felháborodást keltett, hogy az amerikai elnök végül megváltoztatta a rendelkezést. Az év fotóriportere, a svéd-holland Pieter Ten Hoopen, latin-amerikai migránsok konvoját követte 2018 októberében–novemberében.

Az idén kiemelkedőek a díjazott képek között a női témák. A kiállítás egyik falán például a kolumbiai gerillanők közötti baby boom jelenségét ismerhetjük meg: a kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők közti harcok megszűnése után ugyanis ezek a nők elkezdtek szülni, miután nem kellett már választaniuk a háború és a gyermekvállalás között. Egy másik falon a szigorú írországi abortusztilalom feloldásával foglalkozó fotókat láthatjuk, ezek a képek egyébként megnyerték a Korunk kérdései sorozat kategóriáját. A Környezet kategória első helyezettje a zimbabwei Phundundu vadvédelmi területen működő, orvvadászat ellen harcoló női csapat egyik katonáját ábrázolja álcában lopakodva, a portré kategória fődíjasa, Finbarr O’Reilly pedig kíváncsiskodó helybélieket és fotómodelleket helyezett egymás mellé Szenegál fővárosában. Európai események egyébként nincsenek nagy számban megörökítve, inkább ázsiai, latin-amerikai, egyesült államokbeli és afrikai témákkal találkozhatunk.

A Természet kategóriát Máté Bence nyerte Túlélési ösztön című fotójával. A világhírű magyar természetfotós sosem készít képet pályázási szándékkal, de az erdélyi Kovászna megyében készült felvétel esetében már az első pillanattól tudta, hogy jó pályamunka lehet belőle. Medvéket fotózni ment Erdélybe, de pár napot rászánt a békákra is. A helyiek étkezési célra gyűjtik a párzásra összegyűlt békákat, levágják a combjukat, majd visszadobják őket a tavakba. A kétéltűek ekkor még élnek, és elkeseredetten igyekeznek vissza a felszínre a petéikhez. Máté Bence alulnézetből, a vízből fotózta le a megcsonkított állatok haláltusáját. Megszokhattuk, hogy a természet szépségeit igyekszik megörökíteni, nem pedig a dráma érdekli, a békák szenvedése azonban nem a természetről, hanem az emberekről mesél.

Minden évben több mint száz városban rendezik meg a World Press Photo kiállítást, ezek közül az amszterdami után a budapesti a leglátogatottabb: a tavalyi kiállítást 45 ezren látták. A 2019-es év legjobb sajtófotói október 23-ig tekinthetők meg a Magyar Nemzeti Múzeumban.